George W. Bush amerikai elnök a Yale Egyetem diplomaosztó ünnepségén. Kell az energia Fotó: Reuters
A kilencvenes években – a gazdasági fejlődés felgyorsulásának és a vele járó magasabb jövedelmeknek köszönhetően – egyre jobban elterjedtek a nagy fogyasztású sportkocsik, amelyek jóval nagyobbak, és belső terükben sokkal tágasabbak a személyautóknál, ezzel szemben az étvágyuk is többszöröse amazokénak. Az utóbbi másfél-két évben azonban lassulás állt be, amely különösen az elmúlt 6-8 hónapban öltött kirívó méreteket. Már a Clinton-kormányzat utolsó időszakában alaposan felkúsztak mind a benzin és fűtőolaj, mind pedig a szolgáltatások árai, de az elmúlt néhány hónapban ismét mélyebbre kell a zsebébe nyúlnia annak, aki odaáll a kút elé.
Az olajvállalatok pedig azzal próbálják igazolni a hiány okát, hogy a kormány által rájuk kényszerített környezetvédelmi előírások folytán az új finomítók már eleve veszteségesek lettek volna, így hát fel sem épültek.
Az energiaválság országos nemtetszést váltott ki, és komoly politikai nyomásként nehezedett a Bush-kormányra. Az elnök tudta, hogy valamit tennie kell. Megbízta Dick Cheney alelnököt, aki hozzá hasonlóan az olajipar berkeiből került ki, egy átfogó terv kidolgozásával. Az ország második embere három hónapon át titkos tárgyalásokat folytatott a kérdésben, emlékeztetvén Hillary Clinton zárt ajtós tanácskozásaira a betegellátás ügyében. Időközben tartott néhány kemény beszédet, vészmadaraknak nevezte a takarékoskodásra intőket, és azt a nézetet hangoztatta, hogy csupán a kitermelés az, ami megoldja az ország energiaszükségleteit. Mivel tény, hogy az olajipar tetemes összegekkel támogatta a Bush-kampányt, így nem nehéz megérteni a demokraták véleményét az elnökről, amely szerint Bush a nagy olajvállalatok foglya, és a töltőállomásra betérő kisemberek ellensége. Az amerikaiak nem ütköznének meg annyira a benzinárak emelkedésén, ha Bush és Cheney nem fordított volna oly sok időt arra, hogy rémítő képeket fessen az ország jövendő energiahelyzetéről. Az elnök arról beszél, hogy "kifogyunk az energiából", míg az alelnök sötét jövőt jósol, ha nem kezdődnek fúrások a sarkvidéki tundrákon, és nem épül legalább 1300 erőmű. Nem lehet tehát csodálkozni, ha egyesek az üzemanyagárak emelkedését úgy tekintik, mint a kormányzat jóslatainak beteljesedését.
A Bush-kormány végül is a héten előrukkolt várt energiaprogramjával. Az új politika tartalmaz jó néhány hasznos javaslatot: többek között a takarékosságot ösztönző adókedvezményeket, beleértve a kis fogyasztású gépkocsikat vásárló magánszemélyeket, valamint azokat a cégeket, amelyek kevésbé energiaigényes áramfejlesztő berendezéseket szerelnek fel. Az elnök heti rádióüzeneté-ben leszögezte: az előterjesztett javaslatok részei lesznek az energiapolitika átfogó felülvizsgálatának, amelynek részleteit a kormány rövidesen közzéteszi. "Egyesek azt hiszik, hogy a takarékosság nélkülözést jelent. Ez nem feltétlenül igaz" – fejtette ki Bush. Az államfő arról akarja meggyőzni az országot, hogy a jövendő energiabőség attól függ, el tud-e szakadni az ország az energiatermelők és a környezetvédők között fennálló hagyományos ellentétektől.
A kormányzat jelentése azonban nem bizonyítja meggyőzően, hogy a válság valóban fennáll. Való igaz, Kalifornia nehézségekkel küszködik, az is tény, hogy a benzinárak alaposan felszöktek, de semmi esetre sincs szó olyan válságról, mint amely-lyel Richard Nixon vagy Jimmy Carter volt kénytelen szembenézni. A jelentés riasztó előrejelzései az olaj- és földgázfogyasztás, illetve -termelés között az elkövetkező húsz évben mélyülő szakadékról olyan adatok, amelyek minden bizonnyal alátámasztják Bush elnök olajfúrási és atomerőm?-építési stratégiáját. Nem veszik azonban figyelembe azokat az új programokat, amelyek a fokozott energiatakarékosságra irányulnak, és már a múltban is alaposan viszszájára fordították a hivatalos jóslatokat, mivel jelentősen csökkentették az ország energiafogyasztását. A bírálók szerint a kormányterv nem szentel elegendő figyelmet az alternatív energiaforrásoknak, valamint annak a ténynek, hogy a jövendő keresletet takarékosság útján is lehet csökkenteni. "Amerikának magáévá kell tennie az új technológia kínálta ígéreteket. Az energiahiány nem lehet kifogás arra, hogy válságot hozzunk létre a környezetünkben" – hangoztatta Joseph I. Lieberman connecticuti demokrata szenátor, aki alelnökjelöltként lépett fel a múlt évi választáson.
2001. 05. 26. (V/21)
