2000. november 11., szombat 19.10: A Vnukovo Airlines TU–154-es típusú gépe felszáll a dagesztáni fővárosból. A gép 48 utassal és 10 főnyi személyzettel Mahacskalából Moszkvába tart. A dagesztáni utasok többsége egy helyi futballcsapat moszkvai mérkőzésére utazik.
Szombat 19.25: Egy fiatal férfi beront az orosz gép pilótafülkéjébe. Közli, hogy a karjára bombát erősített, amelyet felrobbant, amennyiben nem teljesítik azonnal a követeléseit. Kijelenti, hogy Tel Avivba akar repülni, ahol közli majd további utasításait.
Szombat 21.40: Az eltérített repülőgép, útban a Közel-Keletre, megáll az azerbajdzsáni Bakuban, hogy üzemanyagot vegyen fel.
Szombat 23.30: Felszáll Tel Avivból Ehud Barak izraeli miniszterelnök Boeing 707 típusú különgépe. Barak az Egyesült Államokba készül, ahol vasárnap délben találkozna Bill Clinton amerikai elnökkel.
Vasárnap 02.30: Az izraeli légierő radarjai észlelik a légterük felé tartó orosz gépet, amely leszállási engedélyt kér Tel Avivban. Az engedélyt izraeli részről határozottan visszautasítják. Ezt követően a TU–154-es visszafordul a Földközi-tenger felett, és elkezd körözni Ciprus felett.
Vasárnap 04.30: Az orosz gép pilótája kétségbeesetten kér ismét engedélyt a leszállásra, mivel csupán 90 percre elegendő üzemanyaga maradt. A kapitány szerint a gépeltérítők (többes számot használ) eltökéltek, hogy Izraelben, a Ben Gurion repülőtéren landoljanak. A helyzetről tájékoztatják Ehud Barakot, aki a különgépen utazó diplomaták, köztük Martin Indyk amerikai nagykövet révén több országtól próbál meg leszállási engedélyt kérni az eltérített gép számára, eredménytelenül.
Vasárnap 05.00: Barak dönt: két F–16-os vadászgép kíséretében a TU–154-est az Eilattól 60 kilométerre északra fekvő sivatagi Uvda katonai repülőtérre irányítják. Giora Eiland vezérőrnagy ezt azzal indokolja, hogy a kialakult helyzetben még mindig jobb egy izraeli repülőtéren letenni a gépet, mint hogy üzemanyag nélkül valahol lezuhanjon. A vadászgépek feladata: minden módon megakadályozni a terroristákat abban, hogy az utasszállítót egy sűrűn lakott terület, vallási szent hely vagy éppen a Negev-sivatagban fekvő dimonai atomreaktor felett robbantsák fel. A forgatókönyv alapja egy öt évvel ezelőtti túszdráma, amikor az iráni légitársaság eltérített gépét szintén a sivatagi repülőtérre kísérték.
Vasárnap 05.05: Saul Mofaz tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke személyesen veszi át az akció földi irányítását, és vezérkari tisztek, egy túszszabadításra kiképzett elitkommandó s az orosz nagykövetség munkatársai kíséretében útnak indul az uvdai repülőtérre. Készenlétbe helyeznek egy rendkívüli mobilkórházat is a helyszínen, az esetleges túszszabadítás sérültjeinek ellátására.
Vasárnap 05.10: Danny Jatom, Barak miniszterelnök tanácsadója az üzemanyag-feltöltésen Londonban veszteglő különgépen utazó újságírók előtt bejelenti: "Egy orosz repülőgépet csecsen terroristák eltérítettek, és jelenleg Izrael felé tartanak. A miniszterelnök hamarosan dönt arról, hogy visszafordulunk." Időközben Barak felhívja Clintont azzal, hogy a terrorakció miatt lemondja amerikai útját, és hazatér, hogy személyesen irányítsa a mentőakciót. Barak, aki 28 évvel ezelőtt maga is részt vett kommandóparancs-nokként egy eltérített belga repülőgép utasainak a kiszabadításában, kapcsolatba lép Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is. Putyin teljes együttműködést ígér az izraeli hatóságokkal, és közli: parancsot adott az "Alfa" különleges kommandónak, hogy repüljenek azonnal a helyszínre a Negev-sivatagba.
Vasárnap 05.30: A korán ébredő izraeliek a rádióból értesülnek a túszdrámáról. A híradások egymásra licitálnak: az akciót a palesztinokkal rokonszenvező csecsen terroristáknak tulajdonítják, mivel a gépeltérítő közölte, hogy akcióját az Al-Aksza-mecsetről nevezte el. Vannak, akik tudni vélik: tucatnyi csecsen gerilla van a fedélzeten, akik az akcióra egyenesen a rettegett Oszama bin Ladentől kaptak parancsot.
Vasárnap 06.00: Az orosz gép biztonságosan földet ér az uvdai repülőtéren. Az izraeli hatóságok engedélyezik, hogy kinyissák a gép ajtajait, de ki nem szállhat senki. 15 perccel később feltűnik az egyik (mint kiderül, egyetlen) gépeltérítő, akit a kommandósok azonnal elfognak. Rövidesen kiderül: nem csecsen, hanem egy Ahmed Amrahov Ben-Abamraham névre hallgató dagesztáni férfi a merénylő, aki a karjára a ruha alatt nem bombát, hanem egy felpumpált vérnyomásmérőt helyezett, és az egész út alatt kábítószer hatása alatt állt. Követelése az izraeli rendőrök szerint csupán annyi volt, hogy tegyék közzé nyilatkozatát, amelyben "a fehér fajra leselkedő világméretű veszedelemre" figyelmeztet.
Vasárnap 07.00: Az izraeli kommandósok végeznek a gép átvizsgálásával, és megállapítják, hogy a fedélzeten talált fegyverek a gépen utazó dagesztáni pénzügyminiszter testőreiéi.
Vasárnap 07.10: Ehud Barak gépe a túszdráma békés megoldását követően Görögország felett ismét visszafordul. Hamarosan kiderül: mégsem repülhetnek tovább, mert Bulgária és Románia a gépeltérítés hírére lezárta légterét. Az izraeli miniszterelnök gépe körözésbe kezd a Balkán felett, miközben a fedélzetről Slomo Ben-Ami külügyminiszter telefonon hívja román kollégáját. Hamarosan tisztázódik, hogy a Boeing 707 nem az eltérített orosz gép, hanem Barak különgépe, továbbá már a CNN is bemondta, hogy vége a kalandnak, így Bukarestből megadják az engedélyt a továbbhaladásra.
Vasárnap 08.00: Eiland tábornok bejelenti: a háborodott légi kalózt kiadják Oroszországnak. Moszkva ígéretet tett arra, hogy nem végzik ki Ben-Abamrahamot.
Vasárnap 08.30: Bill Clinton elhalasztja vietnami útját, hogy bevárja a gépeltérítés miatt 6 órás késéssel érkező izraeli kormányfőt.
Vasárnap 14.00: Megérkezik Izraelbe az orosz Alfa kommandó, ám csupán annyi dolguk marad, hogy este hazakísérjék a gépet utasaival. Putyin elnök üzenetben köszöni meg Izraelnek a túszdráma sikeres megoldását. A Közel-Keleten folytatódnak a "normális" hétköznapok.
"Mindenki a földre!"
Vagyim Arisztov
2000. 11. 18. (IV/47)
