Palesztin fegyveresek demonstrációja egy gázai menekülttáborban. Követik Arafat példáját Fotó: Reuters
A szükségkormány alakításához többször is közel álltak, ám "Barak úr az utolsó pillanatban mindig meghátrált", és "ennél fogva a választásokat a lehető legrövidebb időn belül meg kell tartanunk" – jelentette ki a Likud vezetője. Barak ugyanabban a műsorban ugyanezért Saront hibáztatta, mondván: "Nem elfogadható a vétófeltétel. Nem kényszeríthetünk diplomáciai feltételeket a békefolyamatra."
Miután a Likud képviselője, Rubin Rivlin bejelentette, hogy az új választások kitűzött időpontja május 22, Hájim Ramon belügyminiszter, Barak megbízottja az utolsó pillanatban visszakozott. Ramon szerint a jövő hét elejére várható megállapodás az új választások végső időpontjáról. Annál is inkább, mivel a knesszet feloszlatásáról szóló törvény a 2. és 3. olvasatban ezen a napon kerül a parlament elé. E napon ül össze a Munkapárt központi testülete is, hogy megvitassa a miniszterelnök közvetlen megválasztását eltörlő tervezetet. A Munkapárt támogatja a javaslatot, hiszen ma nincs olyan képviselője, aki a Likud jelöltjével – akárki lenne is az – biztos eséllyel fel tudná venni a versenyt. Barak nem tagadta, hogy legszívesebben késleltetné a folyamatot, és a lehető legmesszebbre tolná annak időpontját: "Az igazat megvallva azt szeretném, ha az új választások időpontja 2003. november 3. lenne." Ezen nem szabad csodálkoznunk, hiszen a közvélemény-kutatások szerint ma Ehud Barakra a szavazóknak mindössze 29 százaléka adná le a voksát.
Ma már Ariel Saron is biztosan győzne Barak ellen, Benjamin Netanjahuról nem is beszélve. A Likud központi bizottsága egyértelműen a volt kormányfőt támogatja, aki élesen ellenzi, hogy pártja a Munkapárttal koalícióra lépve kitolja az új választások időpontját. Csak idő kérdése, és Netanjahu is a ringbe száll, s akkor vele szemben Saronnak semmi esélye nincs a jelöltségre. A politikus tábornok az utóbbi években szemmel láthatóan veszített erejéből, különösen felesége, Lili halálát követően nehezen talál magára. Saron tervét a szükségkormány megalakítására pedig képtelen lenne elfogadtatni a párt központi testületében.
Időközben a palesztinok zavargásai és fegyveres felkelése változatlan intenzitással folyik. Bármiféle egyezség Barak által támasztott előfeltétele az ellenségeskedések teljes beszüntetése lenne. Erre azonban Arafat és Marvan Bar-ghouti, a Fatah vezetője nem hajlandó.
Az előbbi mostanában – 1994 óta először – német mintájú géppisztollyal járkál a nyilvánosság előtt (úgy látszik, a pálmaág valahol kieshetett a kezéből), az utóbbi éppen szerdán szólított fel a fegyveres harcra, az Al-Aksza intifáda továbbfolytatására. A Jerusalem Postnak nyilatkozva kijelentette, hogy "ellenezzük a tárgyalásokhoz való visszatérést, mivel mostanára világossá vált, hogy nincs mód a Barak-kormány-nyal való megegyezésre..., kértünk mindenkit, hogy fokozza az intifádát". Még messzebb ment el Feiszal Huszeini Jeruzsálemért felelős palesztin miniszter, aki kijelentette: "Egy nap majd mi döntünk arról, hogy joga van-e Izraelnek saját államhoz Palesztinában." Huszeini a Haarec cím? izraeli lap szerint úgy véli, hogy a most folyó felkelésnek csak akkor lehet vége, ha Izrael visszavonul az 1967-es határok mögé, de akkor sem végleg: "Néhány évtized múlva többségbe kerülünk Palesztinában, és akkor majd mi döntünk."
Mindazonáltal a palesztin vezetés sem egységes, vannak olyanok, akik a tárgyalás mellett vannak, ám azok szava érvényesül, akik szerint "csak az intifáda elmélyítése révén értik meg az izraeliek, hogy a megszállásnak véget kell vetniük" – jelentette ki a lázadó Fatah-vezér. Szerinte a súlyos izraeli áldozatok és a zsidó települések elleni háború nyomása alatt az izraeli kormány – mindegy, hogy a Likud vagy a Munkapárt vezeti azt – kiüríti a településeket, és komoly tárgyalásokba kezd a palesztin vezetéssel.
2000. 12. 09. (IV/50)
