Vlagyimir Putyin orosz és Alekszander Kwasniewski lengyel államfő Varsóban. Szót értettek Fotó: Reuters
Oroszország és Lengyelország történelmi viszonya meglehetősen bonyolult. Ennek fő oka a vezető szerepért való küzdelem a szláv világban és Kelet-Európában, ezenkívül a két ország különböző keresztény hitvallása is.
A Kijevi Rusz széthullását és kulcsfontosságú területek mongol kézre jutását követően a dél-nyugati régiók Litvánia és Lengyelország fennhatósága alá kerültek. Ezeken a területeken az addigi egységes orosz közösségből két nemzetiség alakult ki: az ukrán és a belorusz, amelyek ettől kezdve erőteljes, mondhatni erőszakos katolizálásnak voltak kitéve.
Az oroszokat, akik az ukránokkal és a beloruszokkal ellentétben már a 15. században önálló, független államot mondhattak magukénak, ez állandó ellenkezésre sarkallta. Ugyanerre az időre tehető Oroszország aktív küzdelmének kezdete Litvánia és Lengyelország ellen az ősi orosz földek visszaszerzéséért. A livóniai háború során a lengyelek a német lovagrend és Litvánia részvételével létrehoztak egy egységes államot Reczpospolita néven.
Az 1600-as évek elején, amikor Oroszországban trónutódlási válság tört ki, a lengyel hadsereg benyomult területére. Két önjelölt cárevicset is támogattak, akik mindketten Rettegett Iván elhunytnak hitt fiának, Dimitrijnek adták ki magukat. Az egyik ál-Dimitrij Moszkváig is eljutott, sőt Oroszország törvényes uralkodójává koronázták. A lengyel hadsereg Moszkvában maradt, bevették magukat a Kremlbe, az általuk támogatott újdonsült cár pedig egy lengyel hadvezér leányát vette feleségül. Oroszország lényegében lengyel befolyás alá került, amelyet csak egy népi felkelés útján sikerült megszüntetni: mindkét ál-Dimitrijt megölték, és az országban új orosz dinasztia, a Romanov-ház kezdte meg uralkodását. Negyven évvel később ők segítették az ukránok függetlenségi törekvéseit a lengyelekkel szemben, amelynek eredményeként Oroszország és Ukrajna egyesült.
Lengyelország ezzel párhuzamosan folyamatosan gyengült, és a 18. század elején bizonyos ideig nem volt királya. I. Péter cár ekkor döntött úgy, hogy Lengyelországból baráti államot hoz létre, II. Rákóczi Ferencet ültetve a lengyel trónra. (Megállapodásuk volt egyébként az első szövetségkötés Oroszország és Magyarország között.) Mint ismeretes, a történelem más irányt vett, és a terv nem sikerült; Lengyelország azonban így sem úszta meg az orosz befolyást. Az 1770-1790-es időszakban Európa térképéről eltűnt a lengyel állam; Ausztria, Poroszország és Oroszország osztozott meg rajta.
A lengyel földeket megszerző Napóleon létrehozta a Varsói Nagyhercegséget, mikor pedig vereséget szenvedett, a volt lengyel területek legnagyobb része Oroszország birtokába került. Noha ezek a régiók a Lengyel Királyság nevet viselték, saját alkotmányuk és bizonyos mérték? függetlenségük volt az orosz birodalmon belül, a lengyelek gyakran lázadtak az orosz cár hatalma ellen. Megszabadulni azonban csak száz év múlva, az első világháború idején tudtak, amikor a lengyel földeket német és osztrák–magyar hadseregek szállták meg.
1918-ban a lengyelek kikiáltották a Független Köztársaságot. Oroszországban ebben az időben a bolsevikok kezében volt a hatalom. Mivel ők a világforradalomra összpontosították figyelmüket, melynek központja Németország lett volna, 1920-ban a Vörös Hadsereg elindult Lengyelország felé. Az oroszok és a lengyelek újból egymásnak támadtak – az utóbbiak győztek. Ők kapták meg a nyugati belorusz és ukrán területeket is, melyek addig Szovjet-Oroszország részét képezték.
Lengyelországban sok orosz katona maradt fogságban, többségük koncentrációs, illetve munkatáborokban lelte halálát. A lengyelek közül pedig sokan az orosz kommunizmus áldozatai lettek. 1939-ben Németország megtámadta Lengyelországot. Szövetségese a Szovjetunió volt, amely elfoglalta az 1920-as háborúk után elvesztett nyugati ukrán és belorusz területeket, egyúttal pedig sok lengyelt is túszul ejtett. Sokukat kivégezték, másokat Szibériába küldtek.
Amikor a hitleri csapatok megtámadták a Szovjetuniót, az ottani addig fogoly lengyelek felszabadító lengyel hadtestté alakultak, és a Vörös Hadsereggel karöltve részt vettek Lengyelország felszabadításában. Az oroszok, miközben űzték a németeket Lengyelországból, mintegy 600 ezer saját katonát vesztettek. A háború után Lengyelország független állam maradt, azonban a Szovjetunió befolyása alá került. Sztálin segítségével a lengyel kommunisták kerültek hatalomra.
A kommunizmus bukása után a két ország kapcsolata rosszabbodott. Lengyelországban egyre erősödött az oroszellenes hangulat, főként a csecsenföldi hadművelet miatt. Úgy tűnik, a lengyelek egy része továbbra is úgy viszonyul Oroszországhoz, mint olyan birodalomhoz, melyet le kell rombolni. Azt állítom viszont, hogy az oroszok részéről nincs semmiféle ellenséges érzület a lengyelek iránt. Sőt, rokon származású és nyelv? népként fogadják el őket.
Putyin lengyelországi látogatása valóban új korszakot nyithat a két ország kapcsolatában, és hozzásegítheti őket ahhoz, hogy háttérbe szorítsák a régi történelmi sérelmeket. Ezt előmozdíthatja a lengyelek új gazdasági érdekeltsége is – az orosz–nyugat-európai vezeték révén olcsó gázhoz juthatnak majd –, valamint Putyin bejelentése, melynek értelmében Oroszország kész kártérítést fizetni a sztálini terror lengyelországi áldozatainak.
Moszkva nem ellenzi az úniót
2002. 01. 18. (VI/3)
