George W. Bush megválasztott elnök négy új kormánytag bemutatásán. A háttérben Rod Paige oktatási, Gale Norton belügy-, Anthony Principi veteránügyi és Tommy Thompson egészségügyi miniszter Fotó: Reuters
A legfontosabb tárcát a fekete Colin Powell kapta, aki az idősebb Bush elnöksége alatt a Vezérkari Főnökök Tanácsának elnöki tisztjét töltötte be, majd később olyan hangok hallatszottak – és nem alaptalanul –, hogy kacsingat az elnökség felé. Az ifjabb Bush alatt a Külügyminisztérium élén fog állni. A nemzetbiztonsági főtanácsadó posztjára az ugyancsak fekete Condolezza Rice került. Igen fontos munkakör, de nem jár miniszteri címmel. Ezt követően néhány napig szüneteltek a további kinevezések, majd december 20-án reggel a leendő államfő sajtóértekezlet keretében bejelentette, hogy kormányának pénzügyminisztere Paul H. O\'Neil lesz, aki a világ legnagyobb alumíniumgyára, az Alcoa nyugalomba vonuló elnökigazgatója. A konzervatívok felszisszentek ugyan, mert a múltban nem értettek egyet néhány célkitűzésével, többek között az államadósság csökkentésével, ám az ugyanaznap délutáni jelölések már megnyugtatóan hangzottak: Bush a kereskedelmi tárcát régi barátjának és kampánya igazgatójának, Donald L. Evansnak adta, a lakásügyek intézése Florida állam Orange megyéjének elnöke, Melquiades R. Martinez kezébe került, míg a földművelés gondjait Kalifornia agrárigazgatóságának volt feje, Ann M. Veneman gondjaira bízta.
Időközben folytak a viták a védelmi miniszter személyét illetően. Az egyik jelölt Indiana állam egykori szenátora volt, akit a kongresszusi republikánusok és befolyásos konzervatív csoportok támogattak, a másik kiszemelt személy a Reagan-kormány egyik külügyminiszter-helyettese, aki egyben Bush külügyi tanácsadója volt a választási hadjárat alatt. A republikánusok közt azonban óriási vita támadt a jelöltek személyét illetően, és ez lelassította a kiválasztási folyamatot. Az egyenetlenségek közepette a megválasztott elnök nem vesztegette az időt, és John Ashcroft volt szenátort választotta igazságügyminiszteréül, aki Missouri államban vesztesként került ki a küzdelemből, amelyet novemberben vívott újraválasztásáért. A volt törvényhozó közismert konzervatív elveiről, különösen a művi vetélés, a halálbüntetés és a bírói kinevezések kérdésében. A szenátusi demokraták minden valószínűség szerint megkísérlik majd, hogy akadályt gördítsenek jóváhagyása elé. Bush egyidejűleg Christie Whitmant, New Jersey állam republikánus kormányzóját bízta meg a Környezetvédelmi Hivatal igazgatásával.
Ezalatt nem csökkentek a nézeteltérések a védelmi miniszter személyéről, de a megválasztott elnök egyáltalán nem volt biztos abban, hogy a két pályázó közül bármelyik is alkalmas lett volna a hivatal betöltésére. Így tehát folytatta a kutatást, amely majd egy hetet vett igénybe, és a kettő közül a harmadikat részesítette előnyben, aki nem ismeretlen sem Washingtonban, sem az ország más részein. Donald H. Rumsfeld neve és az úgynevezett "rakétavédelmi pajzs" létrehozása szinte egybeforrott. Az újonnan kinevezett védelmi miniszter számára nem ismeretlen ez a tisztség, hiszen már betöltötte azt Gerald Ford elnök kormányában, jó negyed századdal ezelőtt. "Rumsfeld józan ítélőképességgel és éleslátással rendelkezik, így ismét kiváló védelmi miniszter lesz" – hangsúlyozta Bush.
Egy nappal később újabb négy tárca sorsa dőlt el, és a megválasztott elnök ezzel végleg a konzervatív oldalra billentette kormánya egyensúlyát. Tommy G. Thompson wisconsini kormányzónak adta az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium irányítását, aki teljesen megreformálta államának szociálissegély-rendszerét. Gale A. Norton, volt coloradói főügyész, aki korlátozta a szövetségi földhasználat szabályozását, belügyminiszter lett. A fekete Rod Paige, aki Bush kormányzósága alatt a Texasi Iskolafelügyelőség igazgatója volt, elnyerte a közoktatási miniszter címet. Anthony Principi, aki az idősebb George Bush kormányában a veteránok ügyeivel foglalkozó minisztériumban előbb második ember volt, majd az elnök hivatali idejének utolsó hónapjaiban átvette az irányítást, most ugyanezt a hivatalt fogja vezetni.
Az utolsó három miniszter kijelölésére már csak az új esztendőben került sor, és nagy várakozás előzte meg. Bush ugyanis ígéretet tett, hogy demokrata is lesz a kormányában, de ez bizony váratott magára. Végül azután ez is megtörtént, és a jelenleg hivatalban lévő kereskedelmi miniszter, a japán származású Norman Y. Mineta átköltözhet a Közlekedésügyi Minisztériumba. Persze nem világos, hogy ennek az embernek, aki a választási kampány folyamán Gore alelnök tanácsadójaként tevékenykedett, voltaképpen mennyi befolyása lesz irodájának falain túl. Érdekes módon Mineta, miután megkapta a felkérést, telefonált mind Clinton elnöknek, mind Gore alelnöknek, akik mindketten biztatták a tárgyalások folytatására. Így tehát Bush betartotta a kampány hevében tett ígéretét, és bevett egy demokratát is a kabinetjébe. A megválasztott elnök végül közölte, hogy Linda Chavez, aki a Reagan-kormányzat alatt az Egyesült Államok Polgárjogi Bizottságának igazgatójaként működött, ugyanakkor közismert volt arról a nézetéről, hogy ellenezte mind a kisebbségek előnyben részesítését, mind a kétnyelv? oktatást, a munkaügyi miniszter szerepét fogja betölteni. Végül, de nem utolsó sorban Spencer Abraham arab származású michigani szenátort nevezte ki energiaügyi miniszterré, azt az embert, aki egy évvel ezelőtt síkra szállt ennek a hivatalnak a megszüntetéséért.
A Bush-kormány kijelölt tagjai között fennáll az egyensúly. A miniszterek között van három nő, két fekete, két spanyol, egy ázsiai származású demokrata, valamint egy arab származású amerikai. Egyes hírek szerint Bush beiktatási beszédének az lesz a mottója, hogy a sokrétűség ellenére legyen "egység az országban, és ünnepeljük együtt Amerika szellemét". Az egységről hangoztatott szólamok ellenére Bush csupa konzervatívokat állított a kulcsfontosságú belügyi hivatalok élére, ugyanakkor a mérsékelt republikánusokat olyan sarkalatos kormányszervek vezetésével bízta meg, amelyeknek elsődleges feladatuk az érintkezés fenntartása Amerika és a világ között. A kormány jónéhány tagja hosszú washingtoni pályafutásra tekinthet vissza, ami bizony éles ellentétben áll Bush gyakorlatlanságával mind a bel-, mind a külpolitika terén. Bush azonban nem tart attól, hogy kiszolgáltatottá válik veterán munkatársainak: "Nem félek attól, hogy értelmes és megfelelő emberekkel vegyem körül magam. Együtt fogok dolgozni kormányom minden tagjával, hogy feladatok egész sorával lássunk el minden minisztériumot. Együtt dolgozom majd a miniszterekkel, hogy segítsem elvégezni is az előttünk álló feladatokat" – jelentette ki a megválasztott elnök.
2001. 01. 06. (V/1)
