Öngyilkos merényletre készülők felvonulása a Gázai övezetben. Tárgyalás helyett terror Fotó: Reuters
Az Egyesült Államokban ugyanakkor "mélyen zavarónak" és "provokatív eszkalációnak" minősítették, hogy a Hamasz az elmúlt napokban Kasszem–2 típusú rakétákat lőtt ki a Negevre, és a legutóbbi terrorakciókban hét izraeli esett áldozatul, köztük egy 25 éves egyetemi hallgató leány Jeruzsálem Armon Hanaciv negyedében, akit a "reményteli jövőbeli nemzedék", egy 14-16 éves kamaszokból álló banda gyilkolt meg.
Az amerikai vezetés mindazon-által bírálta Izrael válaszlépéseit is. Bár megértik Izrael önvédelmi szükségleteit, de súlyos aggodalmuknak adtak kifejezést az izraeli légierőnek a Palesztin Hatóság létesítményei ellen végrehajtott bombatámadásai miatt – jelentette ki az amerikai külügyminisztérium szóvivője, Richard Boucher.
Izraeli helikopterek és harci gépek több hullámban támadták Gázában a 17-es egység, Arafat elnöki testőrsége főhadiszállását, a kormányzó épületét, a Nemzeti Biztonsági Hivatalt, a helyi börtönt, valamint Dzsabalija "menekülttáborban" egy rakétákat és aknavető gránátokat gyártó tiltott hadiüzemet. A támadásoknak több tucat sebesültje volt, köztük az Unesco két alkalmazottja is könnyebben megsérült egy téves találattól. A behatoló izraeli egységek három részre tagolták az övezetet, lezárva a délre és északra tartó közlekedési utakat. Különleges izraeli egységek lépték át a "zöld határt" a Nyugati Parton is, hogy illegális fegyverek, rakéták és más harci eszközök, valamint körözött terroristák után kutassanak. A harcoknak palesztin részről négy halálos áldozata volt. Közben a feldühödött tömeg Hebronban kinyittatta a börtönt, kiengedte a fogva tartottakat, és több veszélyes terrorista is szabadlábra került. "Ezek a támadások
nem csökkentik az erőszakot, és nem állítják helyre a nyugalmat. Azt gondoljuk, hogy mindkét félnek a folyamatos biztonsági együttműködés szükségletére kellene koncentrálnia" – jelentette
ki Richard Boucher külügyi szóvivő.
Ennek megfelelően Colin Powell telefonon tárgyalt Joschka Fischer német és Jack Straw angol külügyminiszterrel, hogy – a meglévő véleménykülönbségek ellenére – koordinálja erőfeszítéseiket a Mitchell-ajánlások megvalósítása érdekében. Az angol és a német külpolitika irányítói ugyanis rövidesen a térségbe érkeznek. Az Európai Unió múlt heti ülésén jóváhagyott egy francia javaslatot, amely szerint a palesztin autonómia területén rendezett választásokat követően állítanák fel a palesztin államot. Izraelnek a javaslat értelmében azonnal el kell ismernie az újonnan létrejövő államalakulatot, amelyet teljes jogú tagként vennének fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A konkrét európai javaslat még kidolgozásra szorul, ám annak legfontosabb pontja a palesztin államiság azon-
nali megteremtése. Hubert Vedrine francia külügyminiszter szerint a "tárgyalási folyamatnak" ez lenne a kiindulópontja.
Hasonló gondolat fogalmazódott meg Simon Peresz és Ahmed Korei tárgyalásain is. Az izraeli külügyminiszter nem osztja Saron véleményét, és kijelentette, hogy semmi esély nincs Arafat elmozdítására. A válság megoldásának egyetlen útja Peresz szerint az a terv, amelyet közösen dolgoztak ki a palesztin törvényhozói testület elnökével. Elképzelésük olyan új diplomáciai kezdeményezés, amely kimozdíthatja a helyzetet a holtpontról. Az egyetértés értelmében az első – egy hónapig tartó – szakaszban a palesztinok teljes tűzszünetet hirdetnek és valósítanak meg.
A Hatóság begyűjti az összes törvénytelenül kinn lévő fegyvert, és helyreállítja hatalmát valamennyi palesztin szervezet felett. Ezzel egyidejűleg Izrael feloldja a városok zárlatát, pénzügyi támogatásban részesíti a Hatóságot, és véget vet a "célzott megsemmisítéseknek". A második, nyolc hétig tartó szakaszban megalakul a palesztin állam a Gázai övezet és a Nyugati Part területének a Palesztin Hatóság által ellenőrzött negyvenkét százalékán. A harmadik – mintegy egy éven át tartó – szakaszban indulnának meg a tárgyalások a végső rendezésről a megalakult palesztin állam és Izrael között. A megoldandó problémák: az izraeli hadsereg szakaszos visszavonulása a palesztin állam területéről, a határok kijelölése, a menekültek, Jeruzsálem, a zsidó települések, a biztonság, a vízelosztás és a külkapcsolatok kérdései. A negyedik szakaszban a felek végrehajtják a végső rendezésben vállalt kötelezettségeiket. Peresz álláspontja szerint a terror elleni katonai eszközöket diplomáciaiakkal kell kiegészíteni, különben nem vezethetnek sikerre. Ahmed Korei eközben kijelentette, hogy csak annyiban fogadható el a Peresz-terv, amennyiben előre biztosítják a palesztin felet, hogy Izrael teljes mértékben kiüríti az 1967-ben elfoglalt területeket.
Saron már korábban kijelentette, hogy bár Peresz az ő tudtával tárgyalt, elutasítja a tárgyalás eredményeit, mivel az nem képviseli a kormány álláspontját. Pereszt még a munkapárti knesszet-frakció sem támogatta egyértelműen. Az új pártfőtitkár és honvédelmi miniszter, Benjamin ben Eliézer pedig kifejezetten ellenezte: "A terv attól függ, hogy a Palesztin Hatóság felszámolja-e a terrort, elkobozza-e a fegyvereket, és a terroristákat börtönbe zárja-e. Véleményem szerint ez a terv végrehajthatatlan" – jelentette ki ben Eliézer a knesszetben. Peresz, hogy elkerülje a frakción belüli vitát, azt javasolta, hogy a terv helyett inkább általános diplomáciai kérdésekről tanácskozzanak, de ezzel sem térhetett ki az őt ért bírálatok elől. Chaim Ramón szerint az egész terv "alapja semmis. Abu Ala (Korei mozgalmi neve – a szerk.) nincs befolyással sem a Hamaszra, sem a Tanzimra. A Palesztin Hatóság pedig nem akarja, de nem is képes a terror megállítására." Avraham Burg, a knesszet elnöke szinte egyetlenként, de kiállt a külügyminiszter mellett, mivel kijelentése szerint "bármiféle dialógus jobb bármiféle háborúnál". Burg erősen bírálta Saront azért, hogy le akarja váltatni Arafatot, és felhívta a frakciót, hogy akadályozza meg őt a helyzet kiélezésében. Figyelmeztetett arra is: elejét kell venni, hogy Izrael ismét elkövesse a libanoni hibát azzal, hogy ő próbálja meghatározni egy másik nép lehetséges vezetőjének személyét.
Burg maradt azonban Peresz egyetlen híve. A külügyminiszter hiába kilincselt más pártoknál is a terv támogatásáért, hiszen Tomi Lapid Shinui és Eli Jisaj Sasz pártjánál is elutasításra talált.
Dzsungelhatóság
2002. 02. 15. (VI/7)
