Vége az aranyéletnek

Rudolf Scharping bejelenti távozását. Mallorcáról támogatta a Boszniában harcoló csapatokat Fotó: Reuters

A Scharping számláján levő pénz egy részét – hatvanezer márkát (körülbelül harmincezer eurót) – a Hunzinger Kft. utalta át 1999-ben, miután átfogó PR-tervezetet dolgozott ki ingyen a miniszter számára. Moritz Hunzinger ügynöksége széles kör? szolgáltatással igyekezett kielégíteni Scharping igényeit. Az eredetileg fegyverkezési tanácsadással foglalkozó cég 1999-ben szükségesnek érezte, hogy gondoskodjon a miniszter kifogástalan megjelenéséről is. Egy szép márciusi napon közös shoppingolásra indult hát Scharping és Hunzinger a Frankfurt am Main elegáns férfiruházati üzletébe, a Möller&Schoorba. Vettek néhány inget, nyakkendőt, öltönyt – persze csak a legszükségesebbeket –, majd a pénztárnál Hunzinger gavallérosan kitöltötte a csekket – 54 ezer euróról. A jól sikerült vásárlást egy közeli – nem kevésbé elegáns – étteremben ünnepelték meg, melynek tulajdonosa egyébként Hanfried Haun, a Hunzingerékkel kapcsolatban álló, ugyancsak fegyverkezési tanácsadással foglalkozó vállalkozás elnöke. Amint az Haun egyik későbbi, a honvédelmi minisztériumnak írott leveléből kiderül, a vállalkozás annak idején jelentős összeggel támogatta volna a kormányt, ha az nagyobb mennyiségben tengeralattjárókat szállított volna Egyiptomnak. Scharping még abban a hónapban Egyiptomba utazott, s el is kezdődtek a tárgyalások, ám az üzletre a szociáldemokrata–zöld kormány fegyverexport-szabályzata miatt a mai napig nem került sor. A Bundeswehr repülőgépén utazva mindenesetre kedvére eltölthetett néhány kellemes napot az észak-afrikai országban. Abból ugyanis nemigen csinál titkot, hogy barátnőjével szívesen utazik tengerparti országokba – a Bundeswehr költségén. 2001-ben Schröder kancellár egyszer már le is akarta váltani Scharpingot, amikor a jugoszláviai bevetés kellős közepén a Spiegel hírmagazin címlapját a mallorcai fürdőzésükről készült fénykép díszítette "a meztelen ágyú" felirattal.

A Scharping által kapott összeg másik része – nyolcvanezer márka – részben az emlékezéseit megörökítő könyv jogdíjából, részben a Hunzinger Kft. három rendezvényén tartott előadásainak honoráriumából származott. Bár az előadásokat – Scharping állítása szerint – 1996–1998-ban, vagyis honvédelmi miniszterré történt kinevezése előtt tartotta, az összeg csak 1998 után került a számlájára, márpedig miniszterek hivatali idejük alatt nem vehetnek föl tiszteletdíjat előadásokért. Hunzinger viszont még 1999-ben is szervezett Scharpingnak néhány "fellépési lehetőséget" a European Business Schoolban (EBS). A kft. ötvenezer márkát adományozott az iskolának, amely ezek után fontosnak tartotta meghívni a minisztert, hogy docensként előadásokat tartson náluk. A honoráriumokat és jogdíjakat Scharping állítólag jótékonysági, illetve politikai célokra ajánlotta föl, hiszen – mint mondta – évente huszonötezer márkát áldoz kulturális, egyházi és közhasznú célokra.

Schröder kancellárt azonban ez nem hatotta meg, s igyekezett a lehető legrövidebb úton megszabadulni a párt imázsát rontó miniszterétől. Helyét ideiglenesen Peter Struck, a párt eddigi frakcióelnöke vette át, akinek kinevezése az őszi választásokig szól. Ha továbbra is kormányon maradnak a szociáldemokraták, új honvédelmi minisztert neveznek ki, hiszen Struck nem szívesen válna meg végleg a frakcióvezetői poszttól. Helyét az átmeneti két hónapra helyettese, Ludwig Stiegler tölti be – újabb aggodalmakat okozva ezzel Schrödernek. Scharpinghoz hasonlóan ugyanis ő is gyakran vállalkozik egyéni "szereplésekre", spontán nyilatkozatokra; hétvégeken előszeretettel ír olyan e-maileket, melyekben a párt sajtóközpontjával előzőleg nem egyeztetett véleményeket tesz közzé.

A miniszterek jönnek-mennek