Leonyid Kucsma ukrán elnök megígérte, hogy kivizsgálják a több mint háromszáz
ember megbetegedését okozó szenynyeződést. Maga is ellátogatott Mikolaiv körzetbe,
Kijevtől ötszáz kilométerrel délre, ahol a szovjet időkből fennmaradt rakétakilövő
állásokból származó üzemanyag szennyezi a környezetet. A szakértők szerint ez az
anyag felelős a bőrbántalmakért, a kiütésekért, az étvágytalanságért, a látásproblémákért
és a kóros álmosságért. Az egészségügyi minisztérium vizsgálatai szerint magas
az elbomló rakéta-üzemanyagok koncentrációja a talajban és a vízben. A védelmi
minisztérium viszont tagadja mind az ukrán hadsereg, mind a védelmi minisztérium felelősségét.
Alekszandr Kuzmuk védelmi miniszter azt állítja: műszakilag lehetetlen, hogy bármilyen,
rakétát működtető anyag a talajba szivárgott volna.
Radioaktív eső Szocsiban
A Kaukázus országainak már az ötvenes években is kijutott a veszélyekből.
A Vlaszty cím? orosz hetilap egyik újságírója levéltári búvárkodásai során érdekes
leletre bukkant. Az egykor titkos dokumentum szerint, melyben a Központi Statisztikai
Hivatal akkori vezetője tesz jelentést a kormánynak, "Szovjetunióban országos
viszonylatban nézve 1957-ben 6 százalékkal növekedett a halandóság az előző évhez
képest". Nem országos viszonylatban az adatok kicsit többet árulnak el. A legsúlyosabb
adatok a Kaukázusból érkeztek: Örményországban a halandóság növekedése 14 százalék,
Grúziában pedig 19 százalék volt (a gyermekhalandóság ugyanitt 27 százalékkal nőtt).
A jelentés semmiféle magyarázatot nem adott a jelenségre, csupán annyit közölt még,
hogy a halálesetek többségét szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve
rosszindulatú daganatok okozták.
1949-től 1958-ig főleg Kazahsztánban és Szemipalatyinszkban 83 atomrobbantás történt.
Ezután volt egy kis szünet, mikor az USA-val moratóriumot írtak alá – amit a
Szovjetunió már 1961-ben megszegett. A robbantások folytatódtak, mégpedig olyan
iramban, hogy az ország sugárszennyezettségi mérései 1958 és 1964 között
kilencszeresére növekedtek, sőt Szocsi közelében egyszer olyan radioaktív eső
hullott, amely során a sugárzás mértéke hatvanötszörös volt.
Az akkori egészségügyi miniszter, Marija Kovrigina utánajárt, hogy mi is áll a vészjósló
adatok hátterében. Amint a Vlaszty tudósítójának elmondta, elég hamar rájött a
magyarázatra: "Az az átkozott sugárzás! Tudom, milyen az, a saját szememmel láttam,
hogy haldoklott Malisev, az első atomügyi miniszter. Ahogy beléptem a kórterembe, azt
kiabálta: »Kovrigina, hát csinálj már valamit!« De hát mit csinálhattam volna,
mint hogy elsírtam magam
"Elég sok adatot összegyűjtött, míg teljesen összeállt
a kép. Kutatási területe Szocsi lett, a nomenklatura legkedveltebb üdülőhelye, mégpedig
azért, "hogy az elvtársak kissé komolyabban álljanak hozzá" a kérdéshez. Minden
kutatási eredményről gondosan informálta őket, ennek ellenére semmiféle óvintézkedést
nem rendeltek el. Maximum annyi történt, hogy Brezsnyev ezután máshol nyaralt,
Kovriginát pedig felmentették tisztsége alól.
2000. 09. 02. (IV/36)
