Izraeli tank Betlehemben. Szűk mozgástér Fotó: Reuters
– Milyen eredménnyel járt az izraeli hadsereg most befejezés előtt álló ciszjordániai hadművelete?
– A legfontosabb következmény az öngyilkos terrorakciók radikális csökkenése volt. Emlékezhetünk, hogy a véres húsvét hetében naponta több robbantásra és még ennél is több kísérletre került sor. Az elmúlt négy hétben a palesztinok sokkal ritkábban próbálkoztak ilyen támadással és ezeket is szinte kivétel nélkül sikerült időben megakadályozni. Az izraeli közvélemény számára az elmúlt hónapok borzalmai után ez a viszonylagos nyugalom is igazi ajándék.
– Ezt a relatív csöndet a katonai akció elrettentő hatásának tulajdonítja?
– Kétségtelenül a határozott fellépés önmagában is visszatartotta a terroristákat. Ennél többet is sikerült azonban elérnünk, hiszen a véres merényletek megtervezői és végrehajtói közül sokat sikerült elfognunk és bebörtönöznünk. A több mint ezer terroristagyanús foglyon kívül vannak olyanok is, akik rejtőzködnek vagy menekülnek. Az akció tehát sikeres volt, a kérdés persze az, hogy ez a hatás meddig tart: hetekig, hónapokig vagy hosszabb távra is? Ezt ma nem lehet eldönteni, hiszen a nagyobb palesztin városok még mindig ostromgyűr?ben vannak. A nagy erőkkel végrehajtott bevonulás pszichológiai sokkot is okozott a palesztinoknak, akik korábban nem hitték el, hogy az izraeli hadsereg elszánja magát erre a lépésre. A tankok megjelenése Nablusz központjában, vagy a dzseníni táborban történt harcok, amikor minden háztetőről katonák vették körül a lakóházakba rejtett bombagyárakat, megdöbbentette a palesztinokat, és érzésem szerint ez is hozzájárult a terror visszaszorításához.
– Mennyiben segítettek az Arafat főhadiszállásán lefoglalt dokumentumok, amelyek például az öngyilkos merényletek költségvetését tartalmazták, a terrorhálózat felderítésében?
– Korábban is rendelkeztünk már információkkal arról, hogy Jasszer Arafat közvetlenül is felelős a terrortámadásokért. Hadd emlékeztessek a Vörös-tengeren lefoglalt titkos fegyverszállítmányra, amelyet a palesztin hatóság rendelt meg. Ezekkel az Iránból megrendelt fegyverekkel arra készültek, hogy palesztin területekről rakétákkal lőjenek izraeli városokat. Arafat az amerikaiaknak írt levelében maga is kénytelen volt elismerni a felelősségét a csempészhajó ügyében. Az izraeli felderítés emellett számos bizonyítékkal rendelkezett már korábban is, amelyet azonban nem hozhatott nyilvánosságra. Most annyi történt, hogy a világ saját szemével láthatta az Arafat részére készített jelentéseket arról, hogyan küldtek pénzt a terrorszervezetek akcióihoz – már aki hajlandó volt ezzel szembenézni.
– Mire számítanak az eddigi legmagasabb rangú letartóztatott palesztin vezető, a Fatah ciszjordániai parancsnoka, Marvan Bar-ghouti kihallgatásán?
– A kihallgatás aligha tud sokat hozzátenni ahhoz, amit az irodájában lefoglalt dokumentumok amúgy is bizonyítanak. Barghouti személyesen volt felelős az izraeli katonai ellenőrző pontok ellen indított támadássorozatért és más akciókért.
– Elképzelhető a jövőben további magas rangú személyek őrizetbe vétele is?
– Barghouti letartóztatása jelzés is volt: Izrael, amenynyiben ezt biztonsága szükségessé teszi, kész fellépni, bárki is álljon a terror mögött. Amit Európa – értem ezalatt elsősorban Nyugat-Európát – nem tud vagy nem hajlandó megérteni, az az, hogy Izrael most a létéért harcol. Nem politikai, diplomáciai előnyökért harcolunk, hanem azért, mert a háború már belépett Izrael szívébe, Tel Avivba, Jeruzsálembe, Haifába is. A harc tehát nem csak Nabluszban vagy Dzsenínben zajlik. Nagyon súlyos időket élünk.
– A világ közvéleménye azonban elmarasztalja Izraelt a civil lakosság elleni erőszak miatt.
– Ha a közvélemény alatt az ENSZ-re gondol, akkor kérem, vegye figyelembe: a történelem tanúsága szerint, amennyiben az arab országokon és a fejlődő világ államain múlt volna, akkor Izrael ma nem létezne. Miért gondolnánk, hogy a világszervezet politikusai most elfogulatlanul vizsgálnák a dzseníni eseményeket? Az ENSZ még a saját ígéreteit sem tartotta be. Mi tavaly egyoldalúan kivonultunk Libanonból, az ENSZ azonban nem gondoskodik az északi határunk biztonságáról a libanoni Hezbollah terroristáival szemben, sőt az izraeli katonák elrablása után még segített is nekik a nyomok, például a támadást rögzítő videofelvétel eltűntetésében.
– Ön szerint megoldható békésen a betlehemi túszdráma?
– A templomot elfoglaló kétszáz palesztin fegyveres között sok olyan terrorista van, akinek a kezéhez izraeliek vére tapad. Például egyik közeli ismerősöm, akit tavaly a jeruzsálemi Giló negyedben öltek meg, gyilkosa is a betlehemi szentélyben bujkál. A templomból elmenekült szerzetesek szerint a palesztinok bántalmazták őket, és fosztogatták a szent hely kincseit. Arafatnak érdeke a patthelyzet fenntartása, mert régi szándéka, hogy a katolikus szent helyek védelmére hivatkozva nemzetközi beavatkozást próbáljon meg kicsikarni. Ugyanúgy gátlástalanul kihasználják a betlehemi templomot a terroristák rejtegetésére, mint ahogy mentőautókba rejtik az öngyilkos merényletekhez használt dinamittal teli öveket. Nemrég egy kilencéves kisfiú hordágya alatt találtunk ilyen gyilkos küldeményt az egyik mentőautóban. A palesztin propaganda ezt természetesen úgy állítja be, hogy Izrael akadályozza a sebesültek elszállítását, és nem ismer határokat a háborúban. A világ azonban nem érti, hogy mi zajlik itt. Izrael – az Egyesült Államokat leszámítva – egyedül maradt.
2002. 04. 26. (VI/17)
