Az események a jugoszláv kormány képviselőjének pristinai otthonánál kezdődtek, ahol albán terroristák robbantottak pokolgépet. Stanimir Vukicevic, a szakadárok célpontja, a merénylet idején otthon tartózkodott, de nem esett baja, viszont a merényletben egy ember életét vesztette, három pedig megsebesült. Megfigyelők szerint a szélsőséges albánok a robbantással egyértelműen az új szerb vezetést akarták figyelmeztetni. Kostunicáék nem engednek Koszovó ügyében, de hajlandóak tárgyalni a legálisan megválasztott albán vezetőkkel, azaz Rugováékkal, akik szintén a tárgyalásos megoldás hívei.
Dél-Szerbiában a koszovói közigazgatási határnál járőröző szerb rendőrökkel csaptak össze albán fegyveresek. Négy rendőr megsebesült, háromnak pedig nyoma veszett. Az albán gerillák – zömében a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) volt tagjai – a Szerbiában lévő albánok lakta városok védelmét nyilvánították feladatuknak, és céljaik közé tartozik az albán szakadárok által "Kelet-Koszovónak" nevezett övezet Szerbiától való elszakítása is. Akcióikat a KFOR nem igazán tudta megakadályozni, örültek, ha magukat sikerült megóvniuk.
A jugoszláv kormány levelet küldött az ENSZ Biztonsági Tanácsa soros elnökének, melyben a testület rendkívüli ülésének összehívását kérte a támadások elítélése és a tettesek kézre kerítése érdekében. A Belgrádban kiadott közlemény felrótta, hogy a mértékadó nemzetközi tényezők a számtalan jugoszláv figyelmeztetés ellenére sem mutattak határozottságot a koszovói albán terroristák bűnös tevékenységével szembeni ellenállásra, ami akár új háborús tűzfészkeket is képezhet a térségben.
Vojiszlav Kostunica jugoszláv elnök George Robertson NATO-főtitkárnak küldött levelet, amelyben kifejezte reményét, hogy a KFOR a jövőben nem engedi meg a koszovói és a szerbiai határ menti gyilkosságok megismétlődését. Az elnök szerint a nemzetközi közösség a jugoszláv külpolitikai nyitás ellenére sem tartja tiszteletben Jugoszláviával szembeni kötelezettségeit.
A tiltakozások nyomán olyan történt, ami az elmúlt tíz évben elképzelhetetlen lett volna: az ENSZ BT elítélte a pristinai bombamerényletet, és követelte, hogy az elkövetőket állítsák bíróság elé. Ugyancsak elítélték a Szerbia déli részén elkövetett támadást. A BT egyhangúlag elfogadott közleménye bűncselekménynek minősítette a támadásokat és felszólította a KFOR-t, hogy tegyen meg mindent az újabb támadások elkerülésére. A békefenntartók ennek hatására el is fogtak egy tíz albánból álló csoportot, és velük egy időben teherautónyi fegyvert és lőszert Koszovó és Szerbia határán. A letartóztatottak fekete katonai gyakorló öltözéket viseltek, és modern rádióadóval voltak felszerelve. A teherautó aknagránátokat, gyalogsági aknákat, egy golyószórót és ahhoz való ötezer lövedéket szállított. Az irány azonos volt, egy szerb területen lévő, de többségében albánok lakta falu. Az eset kapcsán a KFOR nyilatkozatot adott ki, hogy nem fogja eltűrni, hogy az általa ellenőrzött területet az albánok támadások bázisául használják fel.
A guruló fegyverraktár kapcsán William Thompson, a Koszovóban állomásozó amerikai békefenntartók parancsnoka elmondta, hogy nyilvánvalóan olyan fegyverekről van szó, amelyek korábban a tavaly nyáron hivatalosan feloszlatott UCK arzenáljába tartoztak, amelyeket elméletileg már beszolgáltattak a KFOR-nak. Az amerikaiak sűrített járőrözéseik alatt többször is megakadályozták fegyveresek és fegyverek bejutását a szerb területekre a "semleges" Koszovóból.
Jacques Chirac francia elnök a feszültségek kiújulása nyomán villámlátogatást tett Koszovszka Mitrovicában. Chirac most járt először a térségben. A francia elnök terroristáknak nevezte a NATO-vezetők által albán felkelőknek nevezett szepara-tistákat, akik ellen fel kell venni a harcot. Chirac védelmébe vette a KFOR-t az albán bírálatokkal szemben, szerinte a békefenntartók feladata az, hogy szembeszálljanak a szélsőségesek felelőtlen cselekedeteivel, és ne engedjenek a provokációknak.
Az elmúlt hetek albán– jugoszláv tárgyalásaira is árnyékot vettetek a támadások. A két ország majdnem felvette a diplomáciai kapcsolatokat, amit a bombázások albán támogatása miatt szakított meg Belgrád. Az újjáépítés szempontjából sem mindegy, hogyan alakul a két ország kapcsolata, hiszen közel ötmilliárd euró sorsáról van szó.
2000. 12. 02. (IV/49)
