A háborúnak ezt a formáját nem katonák, hanem civilek folytatják, fegyverzetük pedig nem több, mint egy személyi számítógép klaviatúrája, illetve egy egér. Az internet, amely "békeidőben" a legdemokratikusabb médiumként működik, veszélyessé és teljesen kezelhetetlenné válhat, ha például az intifáda szolgálatába állítják. Míg a normális hadviselésnek évszázadok alatt kialakultak a megszokott játékszabályai, addig a virtuális háborúban a legnagyobb veszély, hogy képtelenség ellenőrzés alá vonni, kiterjedése pedig kiszámíthatatlan. A virtuális háború lényege, hogy a szemben álló felek interneten keresztül megpróbálnak kárt okozni egymás számítógépes szervereiben. A Közel-Keleten a múlt hónap eleje óta harckészültségben levő Izrael-párti és palesztin-párti számítógépkalózok egyik taktikája, hogy a célba vett ellenséges szervert elárasztják úgynevezett "elektronikus szeméttel", amely ennek eredményeképpen túlterheltté és használhatatlanná válik. A másik közkedvelt megoldása az internetes kalózkodásban jártas programozóknak, hogy egyszerűen "bemocskolják" a nem kívánatosnak vélt honlapot. Az FBI szerint az utóbbi hetekben annyira elmérgesedett a közel-keleti kiberháború, hogy reális a veszélye egy interneten keresztül végrehajtott terrortámadásnak az Egyesült Államok érdekeltségébe tartozó szerverek ellen is.
A virtuális konfliktusban az izraeliek lőttek először – állítja Gabriel Weimann, a Haifai Egyetem professzora. Az első támadás egy Jordániában elhelyezett internetes lap, az Al-Bawaba ellen irányult. A portál politikai fórumát elárasztották Jasszer Arafatot és a Palesztin Hatóságot sértegető üzenetekkel, amelyek miatt el kellett távolítani azt a világhálóról – állítja Ramzi Kuri, az Al-Bawaba főszerkesztője. Az internetes lap szerkesztője úgy gondolja, egyes izraeli szervereken elhelyezett honlapok automatikusan küldenek egy "csomagot" az arab címre, amint valaki megnyitja azokat. Kuri szerint ez is a terrorizmus egy formája, és a károk kijavítása rendkívüli költségekkel és munkával jár. A válasz sem váratott magára sokáig. Az egyik ellentámadás során működésképtelenné vált, és átmenetileg lefagyott az izraeli külügyminisztérium és a kneszszet honlapja is.
Az izraeli hackerek fő célpontjai azonban a Hezbollah terrorszervezet oldalai voltak: egyik szerverükre például becsempésztek egy izraeli lobogót ábrázoló grafikát, és a szélsőséges iszlámista szervezet szervere napokig az izraeli himnusz, a Hatikva dallamát játszotta. A terrorszervezet www.hizballah.org cím? honlapjára egy ismeretlen hackernek sikerült óriási Dávid-csillagokat és izraeli zászlókat feltöltenie. A Hezbollah honlapjára a programozó becsempészte a következő szöveget is héber és angol nyelven: "A honlapot megújítottuk az utóbbi napokban elkövetett arab támadások elleni tiltakozásul."
Az internetes biztonságtechnika területén úttörőnek számító Izrael jogrendjében egyébként a "virtuális hadviselés" büntetőjogi felelősséget von maga után. Bár egy Likud-párti képviselő, Michael Eitan szívesen látna egy nemzetközi megegyezésen alapuló korlátozást, mások ugyanakkor a világhálóban az abszolút szólásszabadság lehetőségét látják. "Az internet arra való, hogy álláspontokat, szubjektív véleményeket közvetítsen, amelyhez még a terroristáknak is joguk van" – véli Weimann professzor, aki szerint nincs túl nagy különbség a történelem során eddig használt más propagandaeszközök és az internet között. Másképp látja ezt Michael Safir, egy hálózati adatvédelmi rendszereket gyártó cég vezetője, aki szerint a világ most a politikai kibertámadásokra figyel, a valódi probléma azonban csak később jelentkezik majd: "Néhány hónap múlva már bármely tizenéves hozzáférhet majd támadásra alkalmas eszközökhöz, és azok a gyermekek, akik mondjuk előzőleg a Hezbollah vagy Izrael ellen harcoltak, később kereskedelmi szervereket fognak támadni. Az internet világában ma akárki lehet katona, és minden gyereknek van egy fegyver a kezében, amivel kárt okozhat."
2000. 11. 11. (IV/46)
