Bush és Powell a Fehér Ház Rózsakertjében Fotó: Reuters
George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke beszédében nem engedett az ENSZ, az európai, orosz és arab szövetségesek, valamint saját külügyi adminisztrációja nyomásának. Az Izraellel való békekötés és a palesztin államiság elismerése feltételeként a terror felszámolását, demokratikus reformokat és egy újonnan megválasztandó, a terrorral kompromisszumot nem kötő vezetést nevezett meg. Ez Bush eddigi leghatározottabb fellépése Jasszer Arafat palesztin vezető ellen. Bár nem nevezte őt nevén, de világosan és egyértelműen kijelentette: nem hisz abban, hogy Arafattal és korrupt, terrorista elitjével a béke és annak következményeként a palesztin államiság célja elérhető lenne.
"A béke új és más palesztin vezetést követel meg, hogy a palesztin állam megszülethessen. Arra hívom fel a palesztin népet, hogy válasszon új, a terrorizmussal kompromisszumot nem kötő vezetőket" – jelentette ki Bush a Fehér Ház Rózsakertjében elmondott beszédében, amely teljesen új elemnek tekinthető az amerikai politikában.
Bár Arafatot korábban is bírálták mulasztásai és a terrorizmust bátorító politikája miatt, a palesztin nép választott vezetőjeként eddig nem vonták kétségbe a békefolyamatban játszott szerepét. Mára azonban Bush számára is világossá vált, hogy Arafat nem lehet többé a megoldás, mivel ő maga a bajok forrása. Az utóbbi hónapok terrorcselekményeinek nyolcvan százaléka közvetlenül az ő számláját terheli. Jogellenesen létrehozott terrorszervezetei – a Tanzim, az al-Aksza Mártírjai és a 17-es Egység – Arafat szervezete, a Fatah fedőnevei. Ő pénzeli (többek között az Európai Unió humanitárius és gazdasági célokra juttatott pénzalapjából) e szervezetek terrorista tevékenységét, az ő tervei és utasításai szerint hajtják végre az izraeli polgári lakosság elleni tömeggyilkos akcióikat.
Bush ígéretet tett arra, hogy az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség segít majd a "tolerancián és szabadságon alapuló demokratikus reformok" megvalósításában, a helyi és országos választások megrendezésében, jelezve, hogy ez az új vezetés ebben az évben még nem alakul meg. Az elnök egy sor követelést fogalmazott meg a palesztin függetlenséghez nyújtandó amerikai támogatás feltételéül.
"Ha a palesztin népnek meglesznek az új vezetői, új intézményei és szomszédaival megkötött biztonsági megállapodásai, az Egyesült Államok támogatni fogja egy palesztin állam megalakítását, amelynek határai és szuverenitásának bizonyos aspektusai ideiglenesek lesznek, amíg a közel-keleti végső megállapodás részeként meg nem határozzák azokat" – jelentette ki az amerikai elnök.
Az arab államok, Kofi Annan és az Európai Unió igyekezett rávenni az amerikai elnököt, hogy álljon ki egy "ideiglenes típusú palesztin állam" feltétlen és azonnali elismerése mellett. Bush azonban Saron miniszterelnök elképzelését tette magáévá: a terror és az erőszak beszüntetésének a reformokkal együtt meg kell előznie az "ideiglenes állam" kikiáltását és a végső rendezésről folytatandó tárgyalásokat.
Az amerikai elnök az eddigi legerősebb nyelvezetet használta a Palesztin Hatóság bírálatában, azzal vádolva a palesztin vezetést, hogy "ösztönzi, és nem ellenzi a terrorizmust". "Az Egyesült Államok addig nem támogatja a palesztin állam megalapítását, ameddig vezetői nem küzdenek eltökélten a terroristák ellen, és nem számolják fel infrastruktúrájukat" – jelentette ki Bush.
Az amerikai elnök beszéde határozott menetrendet vázol fel a közel-keleti béke megvalósítására, anélkül azonban, hogy pontos időrendet határozna meg a lépések végrehajtására. Először is a folyamat nyitott végű. "E pillanat lehetőség, de vizsga is az öszszes fél számára a Közel-Keleten: lehetőség, hogy lefektessük az alapokat egy jövendőbeli béke számára, ugyanakkor vizsgája annak, hogy ki az, aki komolyan gondolja a békét, s ki az, aki nem" – jelentette ki Bush. Izrael békéje és biztonsága, valamint a palesztin nép reményteli jövője annak függvénye, hogy a palesztinok mennyiben felelnek meg a szöveg kikötötte feltételeknek. Bush hangsúlyozta: nem várja el Izraeltől, hogy a végső rendezésről tárgyalásba bocsátkozzék, amíg a terror meg nem szűnik, létre nem jön az új, a terror által nem kompromittált palesztin vezetés és az új, elszámoltatható demokratikus intézmények rendszere. "Ez a megállapodás mindannyiunk hatékony erőfeszítésével három éven belül elérhető, és én, valamint országom tevékenyen vezetünk majd e cél felé" – jelentette ki. A konkrét időrend tehát joggal hiányzik a szövegből, mivel az egyik szakaszról a másikra való átmenetről csak a feltételek teljesítése esetén lehet szó. A vonat talán elindul, de ma még nem tudhatjuk, meddig, hová és mikor jut el.
A beszédben nincs szó a késő nyári, ősz eleji nemzetközi konferenciáról sem, miután Bush és az amerikai adminisztráció világosan látja, hogy a béketárgyalásokhoz hiteles és elszámoltatható palesztin vezetés szükségeltetik, amely jelenleg nem áll rendelkezésre. Így Bush a hangsúlyt ez utóbbi megteremtésére helyezte. Po-well külügyminiszter tevékenyen együttműködik majd a közel-keleti és a nemzetközi vezetőkkel, hogy "a palesztin állam látomását a valóságba átültessük, gyújtópontba helyezve egy átfogó tervet a palesztin reformok és intézmények támogatására". A külügyminiszternek a térségbe való utazására azonban egyelőre nem jelentettek be időpontot. Ennek ellenére valószínű, hogy néhány héten belül Powell mégis a régióba érkezik.
Bush a múlt hétre tervezte beszédét, ám elhalasztani kényszerült a harminchárom izraeli halálát követelő, véres palesztin terrorhullám miatt, amely az izraelieket a palesztin városok visszafoglalására kényszerítette.
Nem sokkal elhangzását követően az izraeli miniszterelnöki hivatal közleményben üdvözölte az amerikai elnök beszédét. "Izrael békeszerető állam. Ariel Saron miniszterelnök több ízben hangsúlyozta, hogy ha a terror, az erőszak és az uszítás teljesen megszűnik, a Palesztin Hatóság valódi reformokat hajt végre, beleértve egy új, másik vezetés létrehozását a csúcson, akkor lehetségessé válik megvitatni, hogyan lépjenek előre a politikai színtéren." A hivatal szerint Bush elfogadta Saron kettős követelését, hogy a terror felszámolása és a mélyreható reformok előzzék meg a politikai tárgyalásokat. Ugyanakkor rámutattak, hogy Bush nem követelte Izraeltől az azonnali visszavonulást, az 1967-es határokra való visszatérést, és nem határozott meg szigorú időrendet.
A palesztinok igyekeztek "jó képet vágni" a számukra igencsak hátrányos Bush-beszéd hallatán. A kiadott közlemény alapján "Arafat elnök és a palesztin vezetés üdvözli Bush elnök beszédét". Jasszer Arafat szerint, akinek eltávolítása az előrehaladás feltételéül szolgál, a beszéd "komoly hozzájárulás" a közel-keleti béke megvalósításához.
A Bush-tervnek csak akkor van esélye, ha a szövetségesei feltétel nélkül támogatják. Elképzeléseit most velük kísérli meg egyeztetni, ha erre egyáltalában lehetőség mutatkozik. A Bush és a "négyes" többi tagja közötti különbség ugyanis már most nyilvánvaló. Javier Solana, az unió külügyese, Vlagyimir Putyin és Kofi Annan Bush mondanivalója ellenére kiállt Arafat mint a palesztinok demokratikusan megválasztott vezetője mellett. Szerintük sem Izrael, sem az Egyesült Államok, sem senki más nem határozhatja meg, hogy ki képviselje a palesztin népet. A Bush-szöveg nem is akarja ezt meghatározni, mindössze ellenőrizni akarja a megválasztott személy hitelességét: ha Arafat és terrorista klikkje marad a Hatóság élén, ha nem számolják fel a terrorizmust, és nem hajtanak végre demokratikus reformokat, akkor a béke megvalósíthatatlan, és a palesztin állam nem jöhet létre.
A palesztinoknak ezt is tudniuk kell, amikor jövendő sorsukról határoznak.
2002. 06. 28. (VI/26)
