Toborzó Jeruzsálemért


Mose Kacav új izraeli elnök feleségével, Gilával. A "második Izrael" sikere Fotó: Reuters	Simon Peresz a vereség után. Ő sem próféta a hazájában Fotó: Reuters

Arafat ugyanakkor egyértelművé tette, hogy nem kíván négyszemközt alkut
folytatni Jeruzsálemről Ehud Barakkal. "Felhívást teszünk közzé az al-Kudsz
(Jeruzsálem) bizottság felállítására" – nyilatkozta marokkói tárgyalásait
követően Arafat, aki alig több mint egy hét alatt nyolc arab országot látogatott
végig, miközben Párizsban találkozott Jacques Chirac francia elnökkel is. Arafat
villámkörútján a fő cél az volt, hogy egységes arab álláspontot vonultasson fel a
Kelet-Jeruzsálem feletti teljes szuverenitást követelő palesztin igények mögé.

A diplomáciai érzékéről eddig is számos bizonyítékot szolgáltató palesztin
vezető számítása ezúttal is bevált: sikerült ország-világ számára
egyértelművé tennie, hogy ha akarna, se mondhatna le Jeruzsálemről, hiszen a muszlim
szent helyek védelme az egész iszlám világ elvárása vele szemben. Ahmed Kurei, a
palesztin törvényhozó tanács elnöke a Jerusalem Post cím? izraeli lapnak adott
nyilatkozatában kijelentette: a megosztott fennhatóság az iszlám harmadik legszentebb
helyének számító Templom-hegy felett elfogadhatatlan a számukra. "Ha kell, készek
vagyunk újabb ezer évet harcolni ezért" – mondta Kurei. Bár Egyiptom nem
támogatja az összarab csúcstalálkozót Jeruzsálemről, ehelyett egy újabb Camp
David-típusú találkozót szeretne, az egyöntet? támogatást Arafat így is
látványosan fel tudta mutatni. Egy szépséghiba azonban rontja az összképet: Arafat
– bár szeretett volna találkozni az új szír vezetővel – kosarat kapott
Damaszkusztól, ahol értésére adták, hogy nem kívánják fogadni a palesztin
vezetőt.

A Jeruzsálemmel kapcsolatos támogatáshoz képest kevesebb biztatást kapott Arafat a
palesztin állam – egyoldalú – kikiáltására. Bár Szaúd-Arábiában ismét
magabiztosan kijelentette, hogy "többé már nincs visszalépés az előre
elhatározott menetrendtől. Ha Isten segít, a meghatározott napon, szeptember 13-án
kikiáltjuk a palesztin államot", Arafat vélhetően figyelembe veszi, hogy Párizsban
Chirac elnök – aki egyben az Európai Unió soros vezetője is – figyelmeztette, hogy
az államalapítás egy átfogó egyezmény keretein belül kerülhet sorra. Nelson
Mandela, a harmadik világban ma is nagy tekintélynek örvendő volt dél-afrikai elnök
támogatásáról biztosította Arafatot. A palesztin vezető a jövő héten folytatja
körútját, és Moszkvában Putyin elnököt próbálja meggyőzni arról, hogy
Oroszországnak nagyobb szerepet kell vállalnia a közel-keleti rendezésből.

Amíg Arafat a Kissinger-féle klasszikus ingadiplomáciát folytatta, Ehud Barak
jószerével ki sem mozdulhatott Jeruzsálemből. Három nap alatt egy sor kellemetlen
kudarcot kellett elszenvednie: vereséget szenvedett a kneszszetben megtartott
elnökválasztáson jelöltje, a Nobel-békedíjas volt miniszterelnök, Simon Peresz; a
parlament előzetes olvasatban elfogadta az előrehozott választásokra vonatkozó
beadványt; továbbá David Lévi külügyminiszter személyében újabb kulcsemberrel
apadt az eredeti létszámához képest kevesebb mint a felére fogyatkozó
Barak-kormány.

A sort Mose Kacav, a jobboldal által támogatott elnökjelölt megválasztása nyitotta
meg. Kacav több szempontból új színfolt az izraeli politikában: ő az első
Likud-jelölt, akit az elmúlt 52 évben elnökké választottak, és az első olyan
izraeli államvezető, aki nem a politikai elitet adó nyugati – askenázi –
zsidóság köréből került ki. Az iráni születés? Kacav megválasztása
"megnyitotta az ajtót a második Izrael előtt" – vélik azok az elemzők, akik
úgy látják, hogy az izraeli társadalmon belüli, a keleti és nyugati bevándorlók
közötti megosztottság csökkenhet a hátrányosabbnak tekintett szefárd zsidóságból
kikerült Kacav megválasztásával. Az új elnök egyik marokkói származású
munkatársa, Meir Seetrit szerint "megtörtént az első lépés az izraeli
arisztokrácia és a második Izrael közötti partneri viszony kialakításában".

Bár a választási vereség szemmel láthatóan megrendítette Simon Pereszt, a veterán
politikus nem kíván visszavonulni. "Az igazság pillanata volt ez az ország
számára" – mondta Peresz, aki szerint az elkövetkező 90 nap meghatározza majd
Izrael jövőbeli sorsát, ezért Barak oldalán részt kíván venni a béketárgyalások
folytatásában. David Lévi külügyminiszter lemondása után felmerült, hogy Peresz
venné át az izraeli diplomácia irányítását.

Lévi lemondását azzal indokolta, hogy véleménye szerint Barak olyan nagy
engedményeket ajánlott fel Jeruzsálem kérdésében – különösen az Óváros
megosztását illetően –, amelyekkel már nem tud tovább azonosulni. Barak
engedményei nyomán "olyan helyzet alakulhat ki, mint amikor a zsidóknak külön
folyosón lehetett csak megközelíteniük a Nyugati falat" – mondta Lévi. A
lemondott külügyminiszter kétfős frakciójával együtt távozott a koalícióból is,
és lemondását követően nyomban a jobboldallal szavazott a parlament feloszlatását
és az új választások kiírását kezdeményező törvényjavaslat előzetes
vitájában.

A politikai csatározások mellett az iszlám terrorszervezet, a Hamasz újabb
bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy számára az erőszak a valódi megoldás. A
ciszjordániai Nablusz városa közelében a palesztin rendőrség rajtaütött egy Hamasz
bombagyártó üzemen. Dzsibril Radzsub, az akciót vezető parancsnok szerint, amit
találtak, "megdöbbentő volt". A több mint száz kilogramm robbanóanyag
felfedezése a palesztin biztonsági szolgálatot is "arról győzte meg, hogy a Hamasz
továbbra is támadásokra készül izraeliek ellen" – mondta Radzsub.