Putyin a Bushsal való találkozóról nyilatkozva értésünkre adja, hogy számára nem volt váratlan az amerikai elnök által megütött baráti hangvétel. Az orosz politikusok és szakértők többsége ugyanezen az állásponton van. Számukra még csak nem is a baráti hangvétel a fontos, hanem az, ami mögötte van. Némelyek szerint Amerikának nehézségei támadtak az európai szövetségesekkel, és az új amerikai elnök éppen az ő megnyugtatásukra demonstrálja jóindulatát Moszkva iránt. E nehézségek elsősorban Európa ellenállását jelentik Amerikának az 1972-es rakétavédelmi megállapodást felrúgó terve ellen, mely szerint egy nemzeti rakétavédelmi rendszert állítana fel. Más szakértők úgy vélik, hogy a világpolitikai fejleményeket elemezve az amerikai politikusok arra a következtetésre jutottak, hogy az USA számára Oroszország hasznos lehet partnerként vagy netán szövetségesként. Mindenesetre nem érdemes kiélezni az orosz–amerikai viszonyt. Oroszország gazdasági és katonai gyengeségei ellenére politikailag viszonylag jó helyzetben van. Jó viszonyt tart fenn Kínával, Indiával, az arab Kelettel, általában véve Európával, és olyan Amerika-ellenes országokkal is, mint Észak-Korea, Irán és Irak. Figyelembe véve mindemellett azt is, hogy a kilencvenes években az oroszok hiába reménykedtek az amerikai gazdasági és politikai segélynyújtásban, a mai orosz politikusok azon a véleményen vannak, hogy még ha javul is a viszony, nem fognak egymás karjaiba hullani – már csak azért sem, mert a tapasztalat szerint ilyenkor mindig az oroszok fizetik meg az árát, többek között be nem teljesedett reményekkel.
Oroszországban már mindenki tisztában van azzal, hogy az USA semmit nem tesz érdek nélkül. A duma védelmi bizottságának elnökhelyettese, Alekszej Arbatov még azt is kijelenti, hogy nincs többé szükség az amerikai és orosz elnök közti barátságra. A kilencvenes évek tapasztalata azt mutatja, hogy az ilyen személyes kapcsolatok zavaróan hatnak a világpolitikai helyzet józan megítélésében. Oroszország többször is kellemetlen helyzetbe került, például az USA Irak elleni, illetve a
NATO jugoszláviai katonai akciói idején. "Barátkozzanak csak az elnökeink akkor, amikor már nem aktív elnökök" – mondta Arbatov. Bár az egész orosz sajtó a ljubljanai találkozó pozitív oldalát domborítja ki, és a Bush és Putyin közötti baráti viszony kialakulására teszi a hangsúlyt, a legvalószín?bb mégiscsak az, hogy Oroszország és az USA kapcsolata elsősorban pragmatikus szempontok szerint fog alakulni, nem pedig az elnökök baráti érzelmeire alapozva. És ez az, ami az orosz–amerikai viszonyt tekintve leginkább különbözik a jelcini időktől.
2001. 06. 23. (V/25)
