Amikor aztán Jörg Haider 2001 februárjában antiszemita kirohanást intézett a bécsi zsidó hitközség elnöke, Ariel Muzicant és mások ellen, azt a jobboldal farsangi szójátékoknak titulálta. Schüssel kancellár szokása szerint először napokig hallgatott, aztán figyelmeztette Muzicantot és Haidert a szép beszéd szükségességére. Amire sem Haider, sem Schüssel nem számított, az bekövetkezett: a hitközségi elnök beperelte a Szabadság Párt (FPÖ) valódi vezérét, és ezzel nehéz helyzetbe hozta Haidert, Schüsselt és a bíróságokat. Mert ha ilyen ügyben egy kisember perelte volna be Haidert, akkor az eset előreláthatóan a felperes vereségével végződött volna. De amikor két prominens személyiség áll egymással szemben, akkor a bíróság, de az osztrák politikai establishment is, mindent elkövet, hogy kibékítse őket. Ha Haider megnyerte volna azt a tizennégy pert, amelyeket Muzicant indított ellene, akkor az egész világ megtudhatta volna Ausztriáról az igazságot – amitől az osztrák kormány irtózik. Ha pedig Muzicant nyerte volna meg a pert, akkor Schüssel partneréről
bírósági ítélet szerint nemcsak azt lehetett volna mondani, hogy a nemzetiszocializmust elbagatellizálja, hanem azt is, hogy antiszemitizmust terjeszt.
Haider tehát kezdeményezte a kibékülést. Öt írásos nyilatkozatban kért bocsánatot a zsidó hitközség elnökétől, és beismerte az antiszemita szójátékok és implicit kijelentések veszélyességét.
2002. 02. 08. (VI/6)
