George W. Bush: a küzdelem folytatódik Fotó: Reuters
Bush pénteken Washingtonban kijelentette: az ellenség is más, és a harcmező is, ezért bár a NATO küldetése ma is ugyanaz: a kölcsönös védelem, a katonai szövetség taktikáját meg kell változtatni. Ugyanakkor Ron Asmus, az amerikai Külpolitikai Kapcsolatok Tanácsának magas rangú képviselője a sajtónak elmondta: az észak-atlanti szövetségnek el kell döntenie, hogy továbbra is Európában, a már viszonylag békés és biztonságos kontinensen akar-e békefenntartással foglalkozni, vagy meg akar felelni az új globális fenyegetéseknek, melyek többsége Európán kívülről érkezik. Jelenleg természetesen teljes a konszenzus Európában és az USA-ban arról, hogy a globális terrorizmus jelenti a legnagyobb veszélyt. Asmus szerint ha a NATO elvégezte európai konszolidációs feladatait, hozzáfoghat a politikai élet átalakításához a szélesebb értelemben vett Közel-Keleten, azaz Észak-Afrikától Afganisztánig. Ez a térség jelenti ugyanis a fő veszélyforrást. Az amerikaiak reformokkal, a civil társadalom megerősítésével és a demokrácia irányába való elmozdulással kívánják elősegíteni a változásokat, hogy elszámoltathatóak legyenek e térség irányítói. Az amerikai vezetők szerint jelenleg hiányzik az az elkötelezettség az USA és az európaiak között, amely az oroszokkal kapcsolatos politika kialakítása idején megvolt. Szakértők most azt várják, hogy a közelgő prágai
NATO-csúcstalálkozón közös stratégiai irányvonalat állítanak fel. A jelenleg még nagyra törő tervek szerint tíz éven belül a NATO "meghódítja" a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő területet, huszonöt év alatt integrálja Ukrajnát, és ötven év múlva nyugatizálja és belépteti Oroszországot a szövetségbe – állítja Asmus.
Bush elnök kormányzatának ugyanakkor nem lesz könny? dolga a hazai közvélemény meggyőzésében: a terrorizmus ellen folytatott háborúja sokak szerint kifulladóban van.
A jelek szerint az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének bürokráciája viszont egyre inkább magára talál a kommunizmus bukása utáni sokkhatásból, amikor a NATO hivatalnokai aggódhattak munkájuk és fontosságuk elvesztése miatt. A katonai szövetség jelenleg történetének legnagyobb kiterjesztésére készül: novemberben várhatóan legalább hét országot hívnak meg a NATO-ba Észtország, Lettország, Litvánia, Bulgária, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Albánia, Horvátország és Macedónia közül.
Megosztást hozhat viszont az USA és szövetségesei között a tervezett iraki akció. Az európaiak szerint jobb lenne előbb békét teremteni Izrael és a palesztinok között. Európának ez olyannyira sürgős, hogy Javier Solana, az unió külpolitikájáért felelős biztos nemrégiben hangsúlyozta:
a Közel-Keleten fontos lenne a béke megteremtése – akár folyamat nélkül is.
Elemzők szerint Bush elnök annyira átalakította az amerikai külpolitikát az elmúlt fél évben, mint senki más Harry Truman óta. Év eleji beszédében a terrorizmus elleni háborút a "gonosz tengelyébe" tartozó országok ellen is meghirdette; Oroszországgal nukleáris fegyverekről szóló szerződést írt alá; felmondta az ABM-szerződést; hangoztatta, hogy Amerikának joga van megelőző műveletekre; és sürgette a Palesztin Hatóság reformját. Minden esetben a világ közvéleménye ellenében
Az európai vezetők mégis viszonylag megértőnek mutatkoztak, bár maguk biztosan nem kezdeményeznének ilyen politikát. Az Európai Unió nem teljesen elégedett jelenlegi másodhegedűsi szerepével. Elemzők szerint Amerikának jelenlegi háborújában fontosabb partnere Oroszország, mint európai szövetségesei. Solana a minap el is panaszolta, hogy Európa és Amerika "a biztonsági és politikai szférában távol van a kiegyensúlyozott kapcsolattól, amelyet egyébként gazdasági területen élvez". Az uniós külügyi biztos szerint a nagyobb egyensúly segítene maximalizálni a transzatlanti partnerség potenciálját.
2002. 07. 19. (VI/29)
