Clinton ezen az estén pályafutásának egyik legnagyobb kihívásával nézett
szembe: biztosítania kellett Gore-t szilárd támogatásáról, egyben arra kellett ösztönöznie
mind a demokratákat, mind az amerikai választópolgárságot, hogy felsorakozzanak az
alelnök mögött. Ugyanakkor azonban lehetőséget kellett nyújtania Gore-nak, hogy
kinyilváníthassa függetlenségét. Az elnök beszédében annak a véleményének adott
hangot, hogy az új jelölt az általa lerakott alapokra fog építeni és biztosította
hallgatóságát, hogy az Al Gore–Joe Lieberman kettősben megvan, ami szükséges, és
meg is fogják tenni mindazt, ami szükséges.
A Gore és a Lieberman házaspár együtt hallgatta Clinton beszédét St. Louisban, ahol
közösen kampányoltak. Az elnök a lelkesedő tömeg előtt kijelentette: az alelnök a
republikánusok legszörny?bb rémálma lesz nemcsak az elkövetkezendő négy évre, de
két teljes hivatali időszakra. "Ami jó történt az elmúlt nyolc évben, annak Al
Gore a középpontjában állt, de ez még semmi ahhoz képest, ami az elkövetkezendő
nyolc évben megtörténhet
" – jelentette ki, majd azzal toldotta meg, hogy ő a
megfelelő személy arra, hogy 21. század első megválasztott elnöke legyen.
Az utolsó estére maradt Gore beszéde. Az elnökjelölt célja "pontos, tisztán érthető
és világos meghatározásokat adni, és megmutatni hatásukat a dolgozó családokra, összehasonlítva
ellenfele javaslatainak következményeivel." A New York Times napokban készített felmérése
azt mutatja, hogy a választópolgárok többsége egyetért a demokraták álláspontjával,
ám jelentős részük ennek ellenére afelé hajlik, hogy Bushra adja le szavazatát.
2000. 08. 19. (IV/34)
