hetilap

"Holokauszt sohasem volt. Még mindig sokan állítják ezt…" – áll a vitatott adománygyűjtő plakáton

A hegyvidéki tájat az idézett mondatokkal képeslapokon is osztogatták, és a napilapokban is megjelent. Július végén egy 15x30 méteres példányt helyeztek el Berlin egyik nagy turistaforgalmú pontján, a Brandenburgi kapu előtti Pariser Platz-on. 

A reklámkampány ötlete Lea Rosh-tól származik, aki mint az a szövegből kiderült, a Brandenburgi kapu és a Potsdamer Platz között épülő emlékműre kívánt adományokat gyűjteni. A figyelemfelhívó akciót augusztus végéig kívánták folytatni, a körülötte támadt hatalmas botrány miatt azonban már a hónap közepén el kellett távolítani a plakátokat. A mintegy ötszázezer képeslapot is begyűjtötték, az ingyenes újsághirdetéseket pedig leállították. 

A hirdetés egy csapásra megosztotta a város lakosságának véleményét. Az ellenzők mindenek előtt azt kifogásolták, hogy a második mondatot lényegesen kisebb betűkkel írták, így azt már nem minden járókelő olvassa el, közlekedési eszközökből, autóból pedig nem is látható. Ha viszont csak az első mondat olvasható, az kimeríti a közösség elleni izgatás vádját. A német büntető törvénykönyv 130.§ (3) bekezdése szerint: "Öt évig terjedő szabadságvesztésre vagy pénzbírságra büntethető az a személy, aki a nemzetiszocialisták uralma alatt elkövetett tetteket (…) nyilvánosan vagy közösségben oly módon helyesli, tagadja vagy ártalmatlan színben tünteti fel, hogy ezáltal megzavarja a közösségi rendet." 

Klaus Geppert, a Freie Universität büntetőjogi professzora azonban hangsúlyozta, a bűntett csak abban az esetben állna fenn, ha az első mondat, a "Holokauszt sohasem volt", önállóan állna a plakátokon. Ebben az esetben mindössze arról lehetne vitatkozni a professzor megítélése szerint, vajon mennyiben mutattak érzékenységet azok iránt, akik valóban átélték a holokausztot. (Egy egykori rab, aki az üldöztetések során több családtagját is elveszítette, közösség elleni izgatás vádjával jelentette föl a plakát készítőit. Éles szembenállásának adott hangot Janusz Kuroszczyk, a zsidó nemzeti alap elnöke is: "A náci uralom több millió áldozatát érte újabb pofon azzal, hogy Lea Rosh csak Paul Spiegel kérésére, és nem saját meggyőződéséből állítja le a plakátakciót.") 

A közösség elleni izgatás vádja azonban Uwe Wesel jogász szerint sem áll fönn – mint mondja: "A butaság nem büntethető." Walter Rothschild rabbi legalábbis egy kérdőjelet tett volna a vitatott mondat végére. A zsidók központi tanácsának alelnöke, Michael Friedmann "tűrhetetlennek" nyilvánította a plakátot, és azonnali eltávolítását követelte. "Nagyon veszélyes ily módon provokálni." Félelme nem volt alaptalan. A képeslapot, "Holokauszt sohasem volt" mondattal valaki visszaküldte a hitközséghez azzal a kiegészítéssel: "Mi mindig is ezt mondtuk." Az egyik neonáci – akit azóta már el is ítéltek – az óriásposzter előtt fényképeztette le magát kezében transzparenssel: "És a Wehrmacht sem követett el bűnt." Manfred Roedert egy évi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, az általa megfogalmazott kijelentés a plakát első mondatát ugyanis a holokauszttagadók értelmezése szerint egészítette ki. 

Akadtak a plakátnak azonban támogatói is, például Berlin megbízott polgármestere, Klaus Wowereit (SPD) szerint, ha "egy plakáttal eredményt akar elérni valaki, provokálnia kell". Lea Rosh elmondta, valóban provokálni akart, de nem intellektuális gőgből, hanem hogy elősegítse az emlékműre történő gyűjtőakciót, és az azzal való azonosulást. Azokat akarta megszólítani, akik még nem szánták el magukat, akik még hezitáltak.

Az akció semmiképp nem volt eredménytelen, már ilyen rövid időn belül is nagy összeg érkezett az alapítvány számlájára. A plakáton olvasható telefonszám feltárcsázásából (aki a megadott számot hívta, öt márkával növelte telefonköltségét) az utóbbi három héten negyvenezer márka, az adakozás egyéb formájában pedig több mint egymillió márka érkezett a pártoló egylet számlájára. Az ötvenmillió márkás költségekhez, melyet az állam magára vállalt, a társaság ötmillióval kíván hozzájárulni. Ezt az összeget elsősorban a föld alatti "információs központ" kialakítására fordítanák, ahol az ötmillió meggyilkolt zsidó áldozat nevét (melyeket a Yad Vashem bocsát rendelkezésükre) lehet majd megtalálni. A 2004-re elkészülő emlékhelyet Peter David Eisenmann amerikai építészmérnök tervei alapján építik. A 2700 betonsírkövet egy föld alatti "információs központtal" kötik össze. 

A plakát körüli vita egyik hozzászólója zseniálisnak találta az ötletet: "Hogyan lehetséges, hogy senki nem vette észre az idill látszatjellegét? Teljesen nyilvánvaló, hogy a képen az amerikai St. Helens vulkán, körülötte pedig a Spirit Lake látható. A hegy fölrobbanása mindent elpusztított maga körül. A huszadik század egyetlen természeti jelensége sem volna olyan találó jelkép a holokauszt kifejezésére, mint épp ez. Aki a holokausztot nem akarja tudomásul venni, az megmarad a látszatidill látványánál."

Az eltávolítandó plakátok helyére újabbak kerülnek. Ezeken a következő felirat olvasható majd: "A jövőnek szüksége van az emlékezésre." Kicsit szürke, de botrány nem lesz belőle.

Nehéz szülés

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek