A jéghatár gyorsan közeledik a sarkok felé. Az édesvíz sóssá válik Fotó: WBS
Az Antarktisz-félsziget keleti partjainál található, mintegy 2300 négyzetkilométer terület? és 200 méter vastagságú, Larsen B elnevezés? úszó jégtömb a tudósok szerint másfél ezer évig állt mozdulatlanul. Az elmúlt tíz év során tapasztalható hirtelen hőmérséklet-emelkedés következtében azonban szerkezete
lazulni kezdett – amire amerikai tudósok januárban hívták fel a figyelmet –, és a felvételek tanúsága szerint darabokra hullott. Jóllehet brit tudósok már 1998-ban megjósolták, hogy számos jégtömbre ez a sors várhat, a Larsen B viharos sebesség? eltűnése mégis megdöbbentette őket. "Szinte hihetetlen, hogy 500 milliárd tonna jég mindössze egy hónap alatt darabokra hullott – nyilatkozta dr. David Vaughan, a Brit Antarktisz Vizsgálat tudósa. – Úgy vélem, a történtek figyelmeztetésül szolgálnak az egész világ számára. Ha egy ekkora kiterjedés? jéghegy egyszerűen darabokra hullik, az mindenki számára jelzés érték? arra nézve, ami ezután fog történni."
Amerikai tudósok a hét elején azt is jelezték, hogy a B–22 elnevezésű, 85 kilométer hosszú, 64 kilométer széles és mintegy 5500 négyzetkilométer területet borító jégmező szintén elmozdult eddigi helyéről.
A Déli-sarkvidék partvidékét határoló sekély tengereket borító jégtömeg teljes egészében széttöredezhet, és továbi hatalmas tömbök szakadhatnak le belőle. Kutatók szerint ugyanis a jégtakarót tápláló jeges áramlatok az Antarktisz felől lelassulhatnak, sőt akár el is akadhatnak. A jégtömbök letöredezésének drámai következményei lehetnek a világ éghajlatára, mert megzavarhatják az óceáni áramlatokat.
Mivel a Larsen B úszó jégtömb volt, elolvadása nem befolyásolja a tengerszintet, ám dr. Vaughan szerint bizonyos ökológiai változások szükségszerűen bekövetkeznek.
Az Antarktisz-félszigeten a hőmérséklet az elmúlt 50 év során 2,5 Celsius-fokkal emelkedett, ami lényegesen nagyobb a Földön átlagosan tapasztalhatónál. Tudósok egyelőre nem találnak magyarázatot arra, miért melegednek gyorsabban a világ egyes részei – mint például Észak-Amerika vagy Szibéria bizonyos területei –, illetve ezzel szemben más részeken miért esik a hőmérséklet. A hatalmas jéghegy elolvadása azt a veszélyt is hordozza, hogy a Föld legnagyobb tiszta édesvízkészletének számító sarki jég elolvadva és a sós tengervízzel keveredve felhasználhatatlanná válik.
A déli féltekén megfigyelt jelenséghez hasonlók Földünk másik pólusán is tapasztalhatók. Alig két évvel ezelőtt hihetetlennek tűnő történet járta be a világsajtót: egy északi sarkkörre látogató hajó turista és tudós utasai olyan felvételeket készítettek, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a megnyíló északi-sarki jég egy 1,5 kilométer széles tavat hozott létre ott, ahol korábban több mint háromméteres jég volt.
(Eltűnik az Északi-sark, Hetek, 2000. szeptember 16.) Az Arktisz fontos szerepet játszik a Föld hőháztartásában, hiszen a trópusok és a sarkkörök hőmérsékleti különbségének fontos szerepe van az éghajlat kialakításában. A trópusok hősége a sarkoknál oszlik el, részben a tengeráramlatok segítségével. A hőség fennmaradó részét a trópusi viharok szállítják észak felé. Amennyiben a sarkok felmelegedése továbbra is gyorsabb marad, mint a trópusoké, az tönkreteszi ennek a körforgásnak a hatékonyságát, megváltoztatva az uralkodó szeleket, tengeráramlatokat, illetve a csapadékhullást is. Még ha csupán pár fokkal emelkedik is a hőmérséklet az Északi-sarkon, a tengerek jege akár teljes egészében eltűnhet; annyi bizonyosnak látszik, hogy az északi félteke éghajlata katasztrofális változásokon fog átmenni.
A 2000-ben az ENSZ égisze alatt rendezett, éghajlati változásokkal foglalkozó lyoni klímakonferencián a tudósok arra figyelmeztettek, hogy a sarki tengerek jege átlagosan 40 százalékkal vékonyabb, és 6 százalékkal kevesebb területet takar, mint tíz évvel korábban. Az eltelt húsz esztendő során Alaszka, Szibéria és Kanada átlaghőmérséklete 4 Celsius-fokkal nőtt. Az ENSZ globális felmelegedéssel foglalkozó kutatócsoportja szerint pedig a 21. században a Föld légköre akár 5 Celsius-fokkal is melegedhet, és az óceánok vízszintje 15–95 centiméterrel nőhet – ezek jóval nagyobb értékek, mint azt a tudósok korábban gondolták.
2002. 03. 29. (VI/13)
