Edmund Stoiber és Gerhard Schröder Fotó: Reuters
Schröder és Stoiber beszélgetésének középpontjában a munkanélküliség csökkentésére tett kísérletek, az adóreform és a gazdasági növekedés mértéke állott. A négy év alatt olyan reformot hajtottak végre, mondta Schröder, amely Németországot európai és világviszonylatban is versenyképessé tette, méghozzá mind a keresleti, mind pedig a kínálati oldalon. Családi adókedvezményeket vezettek be, fontos változtatásokat hajtottak végre az egészségügy területén, kiegyenlítették a kelet-nyugat közötti különbséget, megalkották a bevándorlási törvényt, és olyan nyugdíjreformot valósítottak meg, mely korábban egyáltalán nem létezett. Kihívója mégis nagyzolónak nevezte Schrödert, aki bármit könnyen megígér, ám azt teljesíteni nem tudja. Stoiber állítását a kancellár egyik valóban beváltatlan ígéretére alapozta, mely szerint a munkanélküliek számát 3,5 millió alá szorítja. Schröder azonban hangsúlyozta: az akkori felmérések szerint ez valóban lehetséges volt, Németország gazdasága azonban nagyon erősen függ az exporttól, ezért sokkal érzékenyebben reagál a világgazdaság negatív változásaira, mint más nemzetgazdaságok. A beváltatlan ígéret miatt persze sokan csalódtak benne, és elképzelhető, hogy ezek a szavazók idén az ellenfelére adják voksukat, aki gazdaságpolitikai kérdések tekintetében sok választó szemében megbízhatóbbnak tűnik.
Schröder személye mindettől függetlenül magasan kihívója fölött áll a közvélemény-kutatók listáján. Népszerűségéhez valószínűleg hihetetlen nyugalma, magabiztossága, sármos mosolya, finom iróniája, humora is nagyban hozzájárul. A személyéhez kötődő popularitás, az úgynevezett "Kanzlerbonus"; az SPD taktikájának fő eleme – kérdés, hogy "bejön-e". Stoibert viszont sokan száraznak, unalmasnak tartják, sokkal hamarabb válik indulatossá, önuralmát könynyebben veszíti el, feszültebb, és hamar eltéved a részletekben.
Mindkét jelölt kizárta mind a posztkommunista utódpárttal (PDS) való koalíció, mind pedig a nagykoalíció lehetőségét, ez utóbbit Stoiber egyébként egyenesen károsnak tartotta az ország jövője szempontjából. Ha a választásokat pártja nyeri meg, akkor a liberális párttal kívánnának szövetségre lépni, hiszen mindketten hasonló értékeket vallanak. Schröder azonban még az úgynevezett "lámpa-variációt", vagyis az SPD–FDP–Zöldek koalícióját sem tartja elképzelhetőnek; a következő kormányzati ciklust is kizárólag a Zöldekkel szeretné végigcsinálni.
Bár a beszélgetés kimenetelével láthatóan nem egyformán voltak megelégedve, mégis mindketten mosolyogva távoztak a "nyilvános főpróba" színhelyéről, a Springer konszern székházából. A beszélgetés anyagát közös megegyezéssel csak írásos formában tették közzé a vasárnapi Bild-Zeitungban, a legnagyobb példányszámú bulvár napilapban. A megmérettetést egyik jelölt sem érezte nagy kihívásnak, hiszen amint Schröder és Stoiber egybehangzóan megjegyezte, régóta vannak már a szakmában.
2002. 07. 12. (VI/28)
