Al Gore alelnök a kampánykörút egyik utolsó állomásán. Előrelépne nyolc év után
Fotó: Reuters
Az ifjabb Bush összefogást sürget. Kilép-e apja árnyékából? Fotó:
Reuters
Nyolc kormányzási évvel a háta mögött Bill Clinton fényes örökséget hagy maga
után. Az államkassza a Fehér Ház főnökének 1993. januári hivatalba lépésekor 290
milliárd dollár mínuszban volt. Ezt a rekord-deficitet Clinton eltüntette: az idei
esztendő vége felé már 230 milliárdos pluszt mutat a pénztárkönyv. Az elnök kőkemény
takarékoskodást vezetett be, és megszüntetett 377 ezer fölösleges hivatali álláshelyet
– ehelyett viszont létrejött 22 millió új és hasznos munkahely. Ez 1993 óta
negyedmillió állást jelent havonta: a szolgáltatóipar és a csúcstechnológia (számítástechnika,
internet) ennyi plusz munkaerőt igényelt az utóbbi időben. A munkanélküliségi ráta
idén ősszel 3,9 százalékkal 30 éve nem látott mélypontra süllyedt. Ezzel szinte
teljes a foglalkoztatottság – szemben az EU 9 százalékos munkanélküliségi mutatójával.
Clinton elnöksége alatt évente átlagosan 3,9 százalékos volt a bruttó nemzeti
termelés (GDP) növekedése, az infláció mértéke pedig 2000-re 1,9 százalékra esett
vissza. Ilyen alacsony pénzromlás legutoljára 1965-ben volt. Nem csoda, hogy Al Gore
ebből a jólétből próbál tőkét kovácsolni megválasztásához, hiszen Clinton
helyetteseként ő maga is a sikerek megteremtőjének pozíciójában tetszeleghet. Ehhez
hasonló – csak fordított felállású – taktikával győzött annak idején Ronald
Reagan, aki elődje, Jimmy Carter kudarcait lovagolta meg választási kampánya során.
Ez a gazdasági robbanás az átlagember számára is kézzelfogható. Soha nem ment az
amerikai családoknak ilyen jól, mint most. A családonkénti éves jövedelem idén a
statisztikák szerint közel 47 ezer dollár, míg 1993-ban nem érte el a 42 ezret. Az
amerikaiak kétharmada saját lakásban él. A 272 milliós nemzetben 4 millió a
milliomosok száma, sőt még milliárdosból is több száz akad.
Ám felmerül a kérdés: vajon ez az olajozott fejlődés egyedül az ország első emberének
köszönhető-e, vagy inkább másnak, például a jegybank elnöke által bevezetett
kamatpolitikának? Alan Greenspan jegybankfőnök szerint minden jólét forrása az elmúlt
évek technikai robbanása. "A technikai fejlődés óráját nem lehet visszatekerni,
és ezt mi jól kihasználtuk" – vélekedik az amerikai pénzek ura. Konzervatív
elemzők azonban más okot látnak a csoda mögött. Ronald Reagan politikájára vezetik
vissza a felvirágzást: csökkenteni kell az adóterheket, ezáltal több pénz marad a cégek
kezében a fejlesztésre. Így a vállalatok terjeszkednek, és új munkaerőket
alkalmaznak. A több alkalmazott több adófizetőt jelent és – ami nem lényegtelen
– több fogyasztót. Csakhogy a kiadások az akkori fegyverkezési politika miatt az égbe
szöktek, ezért nem lehetett realizálni a hasznot. Clinton ezekből jócskán
visszavett, így elődje adókoncepcióját folytatva könnyedén learathatta a munka gyümölcsét.
Egy dologban a szakértők nagy része egyetért: a gazdasági fellendülés legfontosabb
faktorai a flexibilitás és a rizikókészség. A siker kulcsa manapság a rugalmas
gazdaság, amely gyorsan képes reagálni az új trendekre. Ehhez olyan rugalmas társadalomra
van szükség, amelyik bármikor készen áll arra, hogy a szükséges fejlesztéseket végrehajtsa.
Flexibilitás nélkül egyetlen vállalat sem tud tartósan a piacon maradni. Az Egyesült
Államok gazdasági életében nincs semmire garancia. Éppen ezért a cégek rákényszerülnek,
hogy gyors választ adjanak a piac által diktált irányváltozásokra. Ez a felfogás
Európában még korántsem létezik.
Még az sem jelent problémát, hogy ily módon sokan munkahelyüket vesztik. Hiszen ebben
az országban, aki ma elveszíti az állását, holnap jó eséllyel talál magának más
helyet.
Amerika a csúcson van, és ez kézzel fogható az állampolgárok számára, amit értékelnek
is. Az 1953 óta hivatalba került kilenc elnök közül Bill Clinton az egyetlen, akit
jobbnak ítélnek hazájában leköszöntekor, mint közvetlenül megválasztását követően.
Büszkeségének Al Gore is hangot ad: "Amerika a világ legnagyobb hatalma, sokkal erősebb,
mint bármely más nemzet a történelem során."
Riválisa, George W. Bush ehhez a gondolatsorhoz kapcsolódva éppen ellenkezőleg
igyekszik a szavazókat megnyerni: "Azt szeretném, hogy a világ többi állama az
USA-t a szabadság földjének tekintse, és ne arrogáns beképzeltek országának."
Ezzel különösen azokat az egyre nagyobb számban lévő polgárokat tudja maga mögé
felsorakoztatni, akik szerint országuk odáig jutott, hogy "Amerika csak a hatalomról
és a dollárról szól".
2000. 11. 04. (IV/45)
