Vlagyimir Putyin orosz és Mohammed Khatami iráni elnök. Nagy a tét Fotó: Reuters
Hatami az elmúlt közel negyven évben az első iráni államfő, aki felkereste Oroszországot. Az iráni elnök megbeszéléseinek középpontjában a katonai együttműködés és a mindkét ország érdekszféráját érintő Kaszpi-tenger szénhidrogénkincsének elosztása állt. A két ország vezetői megállapodtak a katonai együttműködés felújításában és egy iráni nukleáris erőm? építésének folytatásában, orosz segítséggel.
A két ország közötti megállapodást valószínűleg az iráni védelmi miniszter májusi látogatásakor írják alá. A hírt az orosz védelmi minisztérium tette közzé, a Hatami elnök kíséretében szintén Moszkvában tartózkodó Ali Samhani iráni és Igor Szergejev orosz védelmi miniszter újabb találkozóját követően. A miniszterek döntése szerint a katonai műszaki együttműködésre vonatkozó szerződés részletes kidolgozása a szakértők dolga lesz.
A fegyverkereskedelemről és a nukleáris együttműködésről kötendő egyezmény az 1979-es iszlám forradalom óta az első széles kör? együttműködési megállapodás a két ország között. A nukleáris energia előállításában való fokozott együttműködésen kívül az egyezmény jelentős növekedést fog jelenteni az orosz fegyvereladás területén. Irán moszkvai nagykövete nemrég kijelentette, hogy Teherán több milliárd dollár értékben is vásárolhat fegyvereket Oroszországtól a következő években, ami a halódó orosz fegyveripar legfőbb vásárlójává teheti az országot. Oroszországnak gazdasági okokból is fontos az iráni együttműködés, a politikai okokról szólva pedig Putyin elnök kijelentette: "Hiszszük, hogy Iránnak semleges, önálló államnak kell lennie, amely képes megvédeni nemzeti érdekeit."
A Moszkva–Teherán-megállapodás tovább feszíti az Egyesült Államok és Oroszország viszonyát: a két ország katonai együttműködése és az atomerőm?-építésben nyújtott orosz segítség évek óta aggodalom forrása Washingtonban, és az Egyesült Államok és Oroszország közötti viták legfőbb tárgya. Amerika ma is a terrorizmust anyagilag támogató, "lator" államként tekint Iránra, és azzal gyanúsítja Oroszországot, hogy segítséget nyújt Teheránnak katonai célú nukleáris technológiák kidolgozásában – amit mindkét ország tagad.
Putyin elmondta: Oroszország befejezi a Perzsa-öböl partján fekvő Buserben megkezdett atomerőm? építését, ami washingtoni vélemények szerint képessé teszi Iránt atomfegyverek előállítására. Richard Boucher belügyminisztériumi szóvivő kijelentette: Oroszországra nézve kifejezetten káros, hogy olyan területeken ad el fegyvereket, amelyeken az Egyesült Államok is érdekelt, és amelyek fenyegetést jelenthetnek Amerikának. Ilja Klebanov miniszterelnök-helyettes tavaly novemberben jelentette be, hogy Oroszország a továbbiakban nem tartja magát ahhoz az 1995-ös titkos megállapodáshoz, amelyben Al Gore alelnök és Viktor Csernomirgyin akkori miniszterelnök aláírásával Oroszország kötelezte magát, hogy nem köt szerződést újabb fegyverek eladásáról Iránnak. A teheráni üzlet ugyanis nagyon is jól jön az oroszoknak. Hogy pontosan mi lesz az üzlet tárgya, arról részleteket nem hoztak nyilvánosságra, azt azonban tudni lehet, hogy a lista elején megrendelésre készült védelmi rendszer áll, radarokkal és légvédelmi elhárító rakétákkal. Valószínűnek látszik, hogy Irán szintén érdekelt tankok, őrnaszádok és helikopterek vásárlásában, valamint MIG–29-es harci gépei modernizálásában.
Hatami elnök határozottan állítja: a vásárlandó fegyverek kizárólag védelmi célokat szolgálnak. "A fegyverekre nem azért van szükségünk, hogy embereket öljünk más országokban. Egyszerűen erősíteni akarjuk saját országunkat" – fűzte hozzá a fegyvervásárlás kérdéséhez az iráni elnök. Washington különösen azt szeretné megakadályozni, hogy Irán hozzájusson az orosz Jakon és Moszkit típusú, hajók ellen bevethető rombolórakétákhoz, amelyek egyenként száz mérföldes hatósugarukkal képesek lezárni a Perzsa-öbölt, a nyugatra irányuló olajszállítás legfőbb útvonalát.
Washingtonnak már most is fejfájást okoz, hogy Oroszország közreműködik egy olyan, nagy hatósugarú rakéta telepítésében Irán területén, amely képes elérni Izraelt. A múlt hónapban Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter azzal vádolta nyíltan Oroszországot, hogy fegyvereket ad el Amerika ellenségének. "Legyünk nagyon őszinték – mondta Rumsfeld. – Az oroszok olyan technológiákat adnak el és segédkeznek alkalmazni Iránban, Észak-Koreában és Indiában, valamint más országokban is, amelyek emberek életét fenyegetik."
Oroszország az elmúlt hónapokban valóban több sikeres fegyverüzletet kötött. Jóllehet hírnevét némileg megtépázták a Kurszk-katasztrófa és a csecsenföldi események, az orosz fegyveripar, úgy tűnik, éppen jó periódusban van. A közelmúlt üzletei között szerepel egy kétmilliárdos megállapodás Indiával, többek között háromszáz tank eladásáról, kisebb üzletek Kínával, és, talán meglepő módon, az Amerikával szövetségben álló Dél-Koreával.
Putyin orosz és Hatami iráni elnök tárgyalásai kevésbé voltak sikeresek a Kaszpi-tenger szénhidrogén-készletének megosztását illetően. Aláírtak ugyanakkor egy megállapodást, amelyben ellenzik, hogy olajvezetékeket fektessenek le a Kaszpi-tenger medrében. Ezzel közvetve arra a nyugati tervre utaltak, amely szerint a jövőben az orosz és iráni területet kikerülve szállítanák Kazahsztánból és Türkmenisztánból az olajat – mint ahogyan azt már teszik az azeri nyersanyag esetében.
A két politikus a négynapos látogatás során tárgyalt a közép-ázsiai helyzetről is, és arról a veszélyről, amely Afganisztánból fenyegeti mind Oroszországot, mind Iránt. A német Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND) múlt hónapban megjelent legfrissebb elemzése szerint egyébként az Orosz Föderációt déli határai mentén a volt szovjet tagállamok felől is potenciális veszély fenyegeti: Csecsenföldön és Közép-Ázsiában tovább éleződhetnek a helyi konfliktusok. A jelentés készítői arra számítanak, hogy tavasszal mintegy háromezer iszlám szélsőséges fog támadást indítani Üzbegisztán, Kirgizisztán és Tadzsikisztán ellen. Céljuk a német hírszerző szolgálat szerint az, hogy az afganisztáni tálibokkal összefogva önálló kalifátust hozzanak létre az említett volt szovjet tagállamok alkotta háromszögben.
A BND vélekedése szerint a térség "rendfenntartó hatalmaként" Oroszország nem nézhetné tétlenül a fejleményeket, és előbb-utóbb belekeveredne a konfliktusba – bár egyelőre visszafogott magatartást tanúsít. Ennek persze az is lehet az oka – vélik a szolgálat munkatársai –, hogy elit egységeik jelenleg Csecsenföldön harcolnak, és a Közép-Ázsiában állomásozó orosz erők egyedül képtelenek lennének megbirkózni egy átfogó helyi konfliktussal. Amennyiben nyáron valóban háború törne ki az oroszok részvételével, az a BND szerint súlyos harcokkal járna, amit az is nehezítene, hogy az érintett térség hegyvidéki jellege miatt Oroszország nélkülözni kényszerülne a harckocsikat, és könny?gyalogságát bevetve kellene harcot viselnie az iszlám szélsőségesek ellen.
Jane\'s-értékelés Iránról
2001. 03. 17. (V/11)
