Egy amerikai katona a lelőtt terroristákat számolja Afganisztánban. Skalpvadászok Fotó: Reuters
Az amerikai kormány megbízásából a Pentagon a tavaly szeptemberi támadásokat követően készítette el "Nukleáris helyzetjelentés" cím? beszámolóját, amely január
8-án került a Kongresszus elé – ezzel első ízben jelent meg hivatalosan is potenciális ellenségeket megnevező lista. Az omahai Stratégiai Parancsnokság által készített "céltábla" értelmében az Egyesült Államok Irak, Irán, Szíria, Líbia, Kína, Észak-Korea és Oroszország ellen vetne be nukleáris fegyvereket olyan esetekben, ha például "Irak megtámadná Izraelt vagy szomszédjait; ha Észak-Korea megtámadná Dél-Koreát, vagy Tajvan státusának kérdése katonai konfliktust eredményezne".
Az Amerikai Egyesült Államok hagyományosan nem alkalmaz nukleáris fegyvereket olyan országokkal szemben, amelyek nem rendelkeznek hasonló eszközökkel, ám ez alól két kivétel is akad: ha a kérdéses ország nukleáris hatalommal áll szövetségben, illetve ha biológiai- és vegyi- fegyver-arzenálja fenyegeti az Egyesült Államok lakosságát vagy szövetségeseit. Az amerikai hírszerzés szerint jelenleg ugyan nem állnak Irak, Irán, Szíria és Líbia rendelkezésére nukleáris fegyverek, ám nagy erőkkel dolgoznak megszerzésükön. Észak-Korea kellő mennyiség? alapanyaggal rendelkezik az előállításukhoz – és az is lehetséges, hogy már birtokában van kész fegyvereknek. Egy dolog mindenképpen biztos: a fenti országok mindegyike rendelkezik tömegpusztító fegyverekkel. A Pentagon szerint legalább hetven országban tárolnak biológiai és vegyi fegyvereket titkos föld- alatti rejtekhelyeken, illetve védett bunkerekben, ezért szükségét érzi olyan új generációs nukleáris eszközök kifejlesztésének is, amelyekkel ezek megsemmisítésére nyílna lehetőség.
Fegyverellenőrzési tanácsadók szerint az új terv destabilizálhatja a világ országai közti kapcsolatokat, mivel egy újabb fegyverkezési versenyt indíthat el. Sokan úgy vélik, hogy míg a hidegháború évei alatt a végső cél a nukleáris fegyverek bevetésének megakadályozása volt, a most kialakult helyzetben könynyen eltűnhet a hagyományos és a nukleáris fegyvereket elválasztó határvonal.
Az amerikai kormány mindenesetre megpróbál kötéltáncot járni a két tábor között. Egyrészt bejelentette, hogy az USA 2012-ig egyoldalúan 6000-ről 1700-2200-ra csökkenti a rendelkezésére álló rakétafejek számát, másfelől viszont a múlt hónapban elindított egy, a föld mélyére behatolni képes nukleáris fegyverek kifejlesztését célzó, hároméves programot, illetve jövőre újra megkezdi a nukleáris robbanófejekhez szükséges plutónium előállítását is.
A mostani terv egyébként nem új keletű. Az eredetijét még 1981-ben Ronald Reagan fogadtatta el, azzal a céllal, hogy egy lehetséges nukleáris konfliktust az USA nyerjen meg. Felismerve, hogy a nukleáris konfliktusokból egyetlen ország sem kerülhet ki győztesen, Bill Clinton 1997-ben módosíttatta a direktívát. Ehelyett olyan nukleáris erők felállítását tűzték ki célul, melyek puszta létezésükkel jeleznék, hogy nem érdemes támadást indítani az USA ellen.
A Fehér Ház szerint a most kiszivárgott terv célja is csupán az, hogy "hangsúlyos üzenetet küldjünk mindazoknak, akik tömegpusztító fegyverek bevetését fontolgatják az Egyesült Államokkal szemben – nyilatkozta Condoleezza Rice, nemzetbiztonsági tanácsadó. – Egy ilyen támadást csak úgy tudunk megelőzni, ha egyértelművé tesszük, hogy milyen ellenlépéseket vonna maga után".
Joseph Liebermann szenátor szerint a kiszivárgott hír még jól is jöhet, hiszen – mint mondta – néhány, nukleáris fegyver kifejlesztésén dolgozó "renegát" ország "látva, milyen lépésekre hajlandó az USA saját népe, értékei és szövetségesei védelme érdekében, kétszer is meggondolja", mielőtt támadást indítana.
Colin Powell külügyminiszter szerint is csupán "körültekintő katonai tervezésről" és nem közvetlen támadásról van szó. A brit külügyminisztérium és az olasz védelmi miniszter szintén rutinszer? katonai tervezésnek nevezte Bush elnök tervét, a NATO pedig egyelőre nem kívánta kommentálni a fejleményeket.
A nukleáris fegyverek bevetésével kapcsolatosan egyébként a Pentagon megkülönböztet "közvetlen", illetve "potenciális" eshetőséget. Eszerint Tajvan státusa miatt Kína, a szintén háborús hajlamú Észak-Korea, valamint a közel-keleti konfliktusok miatt Irak, Irán, Líbia és Szíria kerül az első kategóriába. Az USA szerint esetükben jóval nagyobb a nukleáris fegyverek bevetésének szükségszerűsége, mint a múltban volt. Ezzel szemben az Oroszországot érintő nyilatkozatok szerint annak ellenére, hogy napjainkban kizárólag Oroszország rendelkezik az Egyesült Államokéval vetekedő nukleárisfegyver-arzenállal, a hidegháború éveihez képest csökkent egy Oroszország elleni nukleáris háború esélye. Bush elnök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az amerikai–orosz kapcsolatok jelentősen javultak, és ezért Oroszországot nem tekintik stratégiai ellenségnek.
Oroszország ennek ellenére természetesen nem örül a listának. "Éppen itt az ideje, hogy az orosz politikusok ráébredjenek a valóságra, és ne legyenek illúzióik afelől, hogy mit kíván Washington Moszkvának" – véli Leonyid Ivashov ezredes, az orosz védelmi minisztérium egyik korábbi, magas beosztású hivatalnoka. A leghevesebb reakció Iránból érkezett. Az ország korábbi elnöke szerint elfogadhatatlan az Egyesült Államok megfélemlítésen alapuló politikája. A Teheran Times szerint pedig az USA az egész világ feletti hegemónia kiépítésére törekszik. Líbia egyik minisztere ezzel szemben nem is hajlandó elhinni a hírt. "Nem hiszem, hogy igaz lenne. Nem gondolnám, hogy Amerika le akarná rombolni a világot" – nyilatkozta.
2002. 03. 14. (VI/11)
