A kilencvenes években a Szabadság téri emlékművet is az eltávolítás veszélye fenyegette. Ennek formális okot a magyar parlament által elfogadott, az önkényuralmi jelképekről szóló törvény adhatott, amelynek értelmében ide nemcsak a horogkereszt tartozik, hanem a szovjet vörös csillag is. Noha ezen az emlékművön a csillag nem vörös, hanem arany, azoknak, akik az eltávolítását szorgalmazták, ez nem jelentett problémát.
Az orosz fél, mely mára ugyanúgy, mint Magyarország, elvetette a komunizmust, nem értett egyet a csillagnak a fasiszta jelképekkel egy szintre süllyesztésével. Ezért aztán, mikor megjelent a Szabadság tér felújítási és az itt megépítendő nagy mélygarázs terve, az oroszok meglehetősen feszülten figyelték a fejleményeket. Attól tartottak, hogy sokak számára ez egy újabb ürügy lehet arra, hogy eltávolíthassák Budapest központjából Oroszország fasizmus feletti győzelmének utolsó szimbólumát. Aláhúzom – a fasizmus, nem pedig a magyarok, vagy Magyarország fölött.
Paradox, de tény: annak ellenére, hogy 1941-ben a magyar hadsereg a hitleri sereggel együtt támadt az oroszokra, azok soha nem tartották népünket ellenségüknek. Ha ma közvélemény-kutatást tartanánk arról, hogy ki ellen harcolt a Szovjetunió 1941 és 1945 között, az oroszok túlnyomó többsége bizonyára meg sem említené Magyarországot. Mindenki tudja, hogy a hitleri Németországgal harcoltak. Némelyek valószínűleg megemlítenék Romániát, Finnországot, és Olaszországot, azonban a magyarokkal kapcsolatban soha nem az ellenség képe ötlik fel az oroszokban.
A rendszerváltás óta azonban úgy tűnik, hogy a magyar társadalom és a politikusok egy része ellenségének tartja Oroszországot. Még azután is, hogy az már réges-rég nem szovjet. Ezért nem csoda, hogy a magyar vezetők minden megnyugtató kijelentése ellenére az orosz fél nem adta beleegyezését egyetlen olyan munkához sem, amely fenyegetné a Szabadság téri emlékm? létét. Hosszas tárgyalások, és egyeztetések eredményeképpen végül is a magyar kormány garantálta, hogy az emlékm? csak ideiglenes jelleggel kerül eltávolításra, és a mélygarázs építési munkálatainak befejezését követően az eredeti helyére és formájában kerül vissza – legkésőbb 2002 októberéig. A budapesti Orosz Nagykövetség munkatársai szerint mindezért a felelősséget gyakorlatilag Szabó János honvédelmi miniszter vette magára.
A megállapodás értelmében az emlékm? lebontása után régészeti ásatásokat folytatnak majd ezen a helyen, szovjet katonák maradványainak megtalálása céljából. Amenynyiben találnak, azonnal jelentik az Orosz Nagykövetségnek, majd új helyre temetik azokat, valószínűleg az Új Köztemetőben, ahol a Vörös Hadsereg 1944–45 között, a város ostroma során elhunyt katonáinak és parancsnokainak emlékműve áll.
Meg kell jegyezni, hogy sem az orosz, sem a magyar fél nem biztos abban, hogy a Szabadság téri obeliszk alatt is vannak holttestek. E sorok írója viszont úgy tudja, hogy vannak. Vészi László második világháborús veterán szerint ide temették azokat a szovjet katonákat, akik a budapesti gettó felszabadítása során vesztették életüket. Az antifasiszta Vészi László egyike volt azoknak, akik a kilencvenes évek során harcoltak a Szabadság téri emlékm? megőrzéséért mindaddig, amíg a magyar állam garanciát nem adott erre.
Barbárság volna az emlékm? eltávolítása – mondta még két évvel ezelőtt Vészi. Ehhez hasonlót láthatunk mind Bécs, mind Berlin központjában; miért ne legyen Budapesten? A veterán szavaihoz még hozzátehetjük: ha eltávolítanánk ezt az utolsó mementót a magyar főváros központjából, az több, mint furcsa lenne. Hiszen éppen az elmúlt években folyik Oroszországban a második magyar hadsereg ott elhunyt katonái és tisztjei sírjainak és emlékműveinek helyreállítása. Mint tudjuk, ez a hadsereg 80 ezer főt veszített, amikor Sztálingrád alatt a Vörös Hadsereg a náci sereggel (és a velük lévő magyarokkal) küzdött meg.
Hosszú évekig a Szabadság téri emlékm? volt az a hely, ahová a Budapesten élő oroszok gyűltek május 9-én, hogy megemlékezzenek mindazokról, akik életüket adták a fasizmussal vívott harc során. Az idei Győzelem napján nem fognak tudni virágot helyezni a megszokott helyre. A magyar kormány által adott ígéret értelmében erre legközelebb csak 2002 októberétől lesz lehetőség. Addig az egyetlen hely, ahol koszorúkat és virágokat helyezhetnek el, az az Új Köztemetőben található közös síremlék, mely az itt hősi halált halt orosz katonák emlékét őrzi.
A fasizmus feletti győzelemért magas árat fizettek az oroszok Magyarországon.
A Vörös Hadsereg több mint 80 ezer katonát és tisztet veszített Budapest ostroma alatt, míg a fasiszta seregekkel vívott küzdelemben az ország területén legkevesebb 200 ezer szovjet katona esett el.
2002. 05. 10. (VI/19)
