Silvio Berlusconi, a jobboldal közös jelöltje kampánygyűlésre igyekszik. Második felvonásra készül Fotó: Reuters
Berlusconi, aki fiatalon tengerjáró hajókon sanzonénekesként kereste kenyerét, majd vagyonkezelőként tőkét s médiamágnásként nevet szerzett magának, 1994 májusától hét hónapig volt miniszterelnök. Ez alkalommal az általa vezetett Szabadság Háza elnevezés? pártszövetség időtállóbb kormányerőnek ígérkezik. A jobboldal egyhangúlag adócsökkentést szorgalmaz, határozott intézkedéseket a bevándorlás mérséklésére és a törvények betartásának keménykez? számonkérését. A baloldali vezetés? EU-tagállamok szemében szálka lehet, hogy Berlusconit az egykor szeparatista Északi Ligát, s a 11 százalékos támogatottsággal a harmadik legerősebb pártnak számító posztfasiszta Nemzeti Szövetséget is szövetségesei között tudhatja. Ellenfelei Umberto Bossit, az Északi Liga vezérét az olasz Jörg Haidernek tartják, különösen a "bevándorlók kulturális poggyásza" elleni gyakori kifakadásai miatt. Bossi már nem szorgalmazza az északi tartományok elszakadását, a független "Padánia" létrejöttét, de – a koalíció más tagjaival együtt – továbbra is a decentralizáció elkötelezett híve.
A központi kormányzás gyengítését a jobboldal elsősorban pénzügyi kérdésekben látja sürgetőnek: bár Giulio Tremonti, Berlusconi pénzügyminiszter-jelöltje mérsékeltebb társainál – nem ellenzi a közös európai pénznem, az euró készpénzként való bevezetését –, abban teljes egyetértés uralkodik, hogy az adózást illető döntéshozatalt a tartományi vezetés szintjére kell átruházni.
Francesco Rutelli, a balközép unió jelöltje. Temperamentumból nincs hiány Fotó: Reuters
2001. 04. 28. (V/17)
