Világító rakéta Betlehem fölött. Móse Kacav izraeli elnök arról értesítette a héten II. János Pál pápát, hogy Izrael addig folytatja Betlehemben A születés temploma elleni ostromot, amíg az ott magukat elbarikádozó palesztin fegyveresek meg nem adják magukat. Miközben a nemzetközi média Jézus születési helye elleni izraeli katonai támadásról beszél, az izraeli kormány által közzétett lista szerint a templomban tucatnyi terrorista vezér rejtőzik, akik a szent hely fedezékében akarják átvészelni a nehéz időket. A Hamasz-terroristák között a Betlehemmel szomszédos jeruzsálemi külvárost, Gilót puskatűz alatt tartó mesterlövészek, bombagyárosok és az öngyilkos merényletek hátterét biztosító szervezők vannak. A Jasszer Arafat vezette Fatah-mozgalom betlehemi főtitkára, Kamel Hasszan Hamed pedig a fegyveres csoportok számára intézte a fegyverek és robbanóanyagok beszerzését és finanszírozását. (Haarec) Fotó: Reuters
Kiemelt hangsúlyt kapott a Tenet-terv és a Mitchell-ajánlások maradék nélküli megvalósítása is. Powell előreláthatóan csütörtök éjjel, lapunk megjelenésével egy időben érkezik Izraelbe, hogy az elfogadott közös nyilatkozatnak érvényt szerezzen.
Izrael a Védőfalnak elnevezett átfogó katonai hadműveletet azután indította el, hogy egyértelműen világossá vált: Jasszer Arafatnak esze ágában sincs leállítani az izraeli polgári lakosság elleni terrort, nem hajlandó a terrorszervezetek felszámolására, a jogellenes fegyverek begyűjtésére és – ennek megfelelően – Zinni tűzszüneti javaslatát is elutasította. Arafatnak 1993 szeptemberét követően nyolc év állt rendelkezésére, hogy az oslói megállapodásban foglaltakat teljesítse és szakítson a terrorral, de nem tette. Mégpedig azért nem, mert célja megvalósítását, Izrael Állam felszámolását "felőrlő terrorháború" útján kívánja elérni. Egy 1995-ben a stockholmi arab nagykövetek előtt tartott beszédében Arafat ígéretet tett, hogy felégeti az izraeliek lába alatt a talajt, hogy elérje, hogy a "gazdag izraeliek" milliós nagyságrendben Amerikába távozzanak, és megnyíljon az út Nagy-Palesztina megteremtése előtt. Arafat tizennyolc hónappal ezelőtt levette a napirendről az oslói megállapodásokat, és jelenleg stockholmi programjának megvalósítása folyik. Célja, hogy Izrael egyoldalúan vonja ki csapatait, a szaúdi javaslat alapján minden 1967-ben elfoglalt területet ürítsen ki, és számolja fel a zsidó településeket. Ezt nevezi ő politikai megoldásnak. Cserébe semmilyen engedményre nem hajlandó, hiszen a terrorra ezt követően is szüksége lesz. Ha meg is valósul a madridi nyilatkozat, békét nem hoz a térségre. A palesztin terror ugyanis nyilvánvalóan folytatódik, amíg Arafat végső célját el nem éri.
A Védőfal-hadművelet nem a palesztin nép ellen folyik, hanem a terror infrastruktúrájának felszámolására. Célja a fegyveresek letartóztatása, az illegális fegyverek begyűjtése, a bombalaboratóriumok, aknavetőgyárak és Kasszem– rakéták megsemmisítése, a terrorszervezetek felszámolása. Mindaz, amit Jasszer Arafatnak és a Palesztin Hatóságnak kellett volna megtennie az oslói egyezmény cikkelyei szerint. Ebben a harcban Izrael hadserege mindent elkövet, hogy az ártatlan és fegyvertelen palesztin népet ne érje ártalom, s ezért e hadműveletekben csak a legritkább esetben vet be nehéztüzérséget és harci repülőgépeket. Emiatt magas a hadjáratban elesett izraeli katonák száma. Izrael emellett tiszteletben tartja a szent helyeket, így elsősorban a betlehemi "A születés templomát", amelyben több mint kétszáz palesztin fegyveres barikádozta el magát. (lásd keretes írásunkat)
Saron a knesszetben tartott beszédében válaszolt Bush korábbi felszólítására, hogy haladéktalanul vonja ki Izrael csapatait az autonómia területéről. A kormányfő ígéretet tett rá, hogy Izrael visszavonul azokról a területekről, ahol tevékenységét elvégezte. Így az izraeli véderő magára hagyott két nagyobb palesztinok lakta várost, Tulkáremet és Kalkiliját. A kormány nem szándékozik ismételten elfoglalni a palesztinok lakta városokat, de előre körülhatárolt biztonsági övezetekbe vonul vissza. Az "ideiglenesnek" nevezett katonai hadműveleteket akkor fejezik be, amikor feladatukat teljesítették.
A miniszterelnök beszédéből nem hiányzott a politikai horizont sem. Késznek mutatkozott "bárhová elmenni feltételek nélkül, hogy a békéről tárgyaljon". A szaúdi béketerv pozitív aspektusa, hogy elismeri "Izrael jogát, hogy békében élhessen", a részleteket azonban a feleknek "tárgyalások útján kell rendeznie, mert különben az egész javaslat értelmetlenné válik". Izrael azonban nem tárgyal a palesztin menekültek Izraelbe való visszatéréséről. Saron javaslatot tett egy átfogó nemzetközi békekonferencia megrendezésére, melynek keretében "hosszú távú időközi megállapodás" szabályozná Izrael és a palesztinok viszonyát.
Az izraeli miniszterelnök azon kijelentése, hogy "valahányszor Izrael kinyújtotta a béke kezét Arafat felé, és viszszavonta fegyveres erejét, cserébe csak a terror fokozását kapta", látnoki erej? volt. Alighogy Izrael kivonta csapatait két palesztin nagyvárosból, egy palesztin öngyilkos merénylő felrobbantotta az Eged Autóbusztársaság Haifától Jeruzsálemig közlekedő, utasokkal zsúfolt járatát. A merényletnek legkevesebb nyolc halálos áldozata és több tucatnyi sebesültje volt. Az esemény csak megerősítette, hogy Arafat és a palesztin vezetés nem hajlandó lemondani a terrorról, és esze ágában sincs békét kötni a zsidó állammal. A palesztin vezetésnek ezen az álláspontján minden valószínűséggel Powell küldetése is zátonyra fog futni. A madridi nyilatkozatot követően öszszeült, kibővített kormányülés úgy döntött, hogy a nemzetközi nyomás ellenére folytatják a katonai műveleteket. Az Európai Unió a kereskedelmi és politikai kapcsolatok megszakításával fenyegette meg a zsidó államot arra az esetre, ha Izrael nem vonul ki azonnal a palesztinok lakta területekről.
A knesszet plénuma határozatban biztosította támogatásáról a terror felszámolására indított Védőfal-hadműveletet, és felszólította a kormányt, hogy "a hadműveleteket a kitűzött célok megvalósításáig folytassa." Az 52-24 arányban elfogadott határozat ellen azonban a Munkapárt külön javaslatot nyújtott be, melyben a hadműveletek minél előbbi befejezése és a politikai tárgyalások megkezdése mellett törtek lándzsát.
Saron álláspontja szerint az Arafaton és a PFSZ-en megfeneklett Oslóból vissza kell térni Madridba, ahonnan a megbékélési folyamat elindult. Kész ugyanis részt venni egy olyan nemzetközi konferencián, ahol a mérsékeltebb arab vezetőkkel tárgyalna egy átfogó rendezésről, a szaúdi formulát tekintve kiindulási pontnak. Madrid egyben azt is jelentené, hogy ebben a folyamatban nem szánnának szerepet Jasszer Arafatnak, a Palesztin Hatóságnak és a körülöttük csoportosuló terrorszervezeteknek, akik bebizonyították, hogy nem képesek a békés együttélésre a zsidó állammal.
Újra terjed a régi kór
2002. 04. 12. (VI/15)
