Wowereit kereszténydemokrata elődjétől, Eberhard Diepgentől június 19-én reggel vette át hivatalosan a város vezetését. Az újonnan megválasztott SPD-politikus jelenleg kisebbségi koalícióban kormányoz, de amilyen hamar csak lehet, új választásokra fog sor kerülni.
Annak, hogy a szociáldemokraták Berlinben kivel alakítanak koalíciót a választások után, szövetségi szinten is jelentősége lehet. Az SPD ígéretet tett arra, hogy szövetségi viszonylatban semmiképpen nem lép koalícióra a szocialista utódpárttal, amit sok olyan vád ér, hogy nem szakított egyértelműen elődje, a Németország Szocialista Egységpártja múltjával. Ezért – különösen kereszténydemokrata körökben – felháborodást keltene, ha Wowereit akár városi szinten is együtt kormányozna a PDS-szel, Németország Szocialista Pártjával. Schröder kancellár megerősítette: a szövetségi kormányzatban szó sem lehet a keletnémet "fenegyerekekkel" való házasságról.
Úgy tűnik, hogy azoknak, akik Wowereittől valódi újrakezdést remélnek, erre meg is van az alapjuk. Egy héttel megválasztása előtt a polgármesterjelölt megdöbbentő lépésre szánta el magát: az SPD rendkívüli pártülésén nyíltan bejelentette, hogy homoszexuális. Szó szerint azt mondta: "Elvtársak, meleg vagyok." Maga a tény igazából nem jelentett újdonságot, hiszen Wowereit rendszeresen mutatkozott együtt barátjával, az viszont annál inkább, hogy kész volt szexuális szokásait önként a közvélemény elé tárni. A legnagyobb berlini lap, a Berliner Zeitung, szokatlanul csendben maradt az ügy kapcsán. Ennek az volt az oka, hogy a helyi újságírók Wowereit megválasztását követően tervezték a szennyes kiteregetését, amiről idejében tudomást szerezve, meglepő lépésével elejét vette a mocskolódásoknak. A bejelentésre néhány másodperces rémült csend után tapsvihar tört ki. A frakció egyik tagja így magyarázta a történteket: "Egyszerűen azt akarta, hogy később senki se mondhassa, hogy nem tudott semmiről."
A homoszexualitását már korábban nyíltan vállaló zöldpolitikus, Volker Beck örömmel üdvözölte Wowereit döntését, aki véleménye szerint ezzel támadhatatlanná tette magát. A kereszténydemokraták is beismerték, hogy Wowereit mindenkit meglepő döntése ügyes húzás volt.
Bár Németországban egyre több prominens személyiség nyíltan vállalja homoszexua-litását, az a tény, hogy Wowereit szükségét érezte annak, hogy esetleges leleplező újságcikkeknek elébe menjen, bizonyítja: a politikusoknak még mindig erős társadalmi ellenállással kell megküzdeniük. Az azonos neműek házasságának törvényes elismerése ezen mit sem változtat.
Németországgal ellentétben Európa más országaiban az ilyesféle bejelentések már nem mennek újdonságszámba. Párizs új polgármestere, Bertrand Delanoë ugyanis megválasztása előtt szintén megtette nagy hatású bejelentését, ami akár például is szolgálhatott Wowereitnak. Miután szűkebb körben már tudták róla, egy tévé-show alkalmával egyszerűen kijelentette: "Hát persze, hogy homoszexuális vagyok" – és ezzel egyszer s mindenkorra lezártnak tekintette a témát.
Nagy-Britanniában korántsem mennek ennyire egyszerűen a dolgok. Ott a bulvársajtó a Blair-kabinet négy tagjáról – két miniszterről és két államtitkárról – hozta nyilvánosságra, hogy saját nemüket kedvelik. Erre a meggyőződéses konzervatív Lord Norman Tebbit felháborodva fakadt ki, hogy a Blair-kabinetben túlsúlyban vannak a homoszexuálisok. Kiderült viszont, hogy még a konzervatívok között is volt egy homoszexuális vezető: Michael Portillo, egykori védelmi miniszter nemrég közölte: "fiatalkoromban voltak homoszexuális élményeim". Portillo tart a jobbszárny támadásaitól, ezért azt fontolgatja: lemond arról, hogy William Hague visszalépett tory elnök helyére jelöltesse magát.
A dánok, a svédek és a hollandok nem csinálnak problémát a politikusok szexuális szokásaiból. A dán királynő például Torben Lund korábbi egészségügyi minisztert, jelenlegi európai parlamenti képviselőt azonos nem? férjével együtt hívta meg udvari báljára (köztudomású, hogy Dániában a törvény megengedi az azonos neműek házasságkötését).
Lehetséges, hogy Wowereit döntése eredményes lesz. A taktika egyszer?: a nyílt színvallás után a politikai ellenfél már nem tudja felhasználni a szexuális beállítottság kérdését ellenfele lejáratására. Wowereitnak ugyan számítania kell arra, hogy egyes konzervatív választók ezáltal elbizonytalanodnak, de remélheti, hogy ezt kompenzálják azok a fiatal választók, akik döntését bátornak tartják. Az SPD-s politikus számít a berliniek liberális felfogására, akik már hozzászoktak a homoszexuális élethez a városban.
2001. 06. 23. (V/25)
