Susanne Riess-Passer alkancellár a Die Presse cím? bécsi lap hasábjain fejtette ki kedden, hogy a jelenlegi osztrák kabinet a kormányprogramba is felvette a Benes-dekrétumok felszámolásának kérdését. Az alkancellár hangsúlyozta, hogy a dekrétumok nem felelnek meg a közép-kelet-európai országok EU-csatlakozásának minimális feltételeit rögzítő, 1993-ban kidolgozott koppenhágai kritériumoknak, ezért azokat Csehországnak fel kell számolnia.
Wolfgang Schüssel kancellár korábbi kijelentéseivel szemben – amelyek szerint a Benes-dekrétumok semmissé nyilvánítása nem feltétele Csehország EU-csatlakozásának – Riess-Passer felhozta: "Ha komolyan veszik a koppenhágai kritériumokat, s ezzel az Európai Uniót, akkor világos, hogy a Benes-dekrétumok ellentmondanak e kritériumoknak. A közös jogrendet teljesíteni kell, mégpedig minden tagjelöltnek." Az alkancellár hozzátette még, hogy ily módon alaptalanul éri pártját az a vád, hogy akadályozza Csehország EU-csatlakozását, mivel a Szabadságpárt valójában csak az Európai Unió vonalát követi. Miután Ausztriában két éve megalakult az új kormány, többen azt hangoztatták, hogy semmi sem változott Bécsben: a kávéházak még mindig kellemesek, és a bőrfejűeket általában nem látni. Schüssel és Haider pedig közösen aláírtak egy okmányt, amelyben ígéretet tettek az antiszemitizmus elleni küzdelemre, és "a szövetségi kormány elkötelezte magát a náci múlttal való kritikus szembenézés mellett".
Amikor aztán 2000 májusában Haider lemondott pártja vezetéséről, azt hitték, el tudják feledtetni, kivel kötöttek koalíciót. Az Osztrák Néppárt, amely nem véletlenül létesített szoros kapcsolatokat a Fidesszel, azt igyekezett elhitetni, hogy megfékezték Haidert, és hogy Ausztria külpolitikája a szokott mederben fog folyni – hiszen ha egyszer a szélsőjobb politikusai a húsosfazekak mellé kerülnek, akkor megszelídülnek. Csakhogy ugyanabban az okmányban, amelynek első pár oldala azt az ígéretet tartalmazza, hogy az EU normáihoz fogják tartani magukat, pár oldallal később a következő passzust lehetett olvasni: "A szövetségi kormány megfelelő szakmai megoldásokat fog keresni minden, a második világháború során kényszermunkára ítélt személy, az osztrák hadifoglyok, valamint a Benes-dekrétumok nyomán Ausztriába üldözött német nyelv? (csehországi) lakosság ügyével kapcsolatban." Ezt természetesen Haider íratta bele, aki lelkes náci szülők fiaként érdekelt volt abban, hogy egyenlőségjelet tegyen a nácik által üldözött és Ausztriába kényszermunkára hurcoltak, valamint a tettesek között. A náci híradókat nézve láthatjuk, milyen kitörő örömmel fogadták a szudétanémetek és a Jugoszláviában élő német ajkúak a Wehrmacht csapatokat. Innét ered tehát az osztrák külpolitika kettőssége, amely kijelentette, hogy Csehország EU-csatlakozását nem teszi függővé a Benes-dekrétumok eltörlésétől, de amely ugyanakkor ennek éppen ellenkezőjét is jelzi. Nem véletlen tehát, hogy a német szociáldemokrata és zöld kormány kibékült Csehországgal, és a jobboldal kormányozta Ausztria ezt megpróbálja szabotálni.
2002. 03. 08. (VI/10)
