Colin Powell külügyminiszter szerint az Egyesült Államok elnökének, George W. Bushnak még nincs kidolgozott terve egy Irak ellen indítandó háborúra, ám az amerikai kormány eltökélt szándéka az iraki diktátor, Szaddám Huszein megbuktatása. Ari Fleischer, a Fehér Ház szóvivője szintén megerősítette: közvetlen támadásra nem lehet számítani, katonai akciókra az év vége előtt nem kerülhet sor. A katonai felső vezetés mindenesetre már dolgozik azon a globális hadjáraton, amelyet "a második világháború óta Amerika legkiterjedtebb háborújának" neveznek. Ennek első lépcsőjeként Oszama bin Laden al-Kaida szervezetét számolnák fel teljesen, majd célba veszik Szomáliát, Szudánt és Jement is, amely országok szintén menedéket adnak az al-Kaida tagjainak. "A tervek szerint rendkívül alapos előkészületeket követően még egy utolsó esélyt adunk Szaddámnak" – nyilatkozta a Pentagon. A tervezés részeként Dick Cheney alelnök a jövő hónapban tizenegy országot érintő közel-keleti körútra indul, melynek során állítólag Huszein megbuktatásának lehetőségét is megvitatja a térség vezetőivel.
Az USA, bejelentése szerint, akár egyedül is végrehajtja a hadjáratot. Ha gyakorlati külső támogatás nem is érkezik más országoktól, annyit máris látni lehet, hogy gátat sem fog gördíteni senki az USA tervének megvalósulása elé. Nagy-Britannia volt miniszterelnök asszonya, Margaret Thatcher például, aki az iszlám fundamentalizmust a bolsevizmushoz hasonló veszélynek látja, úgy véli: "Nem az a fontos kérdés, hogy el kell-e mozdítani (Huszeint – a szerk.), hanem az, hogy hogyan és mikor." Arab országokban dolgozó diplomaták szintén úgy vélik: az arab kormányok támogatnák az akciót, amennyiben biztosak lehetnek benne, hogy Szaddám valóban kikerül a hatalomból. A Wall Street Journal múlt héten azt írta, hogy Egyiptom és Jordánia már jelezték is támogatásukat a támadással kapcsolatosan.
Hírügynökségi jelentések szerint Oroszország és Kína is megpróbál lassan egyre inkább eltávolodni Bagdadtól, s csupán a legminimálisabb támogatást nyújtják régi szövetségesüknek. Az iraki miniszterelnök-helyettes, Tarik Aziz többször is járt ugyan Moszkvában, Bush elnök január 29-ei beszédét követően azonban az orosz külügyminiszter már nem volt hajlandó fogadni őt.
Bush elnök beszédében hangsúlyozta: egyelőre azt szeretné elérni, hogy Huszein engedje vissza országa területére az ENSZ-megfigyelőket, akiket 1998-ban az amerikai légitámadásokat megelőzően visszahívtak Irak területéről. ENSZ-felügyelet nélkül félő, hogy Irak túl veszélyessé válhat a szomszédos országokra nézve. Szaddám Huszein állítólag hajlandó tárgyalni a megfigyelők visz-szatéréséről.
Szaddám elmozdítására egyébként nem most csillan fel első ízben a remény. A kurd vezetők szerint az elmúlt húsz év során erre többször is adódott lehetőség, az USA támogatásának hiányában azonban ezek sorra szertefoszlottak. 1991-ben például népfelkelés tört ki Irakban: a tizennyolc tartományból akkor tizennégy Huszein ellen volt. Az USA azonban – attól tartva, hogy a népfelkelés végül síita vagy iszlám forradalomhoz vezethet – úgy döntött, hogy mégis Huszeint támogatja. 1995-ben aztán az Iraki Nemzeti Kongresszus nev? belső ellenállási mozgalom ismét megpróbálkozott Szaddám elmozdításával, az utolsó pillanatban azonban az amerikai kormány szintén visszavonult: "nem támogatjuk" – üzenték a felkelőknek, akik most csak abban reménykedhetnek, hogy az ifjabb George W. Bush nem hagyja úgy cserben őket, mint ahogy korábban apja tette.
2002. 02. 15. (VI/7)
