Tarik Aziz iraki miniszterelnök-helyettes és Igor Ivanov orosz külügyminiszter Moszkvában. Meglepték a Nyugatot Fotó: Reuters
Az erről szóló információt Oroszország és Irak hivatalos képviselői hozták nyilvánosságra Moszkvában. A hír Amerikában botrányt keltett, amit több nyugati média is átvett: azt kezdték bizonygatni, hogy egy ilyen megállapodás bonyodalmakat okozhat Oroszország és az Egyesült Államok viszonyában. Ezután természetesen az orosz sajtóban is helyet kaptak ilyenfajta aggodalmak. A Kommerszant cím? hetilap azonban kijelentette, hogy az USA gyakorlatilag helyeselte az orosz–iraki megállapodást. A cikk idézi a Fehér Ház sajtószóvivőjének nyilatkozatát: "Az Irakkal történő kereskedelem megengedett, mindaddig, míg az megfelel az ENSZ szankcióinak. Reméljük, hogy Oroszország tartani fogja magát az ENSZ-hez fűződő kötelességeihez".
Az amerikai vezetés reményeit az orosz belügyminisztériumot képviselő Borisz Makarov szavai is alátámasztják: "Mi sosem rejtettük véka alá e program kidolgozását, mely a két ország közti üzleti együttműködést hivatott fejleszteni".
Más orosz belügyminisztériumi források szerint semmiféle szenzáció nincs abban, hogy Oroszország és Irak egyezmény aláírására készül. A gazdasági és tudományos együttműködésről szóló dokumentumokon évek óta nyilvánosan dolgoznak. Maga a program már Kaszjanov miniszterelnök asztalán pihen, és jelenleg az utolsó egyeztetések folynak. Az aláírásra várhatóan augusztus végén, szeptember elején kerül sor, az irakiak várakozása szerint látványos ceremónia keretében. Az orosz diplomaták kiemelik, hogy Oroszország, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja, betartja a rá vonatkozó kötelezettségeket, még az Irakkal fenntartott viszonyban is.
A szankciók még 1990-ben kerültek bevezetésre. Hat év múlva az ENSZ megengedte Bagdadnak bizonyos menynyiség? olaj eladását a világpiacon, hogy létfenntartáshoz szükséges termékeket tudjon vásárolni. Ez a program az "olajat élelmiszerért" elnevezést kapta. Amint véget ért az iraki kereskedelem teljes embargója, a világ legnagyobb olajtársaságai siettek oda, köztük amerikaiak és oroszok is. Bagdad akkor ez utóbbiakat részesítette előnyben, ami logikusnak tűnt. Ennek a logikának nemcsak az képezi az alapját, hogy Oroszország különleges álláspontot képviselt az Irakot érő nemzetközi elszigetelés, valamint a bombázások és rakétatámadások ügyében.
A Moszkva és Bagdad közti olajkitermelési együttműködés még 1967-ben kezdődött. Irakban minden negyedik kutat az oroszok fúrták. Az embargó működésbe lépésének kezdetéig Bagdad 7 milliárd dollárral volt adósa Moszkvának. Összeségében Irak több mint 23 milliárd dollár adósságot halmozott fel Oroszországgal szemben az elmúlt évek során. Mindezt úgy, hogy közben ő is köteles kifizetni (a volt Szovjetunió tartozását is beleértve) a maga 130 milliárdját.
Vajon nincs jogunk együttműködni Irakkal, hogy viszszakapja a pénzét? – kérdezték sokan Moszkvában. Annál is inkább, mert Bagdad is azt nyilatkozza, hogy az elsőbbség az olajpolitikában Oroszországot illeti. Irak moszkvai nagykövete azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy Irak az "olajat élelmiszerért" program keretei között piacra vitt olaj 40 százalékát az orosz LUKOIL-on keresztül adja el és Irakban ma is legalább kétszáz orosz cég dolgozik.
Persze nem lehet azt mondani, hogy mindez nagyon ínyére lenne az Egyesült Államoknak. Hisz neki is megvannak a maga elképzelései Irakot illetően. Oroszországban is akadnak politológusok, akik azt mondják: Washington azért szemléli nyugodtan Moszkva Bagdaddal való megállapodását, mert a közeljövőben el akarja távolítani Szaddám Huszeint. Akkor pedig nem lesz, aki teljesítse ezt a megállapodást
2002. 08. 23. (VI/34)
