Filmek, regények és visszaemlékezések alapján jól ismerjük azt a korszakot, a még nincs, de már születőben lévő Izrael nehéz napjait, amikor a zsidó fiatalok legjava a fegyverfogást tanulta – azért is, hogy megvédjék Palesztina földjét az esetleges német támadástól, de azért is, hogy ha eljön a függetlenségi harc időszaka, ne legyenek készületlenek
Évek múlva, amikor Lea leérettségizett, maga is belépett a Palmah tagjai közé. Éjn Harod kibucban volt az ő alakulata, és oda tartozott Rabin is. A fiatalok péntek esténként a kibuc éttermében találkoztak, Leának ugyanis az volt a munkája, hogy teát főzzön a kibucnyikoknak. Egyébként a háborús fiatalok életét élték. Két találkozás közt Rabin különböző fegyveres akciókban vett részt. Lea ezekre a vállalkozásokra ugyan nem kísérhette el, de már akkor is, mint házasságuk után, a hátországot biztosította szá-mára, ahol Rabin az életveszélylyel teli napok után megpihenhetett. Házasságot végül is a viharos eseményekkel teli hónapok és évek pillanatnyi szünetében kötöttek, 1948 augusztusában, vagyis az első arab–izraeli háború idején, a második tűzszünet alatti rövid intervallumban. De nászútra már nem tudtak elutazni, mert férjét berendelték hadműveleti megbeszélésre.
Ahogy beleolvasok ebbe a visszaemlékezésbe, újra meg újra azt kell látnom, hogy Lea Rabinról csak úgy lehet szólni, ha Jichák Rabinról beszélek. De őszintén szólva, csak nagyon ritkán kíséri ugyanolyan érdeklődés egy ismert politikus feleségének életútját, mint amilyen elismerés övezi a háborúk győzteseit, a béke megteremtőit. Vannak azonban olyan, a szó ősibb értelmében vett élettársak, akiket a világ éppen úgy elismer és tisztel, mint azokat, akik teremtő részesei voltak a történelemnek. És mindez azért lehetséges, mert életük beleépül annak az életébe, termékenyítő, nemesítő hatása volt rá hosszú évtizedeken át.
Ilyen, a férje életében nagy szerepet játszó feleség volt Lea Rabin, aki ugyan sohasem volt miniszter és sohasem volt hadseregparancsnok, gyerekeket nevelt és hazavárta a férjét – akár a frontról, akár a nagyköveti rezidenciába, később pedig a kormányfői otthonba, de hogy a férje miniszter is volt és vezérkari főnök is lett, ahhoz nyugalmas otthont ő biztosított, és ha gondok voltak, feloldást adott, sikerek esetén pedig az együttörvendezés boldogságát. Lea Rabin maga ezt úgy fogalmazta meg, hogy "az én harcálláspontom az otthonunk volt".
Rabinnak egy, a feleségéhez írt leveléből tudjuk, hogy mit jelentett számára Lea. "Ha visszatekintek a házasságunk huszonnégy évére, biztosan állíthatom, hogy az összes apró-cseprő, bosszantó vitáink ellenére nehéz lenne mindazon házastársak között, akiket ismerek, nálunk jobb párt találni. Biztos vagyok benne, életem nagy szerencséje volt, hogy feleségül vettelek, és te is tudod, hogy ezt milyen nagyra értékelem
Olyan sok mindenen mentünk át együtt, mindnyájunk számára oly kiváltságos időkben, hogy úgy tűnik, ami az életünkben történt, az kitölthetné tucatnyi család életét is."
És ebben mindenképpen szerepet játszott az, hogy Rabin fontosnál fontosabb katonai posztokat töltött be. Amikor pedig véget ért katonai karrierje, előbb megpróbálta a diplomáciát, majd belevetette magát a politikai életbe. Aki csak valamennyire is ismeri Izrael zajló belpolitikai életét, a Munkapárt és a Likud közti szüntelen viaskodást, de a saját párton belüli rivalizálást is, amellyel valamennyi izraeli politikusnak meg kell küzdenie, és ismeri a modernek és az ortodoxok közti lavírozás veszélyességét is, azonfelül aki belát az évtizedes közel-keleti válság kulisszái mögé, az valamit már sejthet abból, hogy mennyire egész embert kíván abban a térségben és abban az országban a politika, a kormányzás művészete.
Ezt a pályát segítőtársak nélkül végigjárni szinte lehetetlen. S anélkül, hogy csökkenteni szeretném a Nobel Béke-díjas Jichák Rabin életének nagyszer? ívét, tulajdonképpen ki kell mondani egyszer, és ez a pillanat talán a legalkalmasabb rá, hogy ezt az életpályát Lea Rabin derűje, gondoskodása, értő szeretete és politikai egyetértése, eszméik azonossága segítette, éltette és teljesítette ki.
"Hol vagy Lea?" Életének utolsó másodperceiben ezért kereste aggódva és szeretettel kemény és nehéz életének hűséges, értő társát a merénylet áldozatává vált miniszterelnök. S azt hiszem, ennél nagyobb elismerést nem is kaphatott volna most elhunyt felesége, Lea Rabin.
2000. 11. 18. (IV/47)
