Egy család imádkozik az oklahomai emlékműnél. McVeigh nem bánta tettét Fotó: Reuters
Az oklahomai Alfred P. Murrah kormányzati épület felrobbantását a harminchárom éves férfi a szövetségi kormánnyal szembeni katonai akcióként fogta fel. A civil áldozatok miatt nem kért bocsánatot, leszögezve, hogy egy ilyen akció "ezzel jár". Bár McVeigh végül megadta racionális magyarázatát a robbantásra, az továbbra is rejtély marad, hogy az okos és kedves "Timmy", a katonatársai által nagyra becsült öböl-háborús hős hogyan jutott odáig, hogy az amerikai történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosává váljon. Orvosok és pszichológusok, rokonok és ismerősök, lelkészek keresik a választ a kérdésre: mitől lesz valaki olyan érzéketlenné, hogy az általa meggyilkolt tizenhat gyermeket "szükséges veszteségnek", az áldozatok rokonait pedig "siránkozó tömegnek" nevezi?
Richard Drzyzga saját elmondása szerint "borzadva" nézte végig a wacói videofelvételt, amelyet egykori barátja, Timothy McVeigh küldött neki. "Mi a fenébe keveredett bele?" – volt a reakciója, miután megnézte a felvételt, amely a Wacóban történt események felelőseként az FBI-t és az amerikai kormányt tüntette fel. Drzyzga tanúvallomása csak megerősítette a McVeigh ügyét tárgyaló bíróság feltevését: az öböl-háborús veteránt annyira felháborította a kormány erőszakos eljárása, hogy bosszúból két évvel később felrobbantotta az oklahomai kormányzati épületet.
McVeigh az őt vizsgáló pszichiáter szerint "mérges volt a családjára, krónikus depresszióban szenvedett és magányos volt. Mindezt fantáziálással próbálta kezelni. Ő volt a hős, aki a rossz fiúk ellen harcolt. Végül a rossz fiú a szövetségi kormány lett."
McVeigh-t nagyon megviselte, hogy szülei tinédzser korában elváltak. 1998-ban, húszévesen vonult be katonának, miután főiskolai tanulmányait félbehagyva egy ideig biztonsági őrként dolgozott. A katonaság alatt egyszer megmentette egy ember életét; őt tartották a legjobb ágyúkezelőnek és "a legjobb katonának" az osztagában – állították katonatársai. Az Öböl-háború után kiábrándult az amerikai hadseregből, és nem sikerült normális munkát, illetve társat találnia azt követően, hogy leszerelt. Céltalanul járta az országot, egyik fegyverkiállításról a másikra ment.
Michel és Dan Herbeck nemrégiben könyvet jelentettek meg McVeigh-ről Amerikai terrorista címmel. A könyvben McVeigh nyíltan bevallja, hogy azért robbantott, hogy bosszút álljon a kormányon, amiért 1992-ben az FBI mesterlövésze meggyilkolta a szélsőséges nézeteket valló Randy Weaver feleségét és gyermekét, illetve amiért 1993-ban az FBI megrohamozta a Branch Davidian vallási csoport farmját Wacóban, aminek következtében 80 ember vesztette életét.
McVeigh az édesapjával történt utolsó találkozásakor is azt állította, hogy Waco volt "az utolsó csepp". "Ha nem lett volna Waco, akkor valahol talán meggyökerezhettem volna, és nem éreztem volna azt, hogy a kormány engem veszélyeztet" – tette hozzá. Győztesnek érezte magát: a végeredmény szerinte 168 az egyhez
McVeigh egyik levelében, az Esquire magazin hasábjain "a propaganda varázslóinak" nevezte az FBI-t. "A nagyközönség soha sem láthatta a wacóiak által készített videofelvételeket az aranyos kisbabákról, szerető édesanyákról és védelmező apákról. A gyermekek elszenesedett testéről sem láthatták a felvételeket, így nem is érdekelte őket, hogy ezek a családok lassú, gyötrelmes halált haltak az FBI jóvoltából
" – írta McVeigh.
Az "amerikai terrorista" halála előtt kijelentette, hogy nem fél, és nem hisz a mennyben és a pokolban. "Ha tévedek, akkor majd alkalmazkodom, improvizálok és győzök" – mondta. "De ha van pokol, akkor jó társaságban leszek egy csomó olyan vadászpilótával, akiknek szintén ártatlanokat kellett lebombázniuk ahhoz, hogy megnyerjék a háborút
"
2001. 06. 16. (V/24)
