Három palesztin, akit árulással vádolnak. Ők életfogytiglant kaptak Fotó: Reuters
A 28 éves Alan Bani Odehhel sortűz végzett Nabluszban, szombaton délelőtt. A kivégzést több százan nézték végig, mialatt az épület előtt szintén hatalmas tömeg gyűlt össze, örömujjongásban törve ki a lövések zaját hallva. "Isten nagy" – kántálta az összegyűlt tömeg azt kiabálva, hogy igazságot szolgáltattak az árulóknak. Alan Bani Odehet az izraeli biztonsági szolgálattal való együttműködésben találták bűnösnek; a vád szerint közreműködött rokona, Ibrahim Bani Odeh, a Hamasz katonai szárnya aktív tagjának meggyilkolásában 2000. november 23-án, amikor kocsijában bomba robbant. Izraeli források szerint a Hamasz-tag kocsijában véletlenül felrobbant a szállított robbanóanyag. A palesztin rendőrség ennek ellenére letartóztatta Alan Bani Odehet, mivel tudomásukra jutott, hogy az autó néhány órával korábban nála volt – így azzal vádolták, hogy azt átadta izraeli katonáknak, akik a bombát elhelyezték.
Majdi Mahavival a gázai rendőrség épülete előtt végzett a kalasnyikovokkal felszerelt kivégzőosztag. Mahavit január 11-én ítélték halálra azzal a váddal, hogy izraeli ügynökökkel működött együtt, akik csapdát állítottak egyik rokonának, a Fatah aktivistájának. Abd al-Razek egy másik Fatah-taggal és két civil palesztin személlyel együtt halt meg december 22-én, amikor egy izraeli őr feltartóztatta őket a Rafiahból kivezető úton. Az izraeli hadsereg szerint az autó, amelyben mind a négyen utaztak, nem akart megállni a felszólításra, palesztin állítások szerint azonban az autó utasait nem szólították fel a megállásra. Mahavit az áldozatok családjainak képviselői, illetve palesztin kormányminiszterek és a Fatah vezetőinek jelenlétében végezték ki. Az egyik áldozat rokona örömkönnyekkel a szemében fejezte ki háláját Jasszer Arafatnak, aki a "vigasztaló" ítéletet jóváhagyta.
Mindkét halálos ítéletet azután hajtották végre, hogy pénteken Jasszer Arafat palesztin elnök aláírta a bírósági végzést. A Palesztin Hatóság területén ezek voltak az első olyan halálos ítéletek, amelyeket Izraellel való együttműködésért szabtak ki. A kivégzőosztagokkal kapcsolatban Freih Abu Medajin palesztin igazságügy-miniszter azt nyilatkozta, hogy azokat elrettentésnek szánták minden Izraellel együttműködő palesztin számára. Ugyanakkor a miniszter felszólította a – palesztin források szerint – mintegy húszezer palesztin kollaboránst, hogy igazságos tárgyalás reményében adják fel magukat.
Az már korábban is előfordult, hogy Izraellel együttműködő palesztinok gyilkosság áldozatai lettek, arra azonban ez az első példa, hogy maga a palesztin hatóság hozta meg a halálos ítéletet, és nyilvánosan végeztetett ki valakit. A palesztin igazságügy-miniszter vasárnap azt is bejelentette, hogy további 10-15 palesztin fog bíróság elé kerülni Izraellel való együttműködés vádjával. A miniszter elmondása szerint ezek a személyek a kivégzettekhez hasonló eljárásra számíthatnak. "Meg kell érteni, hogy a palesztinok háborús helyzetben vannak" – jelentette ki a miniszter. Ami az eljárást illeti, a rögtönítélő bíróság ítéletét mély sajnálattal fogadta az Európai Unió – a 15 tagállam nevében a soros elnökséget betöltő Svédország külügyminisztere közleményében arra kérte Arafatot, hogy változtassa meg a másik két palesztinra kimondott halálos ítéletet, és tekintse ezt a halálbüntetések moratóriumának elrendelése felé tett első lépésnek. Ehud Barak ügyvezető izraeli miniszterelnök televíziós nyilatkozatában szintén elítélte a kivégzéseket, amelyek ellentétesek a demokratikus világ elveivel. Az izraeli nagykövetség által lapunkhoz eljuttatott közlemény leszögezi: Izraelben is több példa volt arra, hogy elfogtak izraeli állampolgárokat, akik együttműködtek palesztinokkal civilek elleni terrorcselekmények elkövetésében, sokuk halálát okozva. E személyek ellen azonban minden esetben a demokratikus jogi szabályok szerint folytatták le az eljárást, megadva a védekezéshez való jogot. Egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy halálos ítéletet mondtak volna ki rájuk, annak ellenére, hogy az izraeli jog erre lehetőséget ad.
2001. 01. 20. (V/3)
