Haszidok imádkoznak az Olajfák hegyén. Kié lesz? Fotó: Reuters
Arafat a héten Egyiptomban találkozott Mubarak elnökkel és a szír külügyminiszterrel,
hogy "közös stratégiát" dolgozzanak ki a tárgyalások befejezésére. A téma
természetesen Jeruzsálem, hiszen a város fölötti szuverenitás kérdése megoldatlan
maradt a júliusi Camp David-i csúcson. Ehud Barak javaslatát ugyanis, amelyben közigazgatási
autonómiát ajánlott fel Kelet-Jeruzsálem hagyományosan arabok lakta részeinek, a
palesztinok kereken viszszautasították, követelve, hogy Izrael vonuljon ki Kelet-Jeruzsálem
minden centiméteréről. A döntést mindkét fél részéről ellehetetleníti, hogy a város
a muszlimoknak, a keresztényeknek és a zsidóknak egyaránt szent. A Palesztin Központi
Tanács szeptember elején ismét ülésezik, hogy megvitassa az állam kikiáltásának
időpontját. Palesztin forrásból úgy tudják, hogy e vezető testület az államiság
kikiáltásának novemberre halasztását fontolgatja. Előtte azonban az ENSZ székhelyén
találkozik Jasszer Arafat és Ehud Barak, s valószínűleg a távozó amerikai elnök,
Bill Clinton is fogadja őket. Ám a halasztás megfontolása nem jelent érdemi változást
a palesztinok álláspontjában. Továbbra sem hajlandók a kompromisszumra Jeruzsálem kérdésében.
A palesztinok úgy igyekeznek Baraktól a végső engedmény kizsarolására, mintha nem
tudnák, hogy az izraeli kormányfő nincs abban a helyzetben, hogy bármiféle döntést
hozhatna. A tábornokból lett miniszterelnök sorozatos vereségeket szenvedett el saját
háza táján. Előbb a koalícióját veszítette el, ahonnan kilépett az annak törzsét
alkotó Sasz párt, a Nemzeti Vallásos Párt (Mafdal) és a Scsaranszkij vezette Jiszráel
ba-Alija tömörülés is. Ennek következményeként elveszítette többségét a
knesszetben, s így fordulhatott elő, hogy jelöltje az elnöki posztra, a Nobel-díjas
Simon Perez vereséget szenvedett az ellenzéki Moshe Kacavval szemben. Ma a knesszetben
patthelyzet uralkodik: Barak semmiféle döntést nem tud elfogadtatni, mert kisebbségben
van, ugyanakkor az ellenzéknek még nincs meg a kormányfő eltávolításához szükséges
abszolút többsége. Barak eddig adott engedményei következtében lemondott még a
szefardi körökben népszerű Dávid Lévy külügyminiszter is, ami tovább rontott
Barak helyzetén. A kormányfő a palesztinokkal kötendő egyezményt a knesszet megkerülésével
népszavazásra akarta vinni, ám az arról szóló törvény nem született meg. Így hiába
is kerülne rá a miniszterelnök pecsétje és kézjegye a palesztinokkal való megállapodásra,
annak belső elfogadtatása, ratifikációja több mint kétséges.
2000. 08. 26. (IV/35)
