Joschka Fischer a bíróságon. Bajban a régi haroctárs Fotó: Reuters
Az ellenzéki pátok, közülük is különösen a CDU össztűz alá vette januárban a berlini diplomácia irányítóját, Joschka Fischer alkancellárt azt követően, hogy a Stern magazin hasábjain beismerte militáns múltját. Az ügy mostani kirobbanásának több apropója is van: egyrészt, hétfőn tanúként hallgatták meg Fischert egy terroristává lett hajdani barátja, Klein perében, akit háromrendbeli gyilkossággal gyanúsítanak. Másrészt a több mint két évtizeddel ezelőtti "OPEC"-merénylet kapcsán olyan filmfelvételek kerültek napvilágra, melyeken a jelenlegi külügyminiszter éjfekete motoros bukósisakban társaival egy rendőrt püföl. Ez kapóra jött a szocdem–zöld koalíció sikerein kesergő uniós pártoknak, hogy a liberálisok támogatását is élvezve "móresre tanítsák" a taxisofőrből kormánytaggá lett egykori lázadót. Kedden a Bundestag is foglalkozott a fődiplomata múltjával.
Az előző héten két kabinettagjától már megválni kényszerült Gerhard Schröder kancellár (akárcsak az egész SPD) teljes mellszélességgel kiáll helyettese mellett. Még az albán miniszterelnökkel, Ilir Metával tervezett eszmecseréjét is lemondta a német kormányfő, hogy a Reichstag üvegkupolája alatt védelmébe vegye Fischert, akinek a "Forradalmi harc" (RK: Revolutionärer Kampf) csoporthoz való tartozása eddig sem volt titok. A hetvenes évek közepén lezajlott nyugat-németországi utcai harcok történetének mostani felmelegítése Schröder szerint a parlamenti ellenzék gyengeségét mutatja, s valójában Fischer "egzisztenciális megsemmisítését" szolgálja.
Tumultus volt a berlini parlamentben, amikor a külügyminiszter megismételte szavait, hogy "militáns voltam, verekedtem, rendőrt vertem, köveket dobáltam, de Molotov koktéllal, fegyverrel sohasem harcoltam." Angela Merkel, a CDU első embere Fischer szemére vetette, hogy nem határolódik el eléggé gerilla múltjától, és "mea culpázása" is inkább cinikus, mint őszinte. A liberálisok nyíltan arról ábrándoznak, hogy elorozzák a zöldektől a harmadik legerősebb párt szerepét, így most ők is megkérdőjelezhették Fischer erkölcsi alapját arra, hogy Németországot képviselve külföldön erőszakmentességet prédikáljon. A budakeszi sváb mészáros legkisebb, NSZK-ban született (1948) fia, Fischer, ha kellemetlen helyzetbe is került e hetekben fiatalkori cselekedetei miatt, továbbra is élvezi a koalíció és a németek zömének bizalmát.
Vad hetvenes évek
A már kamaszként a politikához vonzódó Joschka Fischer sohasem érettségizett le. Az 1968-as nyugat-németországi diáklázadásban a jóképű, húszesztendős Fischer oldalán már ott volt legelső felesége, Edeltraud is, akivel titokban Skóciában házasodott össze. A jelenleg negyedik nejével élő külügyminiszter, noha a hetvenes években semmilyen felsőoktatási intézménybe se iratkozhatott be, előszeretettel kibicelt a Majna menti Frankfurt egyetemének társadalompolitikai szemináriumain. Hegeltől Leninig rengeteg "klasszikust" tanulmányozott intenzíven a lánglelk? ifjú, aki barátaival számos demonstráción és utcai csetepatéban mérte össze erejét a rendőrséggel. Fischer 1975-ig a "Forradalmi harc" mozgalomhoz tartozott, s közben dolgozott autógyárban, taxisként és könyvkereskedőként is. Militáns múltját sohasem titkolta, miként azt sem, hogy az illúzióvesztés a hetvenes évek második felében következett be nála, midőn régi barátai közül többen a RAF-hoz ("Vörös Hadsereg Frakció") csatlakoztak, és véres terrorakciókkal tartották sakkban Bonnt. A környezetvédelmet zászlajára tűző zöldeknek nem volt alapító tagja Fischer, de ügyes érvelőként már 1983-ban bekerült a Bundestagba, s azóta a német politikai élet egyik legérdekesebb alakja.
2001. 01. 20. (V/3)
