hetilap

Gerhard Schröder német és Wolfgang Schüssel osztrák kancellár Bécsben. Hűvös viszony Fotó: Reuters

Az Ausztriáról kialakított országkép romlásáért egyesek az osztrák diplomatákat, mások Jörg Haidert teszik felelőssé. Nyilván mind a kettőben van igazság, azonban a néppárt (ÖVP) és Schüssel kancellár hajlandósága az idegengyűlölő, antiszemita és szélsőjobboldali osztrák Szabadságpárttal mint koalíciós partnerrel való együttműködésre komoly kiváltó oka az országkép romlásának. Amikor az Európai Unió 2000 szeptemberében megszüntette az osztrák kormány elleni szankciókat, az osztrák kormánykoalíció ezt hatalmas győzelemként állította be. Ez azonban nem volt teljesen így, hiszen magukat a szankciókat az osztrák kormány és a média nagy része oly módon tálalta, mintha azok egyenesen az osztrák nép ellen irányulnának, éppen ellenkezőjére fordítva ezzel a szankciók hatását. 

Az ÖVP már korábban is aratott egy pirruszi győzelmet, amikor a választók többsége 1986-ban az osztrák elnökválasztáson a néppárt jelöltjére, Kurt Waldheimre adta voksát. Amikor 1986 májusában egy francia újságíró arról kérdezte Waldheimet, mivel magyarázza a világsajtó vele szembeni kritikus hangvételét, az ENSZ volt főtitkára sztereotip antiszemita kijelentéssel válaszolt: "Az zsidó kézben van". Waldheim kijelentése teljes mértékben illeszkedett a néppárt akkori választási kampányának hangvételébe. Ebben azonban tévedtek, mivel az ilyen politika csak rövid távon bizonyult hasznosnak. Amikor a választók rájöttek, hogy Waldheim személye Ausztria nemzetközi elszigetelődéséhez vezet, csökkent a népszerűsége, és ezen nem tudott változtatni azután sem, hogy az Egyesült Államok beutazási tilalmat rendelt el ellene 1987-ben. 

Kurt Waldheim elhallgatta második világháborús szolgálatának három évét, amikor a Wehrmacht hírszerzésének vezérkari tisztjeként működött. Azt állította, nem volt tudomása arról, hogy állomáshelyéről, Szalonikiből 1943-ban a lakosság csaknem egyharmadát megsemmisítő táborokba deportálták. A múltját vizsgáló történészbizottság szerint azonban Waldheimnek mindenbe tökéletes betekintéssel kellett rendelkeznie, bizonyos esetekben azokba az eseményekbe is, amelyek a hadijoggal és az emberiség alapelveivel ellentétesek voltak. 

A néppárt 1992-ben természetesen nem jelölte őt másodszor, és ma már kevés osztrákot érdekel a 82 éves nyugdíjas politikus sorsa. Benita Ferrero-Waldner osztrák külügyminiszter azonban még május végi washingtoni útja előtt elhíresztelte, hogy kérni fogja az amerikai külügyminisztert, vegyék le a volt osztrák kancellárt a beutazási tilalommal sújtottak listájáról. Mindezt annak ellenére tette, hogy az ügy minden ismerője azon a véleményen volt, hogy semmi esélye sincs a kedvező válaszra. Ferrero-Waldner egy másik, diplomáciailag súlyos hibát is elkövetett washingtoni látogatása során: alig lépett ki a külügyminisztérium kapuján, máris kijelentette, hogy ígéretet kapott Colin Powelltől az ügy felülvizsgálatára. Powell sajtószóvivője 24 órán belül megcáfolta az osztrák külügyminiszter asszony szavait. Ezután Ferrero-Waldner minden diplomáciai hagyományt és tapintatot megsértve elsőnek verte nagydobra az új bécsi amerikai nagykövet nevét, még annak kinevezése előtt. Mindez arra enged következtetni, hogy az osztrák külügyminiszter aszszony, aki az ENSZ protokollfőnökeként szerzett diplomáciai tapasztalatot, kínos kijelentéseivel rontja Ausztria külkapcsolatait. 

Schröder német kancellár hétvégi látogatása is vitát robbantott ki Bécsben. Az osztrák koalíció politikusai felrótták Schrödernek, hogy több időt tölt az ellenzékkel, mint Schüssel kancellárral. Schröder egy nem hivatalos szociáldemokrata rendezvényen vett részt, és mintegy negyven bal-liberális értelmiségivel találkozott André Heller bécsi művész lakásán. A Standard cikke részletesen leírja az ott lefolyt beszélgetés tartalmát. A cikk szerint Schröder kijelentette, hogy Németországban Haider nem mondhatja azt, amit Ausztriában, "hiszen mi megértettük, hogy ezeket az erőket tabunak kell tekinteni – mi tanultunk a történelemből". Haider a Schröder elleni kritikájában Schüssel osztrák kancellárt is megtámadta, mondván: nem védte meg szövetségeseit, amikor a közös sajtókonferencián Schröder kijelentette, hogy helyes volt tavaly a bilaterális lépések alkalmazása az osztrák kormány ellen. A helyzet érdekessége, hogy Schüssel általában azért kap kritikát, mert Haider kirohanásait csendben tűri. Ezúttal azonban Haider vetette a szemére hallgatását.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek