A vetélytársak: Al Gore (balra) és George W. Bush (jobbra). Egyformának tűnnek
Fotók: Reuters
A tévéviták harmadik, utolsó menete óta a két nagy párt jelöltje fej fej
mellett halad, miután Gore kissé behozta lemaradását. A felmérések eredményeit
egybevetve mindöszsze talán két százalék különbség mutatkozik a vetélkedő jelöltek
között. Számításba kell azonban vennünk, amit a közvélemény-kutatók maguk is
elismernek: megeshet, hogy az eredmények 3-4 százalékos hibát rejtenek magukban, amely
akár erre, akár arra billentheti a mérleg nyelvét. Nem meglepő talán, hogy a százalékokért
folytatott szoros küzdelem egyre több érzelmi megnyilvánulást csikar ki a jelöltekből.
Bush egyik "kitörésében" Gore őszinteségét, illetve pénzalapteremtési módszereire
adott magyarázatait ostorozta. Kifogásolta azt is, hogy szerinte Gore pusztán a közvélemény
pillanatnyi szeszélyeinek igyekszik megfelelni, ahelyett, hogy inkább alapelvekben
hinne. Gore ezzel szemben azzal vádolta Bush-t, hogy kampányában teljesen figyelmen kívül
hagyja a környezetvédelmi kérdéseket. Bush rovására írják továbbá azt az
elgondolását is, hogy elnökké választása esetén kivonná az amerikai szárazföldi
erőket a Balkánról, és a békefenntartás feladatát átruházná az európai szövetségesekre,
ami kiváltotta ez utóbbiak nemtetszését, sőt tiltakozását. A The New York Times
szerint Gore ezt ellenzi, és azzal érvel, hogy ez a NATO létét is veszélyeztetheti.
Bush viszont azzal támadja ellenfelét, hogy Gore nagyobb létszámú szövetségi kormányt
akar, és washingtoni bennfentesként abban bízik, hogy ott határozni tudnak más államok
polgárai nevében. "Az ország népe túlzottan sok adót fizet. Népünk többet fordít
adókra, mint élelemre, lakásra és ruházkodásra."
Az alelnök persze nem maradt adós a válasszal – republikánus ellenfele nevének említése
nélkül az alábbi megjegyzést tette: "Vannak, akik a nagy olajtársaságok és a
vegyi cégek kezére akarják átjátszani a politikát (
), a homokba dugják a fejüket,
és nem érdekli őket, mi zajlik a nagyvilágban."
A csipkelődések kereszttüzében az amerikaiak többsége úgy érzi – különösen a
még határozatlan tömegek –, hogy aligha van választási helyzetben: egyik jelöltnek
sincs igazán kidolgozott, könnyen értelmezhető választási programja, ráadásul
egyikük sem igazán meggyőző. Nem valószín? azonban, hogy az elkövetkező két hét
gyökeres változást hozna: a két vetélytárs minden bizonnyal csak arra törekszik
majd, hogy elkerüljön minden olyan baklövést, amelyek következtében esetleg
elvesztheti a választást.
Az elnökjelöltek és Edward Michael Egan New York-i érsek. Merre billen a mérleg? Fotó:
Reuters
2000. 10. 28. (IV/44)
