George W. Bush Normandiában. Szorongató népszerűség Fotó: Reuters
A találkozó alapját az eredeti terveknek megfelelően a stratégiai támadópotenciál csökkentéséről aláírt dokumentum adta. Az egyezmény címéből kiderül, hogy a nemzetközi diplomáciában új kifejezést vezettek be: "potenciál". Korábban konkrét fegyverekről volt szó, az új terminus segítségével azonban sokkal átfogóbban lehet ellenőrzés alá vonni a fegyverkezést, és javítani a biztonságot. A potenciál csökkentéséről aláírt megállapodás szerint a felek atomarzenáljukat 1700–2000 robbanófejre csökkentik, a csökkentés mikéntjéről azonban maguk dönthetnek. Ez azt jelenti, hogy a két fél eldöntheti, mely hadnemtől kívánja elvonni a fölös atom-robbanófejeket: a haditengerészettől, a légierőtől vagy a földi rakétatámaszpontoktól.
Az Egyesült Államok és Oroszország között meglévő bizalmat hivatott erősíteni "Az új politikai kapcsolatokról" közzétett nyilatkozat, melyben kijelentik, hogy "az a kor, amikor Oroszország és az Egyesült Államok ellenségnek vagy stratégiai veszélyforrásnak tekintették egymást, elmúlt".
A találkozó további fontos dokumentuma a terroristaellenes együttműködésről közzétett nyilatkozat. Ebben mindkét fél ígéretet tesz arra, hogy az al-Kaida terrorszervezet ellen folytatott háborút végigviszik. A palesztin–izraeli konfliktusról folytatott tárgyalásokról az elemzők megjegyzik: úgy tűnik, az orosz diplomácia beavatkozásra készteti az Egyesült Államokat. Oroszország szempontjából fontos momentum, hogy Csecsenföldet is a terroristák országának nyilvánították.
Komoly ígéretekkel kecsegtet a gazdasági kapcsolatokról tett bejelentés.
Az Itogi cím? folyóirat szerint nem csak a harcászati bizalom javításában értek el áttörést, hanem gazdasági területen is. Az Állami Duma védelmi bizottságának elnökhelyettese úgy véli, az energetikai dialógus megkezdése "jelentősebb eredmény, mint az atomarzenál csökkentése".
Az energetikai biztonság elérése érdekében az amerikai piacon az arab kőolajat orosz olajjal kívánják helyettesíteni. Az Egyesült Államok fő kőolajszállítói jelenleg a Perzsa-öböl országai, valamint Venezuela és Mexikó. Az orosz olaj részesedése az amerikai piacon 0,2 százalék, míg a szaúdi olajé 10 százalék, mindamellett, hogy Oroszország az utóbbi időben a világ első számú kőolajexportőrévé lépett elő. Ahhoz ugyanakkor, hogy az orosz olaj gazdaságossá váljon Amerika számára, csökkenteni kell a kitermelés és a szállítás költségét. A legmegfelelőbbnek egyelőre a Szahalin-félszigetről kiinduló szállítás látszik. Egyelőre nem tűnik megvalósíthatónak az az ötlet, hogy atommeghajtású víz alatti tankerekkel szállítsák Amerikába az orosz kőolajat az Északi-Jeges-tenger jege alatt
Ilyen tankerek ugyanis egész egyszerűen nem léteznek.
Az orosz szakemberek és elemzők körében pedig nem ez az egyetlen, szkepticizmust kiváltó kérdés. Néhányan felhívják a figyelmet, hogy a találkozó eredményeit nem szabad teljes orosz sikernek tartani. A várakozásokkal ellentétben például Bush nem ismerte el Oroszországot piacgazdaságként. Ezen kívül az amerikai szenátus Bush kérése ellenére megtagadta az Oroszországot diszkrimináló Jackson–Vanik-törvény visszavonását, ráadásul a felek véleménye Iránról – a korábbiaknak megfelelően – eltér. Az Egyesült Államok Iránt a terrorizmus fő szponzorának tartja, míg Oroszország együttműködik vele egy atomerőm? építésében. Moszkva továbbra is kitart amellett, hogy egy ilyen együttműködés nem járul hozzá az atomfegyverek elterjedéséhez.
Félretéve a stratégiai partnerségről tett bejelentést, az egyik orosz politikus kiemeli, hogy Oroszország és az Egyesült Államok kapcsolatai egyelőre átalakulófélben vannak. Úgy tűnik, ez a minősítés áll a valósághoz legközelebb. Az Itogi említett interjújában egy George W. Bush környezetéhez tartozó magas rangú politikus kijelenti: "
Ugyanúgy, mint a múltban, ezeket az Oroszország és a NATO, Washington, illetve a Nyugat közötti megállapodásokat személyesen Putyin úrral kötjük meg." Ugyanebben a számban olvasható egy Kreml-béli hivatalnok nyilatkozata, miszerint személyesen Bush elnökkel el lehet érni eredményeket, de a csapatával – sokkal nehezebb.
Így azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Oroszország és az Egyesült Államok, a Nyugat és Oroszország közötti bizalom egyelőre a Putyin és Clinton között fennálló bizalom következménye. A következő feladat a két politikai elit közelítése.
2002. 05. 31. (VI/22)
