II. Szimeon exkirály kezet csókol Maxim keleti ortodox pátriárkának. Trón és oltár Fotó: Reuters
Jelen pillanatban még nem tudni, hogy a Szász-Coburg Gotha család tagja, a II. Szimeon néven ismert exkirály valóban miniszterelnök lesz-e. Egy biztos: utoljára igen fiatalon volt valódi hatalom a kezében. 1946-ban, kilencévesen volt kénytelen elhagyni a trónt, melyet 1943-ban apja, III. Borisz halála után örökölt meg. A kommunista rendszer alatt száműzetésben élt Madridban, ahol üzleti tanácsadóként dolgozott. A mostani választásokon egy általa alapított pártszövetség élén indult el, de nem a parlamenti posztért, hanem a hatalomért.
A Nemzeti Szövetség II. Szimeonért nevű, 2001 áprilisában alapított párt körül kisebbfajta vihar kerekedett. Ez újult ki a választási felkészülés kezdetekor, amikor nem akarták megengedni, hogy a hatvannégy éves Szimeon jelöltként és pártvezetőként elinduljon. Szimeonnak segítségére siettek a vele szimpatizáló kisebb pártok, és az általuk alapított szövetséggel sikerült kikerülni az első akadályt. Akkor még senki nem gondolta, hogy a bolgár választók elégedetlenségéből fakadóan nem a két nagy párt valamelyike kerül ki győztesen.
A kilencvenes években szinte folyamatosan a kormányzás közelében lévő Bolgár Szocialista Párt (BSZP) – a volt kommunisták utódpártja – erősen reménykedett abban, hogy a négy évvel ezelőtt őket maga mögé utasító Demokratikus Erők Szövetsége helyén most ők fognak kormányozni.
Az Ivan Kosztov vezette kormánynak minden esélye meglehetett arra, hogy a konzervatív, nemzeti és vallási értékeket képviselve újra nyerjen. 1997-ben kerültek kormányra, és ki is tudták tölteni a négyéves kormányzati ciklust – a rendszerváltás óta ők voltak az elsők, akiknek ez sikerült. Kosztov népszerűsége viszont erősen megkopott. Hiába stabilizálta a bolgár fizetőeszközt, kezdte meg a privatizációt, nyirbálta meg a szociális kiadásokat, szorította háttérbe a bűnözést. A munkanélküliséget és a korrupciót nem tudta megszüntetni: 140 állami vállalatból 110-et bezáratott, így a munkanélküliek aránya jelenleg is húsz százalékos. Kísérletet tett a média visszafogására, de a botrányos privatizációs esetek folyamatosan a közvélemény elé kerültek. Mindent megtett országa EU-integrációjáért és NATO-csatlakozásáért is, annak ellenére, hogy a koszovói beavatkozás támogatása igen komoly gazdasági hátrányt jelentett Bulgáriának, amikor viszont a bolgár politika számára fontos Macedóniában is kitört a válság, hiába kérte a Nyugat segítségét.
A BSZP ezekre a kudarcokra alapozva szervezte meg választási kampányát, úgy vélve, hogy a választók az elmúlt négy évben már elfelejtették a szocialista kormánypolitika következtében beálló válságot. Az emberek viszont emlékeztek a teljes bankcsődre, a hiperinflációra, a tömeges elszegényedésre, a mérhetetlen munkanélküliségre, arra, hogy alapvető élelmiszereket is csak valutáért lehetett kapni, és nem volt ritka a kukákban élelem után kutató emberek látványa sem. A szociális háló sűr? emlegetése, a jobb fizetések ígérgetése, a szociális demagógia most nem hatott, a szavazók csak a harmadik helyre tartották érdemesnek teljesítményüket. Szakértők szerint a gyászos szereplés után végre a szocialista korszak lezárulásáról lehet beszélni.
Ebben a helyzetben könynyebben érthető, hogy a bolgár emberek, főleg a fiatalok, elvesztették minden illúziójukat. Szimeon egy rég letűnt rendszer nosztalgiáját hozta magával. Ennek a nosztalgiának a növelésében nagy szerepet játszott Kosztov, a mostani vesztes. A volt uralkodó 1996-ban érkezett először az országba, ekkor söpört végig Bulgárián az első monarchikus hullám. 1997-ben visszakapta az egykori lakhelyéül szolgáló királyi rezidenciát, mely szinte érintetlen maradt, mivel filmek forgatására használták. Akkoriban még nem politizált, csak járta az országot, és emberekkel találkozott. Fontosabb intézmény avatása vagy alapítása lassan elképzelhetetlenné vált nélküle. Bolgár elemzők szerint egyértelmű, hogy a volt király feltűnése a politikai porondon egyfajta vallási hitet adott az embereknek, szinte messiásként kezdték tisztelni. Kicsit több mint egy év alatt folyamatosan nőtt a népszerűsége, és senkit nem érdekelt a kérdés, hogy esetleges győzelme esetén mi fog történni. Szimeon a választási eredmények kihirdetése után kijelentette: "Mától egy teljesen új Bulgáriáról lehet beszélni."
Már most érezhető, hogy a politikai élet teljesen új alapokra került, és át fog alakulni. Szimeon az alulmaradt Demokratikus Erők Szövetségének ajánlatot tett a koalíciós együttműködésre. Az uralkodó és csapata nyolcszáz napon belül tapasztalható gazdasági átrendeződést és szellemi újjászületést ígér.
Szimeon nyugati kapcsolatai igen jók. Folyékony angolsággal válaszol a feltett kérdésekre, és szinte valamennyi nyugati politikust személyesen ismeri. A Nyugat láthatóan nem is ellenzi az újra politikai színtérre lépő uralkodó tevékenységét. A jelek szerint még az sem érdekel sokakat, hogy Bulgáriában megmarad-e a köztársaság, vagy monarchikus berendezkedésre lehet számítani a jövőben. Szimeon nyíltan még nem mondta ki, hogy a monarchia helyreállítása lenne a célja, az erre utaló kérdéseket udvariasan elhárítja, mondván: "Most egy sokkal rugalmasabb és felhasználóbarát berendezkedésre van szükség." Köztársasági elnök nem lehet, mert az ehhez szükséges feltételeket nem tölti be, de miniszterelnök még könynyen válhat belőle. Leghangosabb ellenzői azt hányják a szemére, hogy a gazdasági élet kiemelkedő sikereket elért, fiatal csúcsvezetőit állította maga mellé. Szintén az ő oldalán jelentek meg azok, akik az eddigi privatizáció kedvezményezettjei lettek. Kosztov talán legnagyobb kudarca ez, hiszen eredetileg a hozzá közel álló politikai és gazdasági elit belső köre tudott igazán kedvező módon komoly vagyonokhoz jutni, és most mégsem őt támogatták. A bolgárok által csak "árnyékgazdaság" néven ismert réteg hűtlennek bizonyult.
Petar Sztojanov köztársasági elnök nem tehet mást, Szimeont kéri fel a kormányalakításra. Hiszen a 240 fős parlamentben egy híján abszolút többséghez, 120 mandátumhoz jutott mozgalmat senki nem hagyhatja figyelmen kívül. Viktor Emmanuel a Corriere Della Serának nyilatkozva kijelentette: "nem is lehetett jobb személyt választani Bulgáriában", mint unokatestvérét.
2001. 06. 23. (V/25)
