Richard Cheney amerikai alelnök műtétjét követően a Fehér Házban. Újra munkában Fotó: Reuters
Az alelnök a műtét délutánján már elhagyta a George Washington Egyetem Egészségügyi Központját, melynek orvosai a lehető legderűlátóbban nyilatkoztak Cheney állapotáról. Jonathan S. Reiner, az alelnök kardiológusa közölte betegével, hogy a beavatkozás és a ritmusszabályozó nem fogja akadályozni teendői ellátásában. Az orvos véleménye komoly jelentőséggel bírt, mivel az alelnök egy nappal a műtét előtt a Fehér Házban kijelentette: szolgálatának további sorsa orvosainak kezében van. "Amennyiben az orvosok úgy határoznak, hogy képtelen vagyok megfelelni a feladatom szabta követelményeknek, én leszek az első, aki ezt nyilvánosságra hozom" – nyilatkozta.
Az alelnök negyed század leforgása alatt négy infarktuson esett át, és bár orvosai azt hangoztatják, hogy az elmúlt két évtizedben nem látnak semmiféle rosszabbodást, Cheney november óta háromszor került kórházba szívproblémákkal. Még ha betegsége az elkövetkező három év alatt nem akadályozza is kötelessége teljesítésében, Bush elnököt 2004-ben mégis súlyos politikai döntés elé állítja, hiszen el kell határoznia, hogy válasszon-e maga mellé új alelnökjelöltet vagy sem. 2004-ben esetleg már nem lesz szüksége arra, hogy Cheney megalapozza hitelét a választók előtt, amint azt tette a múlt évben.
Kimondatlanul is ott motoszkál azonban az emberek agyában egy másik kérdés: mi történik, ha esetleg az alelnök nem tudja folytatni munkáját, avagy eltávozik az élők sorából? Abban az esetben voltaképpen a képviselőház elnökének kellene átvennie munkakörét. Jelen esetben azonban ez a személy, J. Dennis Hastert demokrata, míg az államfő republikánus. Az alkotmány ilyenkor lehetővé teszi, hogy az elnök kijelölje saját helyettesét. Ez történt például Richard Nixon esetében, aki a korrupcióval vádolt Spiro Agnew helyére Gerald Fordot nevezte ki alelnökévé, majd Nixon lemondása után Ford Nelson Rockefeller mellett döntött. Bush elnök természetesen szeretné, ha Cheney maradna mellette, mivel az alelnöknek komoly szerepe van a kormányzásban, és rengeteg szál fut össze a kezében. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlata aranyat ér az elnök számára.
Bush elnököt különösen érzékenyen érintené, ha Cheney nem volna képes folytatni munkáját, éppen ezekben a napokban, amikor az államfő népszerűsége az eddigi legalacsonyabbra süllyedt. Ennek okai a benzinárak nagyarányú emelkedésében, a gazdaság általános lelassulásában és több más politikai vonatkozású kérdésben, köztük például a környezetvédelemben rejlenek. Az amerikaiak már három évtizede elkötelezték magukat környezetük értékei iránt, és ez felette áll minden pártállásnak, illetve ideológiának. A történelem azt mutatja, hogy az olyan politikusok, akik veszélyeztették ezeket az értékeket, drága árat fizettek érte. Jó példa erre Newt Gingrich és azok a republikánus társai, akik 1995-ben át akarták fogalmazni az ország levegőjének és vizeinek tisztaságáról szóló törvényeket. Most Bush elnök is hasonló árat fizet, mert aláértékelte a környezetvédelmi kérdések fontosságát. Az államfő ugyanis nemcsak a független választók bizalmát vesztette el, de a mérsékelt republikánusokét is, sőt a párt középutasai is 3:1 arányban az energiatakarékosság, és nem a nagyobb mérv? kitermelés mellett törnek lándzsát. Ezt a stratégiát pedig nagyrészt Cheney alelnök dolgozta ki, és komoly szükség van a segítségére az átalakításában, illetve megváltoztatásában.
Erre egyelőre megvan minden esély, mivel az ország második embere már visszatért a Fehér Házba, és gőzerővel folytatja munkáját. A Harvard Egyetem egyik vezető kardiológusa szerint a közelmúltban történt három rosszullét "képet ad arról, hogy a szívkoszorúér-betegség nem ismer nyugalmi állapotot, de ez nem jelenti azt, hogy Cheney az elkövetkező hónapokban halálos veszedelemben lenne". Bush elnök is ebben bízik, és reméli, hogy továbbra is együtt dolgozhat legközelebbi munkatársával.
2001. 07. 07. (V/27)
