Margit hercegnő egy holland tulipánkiállításon. Virágzó jobboldal Fotó: Reuters
A felmérések szerint most is hagyományosan magas, nyolcvan százalék körüli részvételi arány jellemezte a holland választásokat. A tizenkétmillió választó százötven parlamenti mandátum sorsáról döntött szerdán, végeredményt azonban csak a jövő héten hirdetnek. Az előzetes adatok szerint vereséget szenvedett a jelenlegi balliberális koalíció, míg a legtöbb mandátumot a CDA nev? kereszténydemokrata párt szerezte meg. A meggyilkolt pártvezér mozgalma huszonhat képviselői helyet szerezve a második legerősebb párt lett, és ezzel valószínűleg részt vesz a Hollandiában szintén megszokott koalíciós kormányzásban. Gerhard Schröder német kancellár szerint az Európa-szerte megfigyelhető jobboldali előretörés azzal is magyarázható, hogy az európai kormányok nem adnak megnyugtató választ a belbiztonságot érintő lakossági félelmekre.
A hollandok valóban úgy érzékelik, hogy országukban romlott az életminőség.
A városi közlekedés katasztrofális, az egészségügyben hosszú a várakozási idő, az oktatási intézményekben csökken
a színvonal, és komoly gondok vannak a közbiztonságot illetően is. Amszterdamban és Rotterdamban a bevándorlók aránya már negyven százalék körül mozog, az általuk lakott negyedek elhanyagoltak, és nehéz az újonnan érkezőket integrálni az amúgy hagyományosan liberális és toleráns országnak. (Hollandiában engedélyezett az azonos neműek házassága, legális a könny?drogok terjesztése és a prostitúció.) A kisebbségi fiatalok között a munkanélküliség is igen magas, csaknem harmincszázalékos.
A muszlim gyerekek külön vallási iskoláikban nem tanulnak meg hollandul, nem ismerkednek meg a holland értékekkel, és nem kapnak olyan ismereteket, amelyek hozzásegíthetnék őket a társadalmi integrációhoz – állította Fortuyn, az egykori marxista szociológiatanár, aki ellen a múlt héten elkövetett merényletet a hollandok nehezen tudták feldolgozni. Nagy részük Wim Kok eddigi miniszterelnökkel ért egyet, aki szerint a politikai véleménynyilvánítás helye a szavazófülke. A gyilkosság gyanúsítottja, egy harminckét éves állatvédő férfi, ezt nyilván nem így gondolta. A szélsőbaloldali környezetvédő valószínűleg azért orrolt meg Fortuynra, mert a politikus megemlítette: a szőrmefeldolgozó üzemeket érintő korlátozásokat feloldaná hatalomra kerülése esetén. Valójában azonban a kérdés nem szerepelt komolyabban pártja programjában. A zöldek mindenesetre rögtön veszítettek népszerűségükből.
A rendőrség időközben rábukkant egy olyan videofilmre, amely alapján arra lehet következtetni, hogy egy csoport által kitervelt gyilkosságról lehetett szó, és más LPF-politikus is kiszemelt célpontjuk volt.
Függetlenül attól, hogy egyetértettek-e a homoszexualitását nyíltan vállaló Fortuynnal, ezrek nyilvánították ki részvétüket a rotterdami városházán – ahol pártja márciusban a képviselői mandátumok harmincöt százalékát szerezte meg –, és vettek részt hétvégi temetésén. Rengetegen osztották is nézeteit: sokak szerint Fortuyn nyíltan ki merte mondani azt, amit mindenki gondolt, de senki nem vállalt nyilvánosan. Az embereknek ugyancsak elegük volt abból is, hogy a politikusok előszeretettel köntörfalaztak, és bonyolult megfogalmazásaik elidegenítették őket. "Pim tanár úr" – ahogy a helyiek hívták – viszont közérthető, sokszor bombasztikus nyelven nyilvánította ki, hogy "Hollandia megtelt", és az iszlám "elmaradott" világnézet. "Megértette az egyszer? emberek aggodalmait" – mondják a hollandok. Sokak szerint helytelen a szélsőjobboldalra helyezni nézeteit, hiszen politikája inkább liberálisnak volt mondható: adócsökkentést, karcsúbb államot, kisebb centralizációt követelt; valamint piaci alapú egészségügyet és a bevándorlók integrációját. A városi fiatalok rokonszenvét azzal nyerte el, hogy választási reformot követelt. Elemzők felhívják arra is a figyelmet, hogy ellentétben az európai szélsőjobb valódi képviselőivel – Haiderrel és Le Pennel –, Fortuyn sem rasszista, sem antiszemita nem volt.
A hollandok zavarát valószínűleg csak fokozta, hogy a választási kampányt is törölték a merénylet miatt, így inkább az érzelmekre, mintsem a józan észre kellett támaszkodniuk.
A holland választási rendszer sajátossága, hogy egyetlen fordulóban lehet csak szavazni az országos pártlistákra, és mivel nincsen bejutási küszöb, rendszerint sok párt kerül be a törvényhozásba. 1994 óta volt hatalmon a jelenlegi koalíció, amely a Wim Kok miniszterelnök vezette szociáldemokrata munkáspártból (PvdA), a liberális VVD-ből és a balközép liberális D66-ból állt. Mint ismeretes, a koalíció nemrégiben azért mondott le, mert a boszniai válság idején a holland ENSZ-katonák tétlenül szemlélték több ezer muzulmán civil lemészárlását.
Mivel még soha egyetlen párt sem szerzett abszolút többséget, sokszín? koalíciós kormányzás jellemzi évtizedek óta az országot, igyekeznek szinte minden érdeket képviselni a kabinetek. Ezért aztán sokak szerint nincs is igazi tétje a választásoknak –, legalábbis a most meggyilkolt politikus mozgalma, a Pim Fortuyn Listája megjelenéséig nem volt. A populista politikus halála után többen arra számítottak, hogy az egyszemélyes párt széthullik, hiszen jobbára a politikai életben újoncnak számító jelöltek szerepeltek a listáján. A közvélemény-kutatások szerint viszont a formáció nyert a tragikus esettel, hiszen népszerűségük nőtt a választások előtt. A baloldal rossz szereplése elemzők szerint annak is köszönhető, hogy a választók előtt közvetve felelős a Fortuyn elleni merényletért, mivel a populista politikust előszeretettel fasisztázták.
2002. 05. 17. (VI/20)
