A koroljovi űrközpont. Kontrollált zuhanás Fotó: Reuters
Sokan az ország nemzetközi tekintélyére mért újabb csapásként fogadták a bejelentést. Az oroszok büszkék voltak a Mirre – és nem is alaptalanul. A világűr meghódításában velük versenyző amerikaiak még csak kisebb sétákat tettek az űrben, amikor az oroszok már ott is laktak, mégpedig 15 éven át, időnként váltva egymást. Még vendégeket is fogadtak: az USA-ból heten, Franciaországból öten, Németországból négyen látogattak oda, de járt ott japán, angol, szíriai, osztrák, bolgár és szlovák kolléga is. Mindösszesen 23 külföldi és 42 orosz űrhajós – ez utóbbiak mindig érezték, hogy akárhány helyről is jöttek vendégeik, azért csak ők vannak igazán otthon. A kesergőket most azzal vigasztalják, hogy ott van a nemzetközi űrállomás, ahol orosz kozmonauták is dolgoznak majd. A pesszimisták azonban úgy érzik, hogy "ott az amerikaiak dirigálnak".
Amikor Bush elnök egy hónappal ezelőtt bejelentette a nemzetközi űrállomás építési és működési költségeinek csökkentését, ez azt is jelentette, hogy kevesebb orosz asztronauta juthat fel a bázisra. Az orosz médiában az utóbbi napokban észrevehetően többet hallani arról, hogy mindezt előre eltervezte az Egyesült Államok, tudatosan törekedve fő konkurensének kiszorítására a világűrből. Az első számú orosz tévéadó, az ORT egy nappal az előtt, hogy a Roszaviakoszmosz döntést hozott a Mir elsüllyesztésének végső dátumáról, közzétette az amerikai űrkutatás katonai parancsnokságának 1998 áprilisában nyilvánosságra hozott tervét, melyben egyenesen kimondták: az USA saját nemzetbiztonsági érdekei azt kívánják, törekedjen arra, hogy egyetlen más országnak se legyen önálló jelenléte a világűrben. Az ORT népszerű műsorvezetője a Mir elsülylyesztését azzal az esettel vetette össze, amikor a cukorbetegek számára inzulint előállító gyárakat bezárták. A bezárást szorgalmazó nyugati partnerek azt ígérték Oroszországnak, hogy majd ők az eddiginél jóval olcsóbban biztosítják az inzulint. Amikor pedig a gyárak bezártak, Nyugaton hirtelen megemelkedtek az inzulinárak, így az oroszok kénytelenek voltak a korábbinál jóval magasabb áron beszerezni azt, és most újra meg kell teremteniük saját inzuliniparukat.
A Roszaviakoszmosz vezetése azzal csillapítja a kedélyeket, hogy a Mir űrállomás már az eredetileg tervezettnél is többet repült; behozta a ráfordított költségeket is, és további használata veszélyes. A további működtetés hívei viszont azzal érvelnek, hogy léteznek bizonyos korszerűsítési tervek is, amelyek iránt azonban senki nem érdeklődik. Ezzel több neves orosz kozmonauta is egyetért.
A Mir űrállomás tisztán tech-nikai kérdései Oroszországban politikai problémává nőtték ki magukat, és az olyan, nyugati polgárokat izgató kérdések
– mint például hogy hány darabra esik szét az űrállomás a zuhanása során, milyen sokáig fog zuhanni, és hol lehet majd ezt figyelemmel követni – sok orosz embert egyszerűen nem érdekelnek. Számukra az olyasfajta akciók, mint amerikai turisták utazása a zuhanás helyszínére, majdnem egyenértékűek azzal, mint amikor valaki egy hozzá közel álló ember elhunyta alkalmából show-t próbálna rendezni. Oroszországban így fogadják az orosz "űrotthon" pusztulását.
Mir-történelem
Bennégett Gagarin fotója
2001. 03. 24. (V/12)
