George Bush újságírók gyűrűjében. Nyomdafestéket nem tűrő szavak
Fotó: Reuters
Bush elítélte a demokratapárti jelöltet, mert megtagadta, hogy az általa kiválasztott
időben és helyen tévévitába bocsátkozzék. "Ellenfelem kijelentette, hogy hajlandó
vitát folytatni velem bármikor, bárhol, majd egyes országosan közvetített tévéműsorokban
megismételte: amikor csak (ellenlábasom) megjelenik, készen állok a vitára." Imígyen
panaszkodott Bush, majd hozzáfűzte: "Ez attól függ, mi a meghatározása annak, hogy
bármikor
Azt hiszem, ez a régi, elcsépelt washingtoni mellébeszélés." Gore válaszában
kifejtette, hogy azért utasította el Bush javaslatát, mert abban rövid lélegzet? és
viszonylag kevés nézőt vonzó műsorokra utalt. Szerinte vetélytársának előbb részleteiben
nyilvánosságra kellene hoznia programját. "Úgy gondolom, az embereknek a választás
előtt szükségük van a részletekre" – szögezte le az alelnök.
A demokraták bírálták Bush negatív hangvételét, de a texasi kormányzó továbbra
is az alelnök jellemének, megbízhatóságának és hitelének megkérdőjelezésére
fekteti a fő hangsúlyt, amint azt már kezdettől fogva stratégiájául választotta.
Újabban egyes bírálók – köztük republikánusok is – azzal vádolták Busht, hogy
eltért eredeti mondanivalójától, és védekezésre kényszerült. A választási hadjárat
időközben a Munka Ünnepét követő szakaszába lépett, amikor a még ingadozó választópolgárság,
illetve a sajtó éberen figyeli, vajon a republikánus jelöltnek van-e mersze ahhoz,
hogy ragaszkodjon eredeti terveihez, és ellenálljon a bírálók nyomásának. A látszat
mindeddig azt mutatja, hogy Bush folytatja, amit megkezdett.
Az elmúlt napok eseményei élesen körvonalazták a verseny új vonásait. Hónapokon át
Bush vezetett, időnként nagy arányban, és Gore bizony arra kényszerült, hogy kiigazítsa
hajójának útirányát. A demokratapárti elnökjelölő nagygyűlés befejezése után
fordult a kocka és az alelnök alaposan felzárkózott, sőt egyes felmérések szerint
vezetésre is szert tett. A Munka Ünnepe előtt végzett közvélemény-kutatások
arról tanúskodtak, hogy a verseny kiegyenlítődött és a két jelölt fej-fej mellett
halad. A kérdés talán az lenne, minek tudható be Al Gore kampányának közelmúltban
elért sikere és George Bush hanyatlása?
A titok nyitja minden valószínűség szerint az alelnökjelöltek megválasztásában
rejlik. A demokraták Joseph Lieberman jelölésével olyan lépésre szánták el
magukat, amely komoly lökést adott kampányuknak. Nemcsak azért, mert az elhatározás
történelmi jelentőségű, hiszen ez az ember az első zsidó, aki az Egyesült Államokban
ilyen magas választott tisztségre pályázik, de azért is, mert köztudomásúan vallásos
és konzervatív, s ezzel bizonyos mértékig kifogta a szelet Bush vitorlájából. A
megfontolás, hogy Gore ezzel sok szavazatot veszít, nem állja meg a helyét, mivel
azok, akik ezt nem nézik jó szemmel, különben sem szavaznának a demokrata kettősre,
viszont Lieberman kiválasztása igen sok zsidó, illetve vallásos szavazatot nyer, ami a
Gore-kampány malmára hajthatja a vizet. A másik oldal jelöltje, Dick Cheney jelölése
ezzel szemben adhat egy olyan ízt a republikánus oldalnak, hogy George W. Bush megválasztása
esetén, az idősebb Bush veszi majd kezébe az irányítást.
A Munka Ünnepe alkalmából azonban olyasmi történt, ami esetleg ismételt előnyhöz
juttathatja Gore alelnököt. George W. Bush ugyanis nem várt ütőkártyát adott ellenlábasa
kezébe. Az Illinois államban lévő Naperville helységben tartott őszi kampánymegnyitó
gyűlésen a texasi kormányzó nem ismervén fel, hogy bekapcsolt mikrofonok előtt beszél,
az emelvényen odafordult alelnökjelöltjéhez és minősíthetetlen, útszéli megjegyzést
tett a The New York Times egyik munkatársára, aki neki nem tetsző módon írt róla.
Cheney pedig még kontrázott is hozzá, megerősítvén, sőt megtoldván Bush parlagi
kijelentését. A texasi kormányzó később megállt a pennsylvaniai Allentown városban,
ahol bocsánatkérés helyett kijelentette: "Sajnálom, hogy mindenki hallotta, amit
mondtam." Az újságíró csupán annyit válaszolt, hogy "kiábrándította a kormányzó
nyelvezete". Bush előzőleg olyan nyilatkozatot tett, hogy "nyílt beszéd?
amerikaiakra van szükségünk a Fehér Házban". Hát, ami azt illeti, az ő kitétele
eléggé nyílt volt, a kérdés mindössze az, hogy milyen messzire rugaszkodhat el egy
elnökjelölt. Mennyiben gyakorol ez hatást a felmérésekre, illetve a szavazópolgárság
döntésére, még a jövő zenéje.
2000. 09. 09. (IV/37)
