A posztkommunista Oroszország első közeledése Kína felé 1996-ban indult Jevgenyij Primakov külügyminiszterré válásakor. Addigra az orosz lakosság és a politikusok nagy része már csalódott a gazdaság és liberális értékek nyugati modelljében, melyben szinte feltétel nélkül hittek a Szovjetunió szétesése idején. Sok orosz újból úgy vélte, hogy a Nyugat, és főleg Amerika egyáltalán nem érdekeltek egy erős Oroszország létezésében a nemzetközi politikai színtéren. Még a nyugati
elnökök nagy barátja, "Borisz cár" is megérezte, hogy Oroszország 1991-1996-os külpolitikája nem felel meg országa érdekeinek.
A nyíltan Nyugat-barát külügyminiszter, Andrej Kozilijev utódja, Primakov új koncepcióval rukkolt elő, amely egy sokpólusú világról szólt, melyben egyetlen ország vagy csoport sem jogosult a domináns szerepre. Az USA és a NATO világpolitikai fölényével szemben az ellensúly szerepét a Primakov által indítványozott Moszkva-Peking-Delhi stratégiai háromszög töltötte be. Ilyen módon Oroszország külpolitikája újból nyugatról keletre tájolódott. Azonban míg Indiával mindig is kiegyensúlyozott volt a kapcsolata Oroszországnak, addíg Kínával a hatvanas évektől fogva tartott az elhidegülés és ellenállás periódusa. A helyzet 1996-tól kezdett megváltozni. A Kínához való közeledés irányvonala még jobban megerősödött a Jugoszlávia elleni NATO hadművelet idején és Vlagyimir Putyin hatalomralépésével. Az orosz diplomácia sikeresen kihasználta az USA és Kína közti ellentmondásokat. Ez utóbbihoz való közeledésével mintegy jelezte Amerika felé, hogy Oroszország nemzetközi helyzete nem is olyan gyenge, mint amilyennek tűnik.
A Kínához való közeledés öt, közös határral rendelkező állam csoportjának létrehozását is eredményezte: így született a "Shanghai ötös" (Oroszország, Kína, Kazahsztán, Kirgízia és Tadzsikisztán). Az egyesülés célja a Szovjetunió széthullása utáni határviták megoldása volt. Azonban Oroszország az "ötös" keretein belül más feladatokat is megoldott: például az iszlám radikalizmus és szeparatizmus elleni fellépés a déli tagállamaiban, valamint ázsiai partnereire (Kazahsztán, Kirgízia és Tadzsikisztán) való befolyás megerősítése. Üzbegisztán nemrég csatlakozott az "ötök"-höz, mely ilyen módon "hatok" lett. A hivatalos elnevezése Shanghai Együttműködési Egyesülés (SEE), így Oroszország Kínához való közeledésének sikerei még meggyőzőbbek. Moszkva igyekszik kijátszani Washington felé a kínai adut. Bizonyára nem teljesen véletlen, hogy az orosz–kínai barátságról és együttműködésről szóló megállapodás aláírása mindössze néhány nappal előzte meg a "nyolcak" genovai találkozóját. Az orosz fél bizonyára úgy tartja, hogy ez megerősíti Putyin pozícióit a Bush-sal való védelmi rendszer vitában, és talán a régi egyezmények is hatályban maradnak majd.
2001. 07. 21. (V/29)
