Roland Dumas volt külügyminisztert 1998-ban még Mitterrand nevezte ki az Alkotmánytanács elnökévé. Kéz kezet fog Fotó: Reuters
A vád szerint a hetvennyolc éves Dumas, a francia ellenállás egykori tagja egy nem létező állást szerzett volt barátnőjének, Christine Deviers-Joncournak, és az asszonynak kifizetett pénzből ő is hasznot húzott. Ez az első eset, hogy ilyen jelentős befolyással bíró politikust állítottak bíróság elé korrupció vádjával Franciaországban.
Az egykori külügyminisztert volt szeretője, a valamikori divatmodell, Christine Deviers-Joncour "buktatta le", amikor A köztársaság szajhája címmel könyvet jelentetett meg. Ebben azt állította, hogy az Elf Acquitaine olajtársaság rajta keresztül befolyásolta éveken keresztül Dumas politikai döntéseit. A miniszter barátnője több millió frank hálapénzt kapott szolgálataiért az óriáscégtől, amely kiapadhatatlan forrásnak bizonyult a luxusszerető különleges igényeinek kielégítéséhez. Deviers-Joncour hatalmas vagyonhoz jutott: Párizs legelegánsabb negyedében fényűző villát vásárolt, amit antik bútorokkal rendezett be.
Az Elf óriásvállalatot 1967-ben Charles De Gaulle tábornok alapította, fő feladatai közé tartozott egyes afrikai államcsínyek és polgárháborúk pénzelése, megszervezése is.
Algéria függetlenné válását követően az Elf elvesztette jelentős olajforrásait a Szaharában. Nyersolajszükségletének kétharmad részét jelenleg öt afrikai államtól szerzi be: Gabon, Kongó, Kamerun, Angola és Nigéria biztosítják a fekete arany utánpótlását.
Ezen országok és Franciaország kölcsönös egymásra utaltságát a Jacques Chirac közeli jó barátjának számító gaboni elnök, Omar Bongo nagyon találóan fogalmazta meg: "Franciaország Afrika nélkül olyan, mint az autó üzemanyag nélkül, Afrika Franciaország nélkül pedig, mint az autó sofőr nélkül." És ez oknál fogva a korrupt eljárások, megvesztegetések hozzátartoztak a vállalat hagyományaihoz.
A legnagyobb üzletet egy haditechnikai megrendelés hozta: Tajvannak szüksége volt modern hadihajókra, Párizs azonban a Kínához fűződő viszonya miatt nem kívánt közvetlenül üzleteket kötni Távol-Keleten. A francia hadiipar, ezen belül is a Thomson-CSF számára rendkívül jól jött volna a hat darab fregattra szóló, 2,7 milliárd dolláros (560 milliárd forint) megrendelés. Mivel az üzlet óriási haszonnal kecsegtetett, a Thomson emberei keresték a lehetőséget a külpolitikai döntés megváltoztatására. Így jutottak el Christine Deviers-Joncourhoz, aminek következtében 1991-ben megköttetett az üzlet. A botránykönyv megjelenését követő vizsgálatok kiderítették, hogy nem ez volt az egyetlen olyan akció, amikor Dumas és szeretője kapcsolata kormányszint? döntéseket határozott meg.
A botrány nyomán a francia sajtó megszellőztette a Mitterrand-éra erkölcsi, politikai és gazdasági visszaéléseit is. Fény derült az elhunyt elnök második világháborús kollaborációs ügyeire, a politikai elit tagjai által különböző jogcímeken saját maguk számára juttatott hatalmas jutalékokra és egyéb pénzügyi manőverekre, melyek személyes gazdagodásukat szolgálták. Jean-Christophe Mitterrand, a néhai elnök fia is börtönbe került egy időre azzal a váddal, hogy afrikai fegyverkereskedelembe és korrupcióba keveredett apja hivatali ideje alatt. Jacques Chirac jelenlegi elnököt pedig törvénytelen pártfinanszírozással vádolták, melyet még párizsi főpolgármesterként követett el. A szálak egészen Németországig elvezetnek: az Elf egy a németországi Leuna vegyipari cégnél létesítendő kőolajfinomító felépítéséért cserébe François Mitterrand francia államfő utasítására Helmut Kohlnak is a hóna alá nyúlt pár millióval.
Nem minden alap nélkül védekezett Dumas a per után azzal, hogy a megvesztegetésekről De Gaulle óta mindenki tudott, és sokan hasznot is húztak belőlük. Dumas szerint bűnbakot akarnak belőle kreálni, és "inkább Franciaország szerepét kellene megvizsgálni, hiszen az ország csak nyert az árnyékok és fények e finom játékából".
2001. 06. 02. (V/22)
