Szagot kapott az FBI az elmúlt hetekben anthraxügyben. A szövetségi nyomozók kutyákkal járták körbe azokat a helyszíneket, ahol az anthraxmerényletekkel kapcsolatba hozható személyek előfordultak. A nyomozókutyák, a Daschle és Leahy szenátoroknak küldött lépfenespórákat tartalmazó levelek szagát követve Steven J. Hatfill washingtoni háza és az általa látogatott vendéglő előtt jelezték, hogy nyomon vannak. A negyvennyolc éves Hatfillre természetesen nem csak a nyomkövető kutyák terelték rá a gyanút, neve néhány hónapja forog a lehetséges gyanúsítottak között.
A nyomozás során az FBI olyan magányos elkövetőt keresett, aki olyan szakmai tapasztalattal rendelkezik, hogy akár saját kezűleg is előállíthatta a gyilkos spórákat, vagy lehetősége volt azok eltulajdonítására valamelyik kutatólaboratóriumból. Az FBI szerint az elkövető valószínűleg konfliktusba került valamelyik kormányszervvel. Steven J. Hatfillre ez a leírás tökéletesen illik. Talán túlságosan is, ezért nyilatkozik nagyon óvatosan az FBI a nyomozásról. Hatfill két évet dolgozott a kormány biológiai védelemmel foglalkozó kutatóintézetében (USAMRIID), majd egy szintén katonai kutatásokkal foglalkozó cégnél. Mindezek után a CIA-nál akart munkát vállalni. Ehhez azonban meg kellett újítania az ilyen jelleg? munkához szükséges engedélyét, de megbukott a poligráfos vizsgálaton. Az engedély hiányában korábbi munkahelyéről is elbocsátották, majd egy hónappal később megkapták az első anthraxos levelet.
Hatfill tulajdonképpen tökéletes gyanúsított: saját bevallása szerint a kormányszervek nem vették komolyan az USA biológiai fenyegetettségére vonatkozó figyelmeztetését. A kollégái által briliáns elmének tartott orvos-kutató ugyanakkor minden jel szerint komoly hazudozó is: azt állította, hogy doktori fokozatot szerzett az egyetem, ezt most viszont cáfolja; illetve hogy egy neves tudományos társaság – a Royal Society of Medicine – tagja, ezt sem lehetett azonban igazolni. A szövetségi nyomozók tehát találtak egy tökéletes gyanúsítottat, kérdés, hogy megvan-e a tettes.
2002. 08. 09. (VI/32)
