A több szakaszban lezajlott, hozzávetőleg ötórányi eszmecsere során a szaúdi trónörökös közölte: ha az Egyesült Államok nem tesz többet azért, hogy megállítsa az izraeli csapatok betöréseit palesztin területekre, hitele tovább fog romlani a Közel-Keleten, és újabb bizonytalanságokat idéz elő a körzetben. "Ha Saront hagyják, hogy kényére-kedvére cselekedjék, a szakadékba fogja taszítani a régiót. Ez pedig nem szolgálja sem Amerika, sem Szaúd-Arábia érdekeit" – jelentette ki Abdel al-Dzsubeir, a trónörökös külpolitikai tanácsadója a Bush–Abdullah-találkozót követően.
Bush elnök és az amerikai illetékesek nem tagadták ugyan, hogy a trónörökös erőteljesen adta elő mondanivalóját, de sokkal rózsásabb színben festették le a találkozót. "A megbeszélés egyik valóban kedvező eredménye az volt, hogy a herceg és én szoros, személyes kapcsolatot hoztunk létre" – fogalmazott Bush elnök. Mind ő, mind Dzsubeir külügyi tanácsadó megerősítette: Abdullah herceg nem fenyegetőzött az Egyesült Államokba irányuló szaúdi olajkivitel csökkentésével, jóllehet egy nappal korábban a trónörököshöz közelálló szaúdi illetékes úgy nyilatkozott, hogy ez könnyen megtörténhet, ha Washington folytatja jelenlegi, Rijád által egyoldalúnak ítélt politikáját Izrael irányába.
Pénteken Bush elnök, fejet hajtván a szaúdiak akarata előtt, felszólította Saron izraeli kormányfőt: szüntesse meg behatolásait a palesztin területekre. Ari Fleischer fehér házi szóvivő pedig a crawfordi Bush-birtokon tudósítók előtt kijelentette: az amerikai kormány örömmel fogadta, és építőnek nevezte azt a szaúdi javaslatot, amely Egyesült Államok vezette segélynyújtási és újjáépítési tevékenységet indítványoz a palesztinok számára. Ezzel Washington úgymond visszaállíthatja hitelét az arab világ előtt, és kimutathatja elkötelezettségét egy kiegyensúlyozott békestratégia iránt, amely együttérzést mutat mind a palesztinok, mind az izraeliek felé. A szaúdi terv ugyancsak felszólítást tesz az erőszak elítélésére mindkét oldal részéről, valamint az izraeli települések építésének megszüntetésére azokban a körzetekben, amelyek egy új palesztin állam részét fogják képezni, ha Izrael elfogadja az arab vezetők márciusban felajánlott bejrúti békekezdeményezését. Ez utóbbit Abdullah trónörökös terjesztette elő, és felajánlja, hogy az arab államok elismerik Izraelt, valamint normalizálják vele kapcsolatukat, ha visszavonul 1967 előtti határai mögé.
Washingtoni illetékesek ezt követően úgy nyilatkoztak, hogy a Bush-kormány nem akarja azt a látszatot kelteni, mintha nyomás alatt válaszolna a szóban forgó javaslatra. Bár nem a szaúdi javaslatra szánt feleletként, de tudósítók előtt Bush elnök kijelentette: "Egy dologra a világ számíthat: nem engedjük, hogy felbomlasszák Izraelt!" Majd hozzátette: ideje, hogy az izraeli csapatok befejezzék hadműveleteiket Ciszjordániában.
Bush hétvégi diplomáciai tevékenységének eredményeként az izraeliek beleegyeztek az ostromgyűr? feloldásába Arafat irodái körül. Az amerikai elnök ezzel fontos lépést tett hitelének viszszaállítására az arab világ előtt. Ugyancsak Bush kezdeményezésére angol és amerikai megfigyelők vigyázzák majd azt a hat palesztint, akiket Izrael kikért, mivel állítólag részt vettek az izraeli turisztikai miniszter októberi meggyilkolásában, és most palesztin börtönbe kerülnek.
A Bush-kormány helyzetét nehezíti, hogy nem akarja feladni Izrael támogatását, ugyanakkor kénytelen engedményeket tenni az arab világ felé is, hiszen az Egyesült Államok 2003-ra támadást készít elő Irak ellen Szaddam Huszeinnek a hatalomból való eltávolítására, amihez meg akarja nyerni az arab országok támogatását. Hogy erre képes lesz-e, vagy sem, majd kiderül. "Majd akkor kelünk át ezen a hídon, amikor elérjük" – tartja az angol mondás.
2002. 05. 03. (VI/18)
