Azt, hogy mit is jelent a föld alatt dolgozni, igazából csak akkor értettem meg, amikor egy igazi bányában találtam magam, hetven méter mélyen. Ez a kilencvenes évek közepén történt. Közeledett a bányászok napja, és szerettem volna erre az alkalomra írni azokról, akik számára a "föld alá szállás" teljesen mindennapos tevékenység. Paradox módon ez azok számára is teljesen köznapi esemény, akik még soha nem voltak a mélyben.
"Hát igen, ez nem egy metróutazás" – jegyeztük meg, miközben a szerkesztőségi fotóssal együtt a föld alatti folyosók felé ereszkedtünk az aknafelvonóban, ebben a fémkosárhoz hasonlatos szerkezetben; utazásunkat iszonyatos zaj kísérte – ráadásul valamilyen oknál fogva teljes sötétségben. A föld alatti folyosó, ahová érkeztünk, széles volt, és megvilágított – azonban ennek ellenére nem keltett kellemes benyomást.
"Á, ne ijedjenek meg – maguk még soha nem jártak szénbányában! Itt, a palabányában egészen más – tiszta élvezet!
A szénbánya után itt olyan, mintha szanatóriumban lenne az ember!" – fordult hozzánk a műszakvezető, akit a bánya vezetője kísérőnkül jelölt ki a föld alatti útvesztőkben. A közlékeny mester elmondta, hogy azelőtt az egyik donyecki szénbányában dolgozott. Szavaiból kitűnt, hogy egy olyan helyen nem nehéz meghalni, vagy egy egész életre megnyomorodni: a járatok beomlása arrafelé megszokott jelenség. A palabányákban ritkán történik ilyesmi: a pala keményebb anyag. A szénbányákban a szénpor és a metán okozta robbanás is veszélyesebb. Ezek elkerüléséhez elengedhetetlen a jó felszereltség és a biztonsági berendezések állandó ellenőrzése.
A palabányákban a robbanás is ritka – magyarázott tovább kísérőnk, miközben a kitermelőhely felé vezető több kilométeres utat megtettük. "Tűzeset sincs túl gyakran. Komolyan mondom maguknak, itt gyakorlatilag biztonságos a munka."
Ahogy előttünk haladt a járatban, a mester folytatta a bányák összehasonlítását, majd egyszer csak, mintegy mellékesen megjegyezte: "Itt jobbra lesz egy tócsa, ne lépjenek bele. Inkább kerüljék ki! Tavaly elsüllyedt benne az egyik vájár munkagépe. Körülbelül tíz méter mély
" Ahogy néztük ezt a barnás színben játszó, mocsárra emlékeztető lét, nyomasztó érzés kerített hatalmába.
"Akarják látni, milyen az igazi vaksötét?" – kérdezte kísérőnk, mikor beléptünk a következő folyosóra, ahol már csak a sisakjainkra erősített lámpák világítottak. Ahogy kikapcsoltuk őket, valóban teljes feketeség vett minket körül. Ilyennel még a legsötétebb éjszakán sem találkozik az ember a föld felett
"No, itt vannak a vájárok" – mondta, mikor egy órányi gyaloglás után elérkeztünk arra a helyre, ahol a kitermelés folyt. Bő tucatnyi ember és néhány gép végezte a munkát. A kivágott pala futószalagon egy vonat kis vagonjaihoz került – olyan volt az egész, mint egy gyermekvasút. De a hely is, ahol voltunk éppen, igencsak összeszűkült: az addigi 2,5 méteres belmagasságú járatok után itt már meg is kellett hajolnunk – főleg amerre a munkagép megtette az első "harapásokat". Közvetlenül a nyomában bányászok haladtak, és rögtön faoszlopokat ékeltek a plafon és a padló közé – a beomlást elkerülendő.
Visszafelé kisvasúton mentünk – persze nem teher-, hanem személyszállítón. Útitársaink a szolgálatukat elvégzett műszak tagjai voltak. A vonat kis kocsijaiba négy-négy személy fér: egymással szemben, az orruk szinte összeér. Én és a fotós barátom két "öreg rókával" kerültünk egy kocsiba. Ahogy néztük őket, olyan érzésünk volt, mintha ők egy másik, a mienkétől különböző világból cseppentek volna ide. Bizonyára ők is ezt érezték – rólunk
Az Ukrajna nev? szénbányában mind a harmincöt bányász a tűzeset következtében halt meg. De nem égési sérülések okozták a halált, hanem a széngáz.
A vészjárat felé menet fulladtak meg. Ahogy a sajtó írja, a diszpécser megváltoztatta a légáram útját, amelyben haladtak, ennek következtében a levegőt szénmonoxid váltotta fel. Sajnos az embereken lévő személyi mentőfelszerelések sem jelentettek segítséget. A fenti diszpécser elvesztette a kapcsolatot velük, mivel a tűz miatt megsérültek a vezetékek, tartalék vezeték pedig nem volt. Azt mondják, mindez a biztonsági előírások megszegésének következményeként alakult így. Amikor a járatokban elakadt a levegő-utánpótlás, a bányászoknak mindössze kétszáz métert kellett volna megtenniük. Csak éppen a föld alatt
Úgy hírlik, az Ukrajna bányaigazgatóját és két főmérnökét letartóztatták. A nyomozás során bizonyára rákérdeznek majd az új berendezésekre kiutalt állami pénzek sorsára is.
2002. 07. 12. (VI/28)
