Új elefánt érkezik a prágai állatkertbe. Sikálnak és újra kezdik Fotó: Reuters
Jóllehet a kitelepítettek közül már sokan visszatérhettek otthonaikba, számos település kísértethellyé változott: ezekben továbbra sincs sem víz, sem elektromos áram. A tragédia kezdete óta mintegy 220 ezer embert kellett kitelepíteni. Vannak, akik rokonoknál, barátoknál húzták meg magukat, mások menhelyekre kényszerültek, és csak elenyésző hányaduk tért haza. Ezek az emberek valószínűleg nemcsak a családi fényképeket, de a múltjukat sem találják már soha többé. Az éjszakai kísértetvárosok nappalra zsibvásárrá alakulnak át: a helyiek és az önkéntesek ezrei ázott bútordarabokat hordanak ki a házakból, hogy a napon hamarabb megszáradjanak. A levegőben az otthonokban és éttermekben rothadó étel, a bomlásnak indult apró állatok és a túlfolyó szennyvízcsatorna bűze terjeng. Gazdasági szakemberek becslései szerint a károk értéke mintegy 2-3 milliárd euróra tehető.
Az áradás miatt be kellett zárni a prágai metróállomások mintegy felét, szünetel a város kulturális élete, és számos fontos hely – mint például a Kampa- sziget, a zsidó negyed, illetve a prágai állatkert – jelentős károkat szenvedett.
A száraz területek lakói élelmiszert, szállást és más segítséget ajánlanak fel a bajba jutottaknak. Apák, anyák, gyermekek, nagyszülők kétségbeesetten próbálják vigasztalni egymást: nem minden veszett oda. Pedig már nem mindenkinek van otthona, ahová hazatérhetne. Az ár következtében több mint kétszáz ház dőlt össze, és még többet kell majd lerombolni. Másoknak azzal kell szembenézniük, hogy lakásbiztosítás hiányában most szintén fedél nélkül, sőt adósságban maradtak.
A katasztrófa elmúltával sokan szeretnének választ kapni arra a kérdésre, mi is okozta a közép-európai áradásokat. Eddig csupán egy dolog tűnik biztosnak: ha a csehek nem kételkedtek volna a hatóság figyelmeztetésében, a károk mértéke korántsem lett volna ekkora léptékű. Az emberek nem voltak hajlandók engedelmeskedni a kitelepítési felszólításoknak, sőt, ezeket – túlzásnak vélve – maguk a tisztviselők sem vették komolyan. Ezen a földön szinte már hagyománya van annak, hogy bármit mondanak is a hatóságok, azt kétkedéssel kell fogadni.
Számtalan segélyszervezet – mint például a People in Need Foundation (Szükségben levők Alapítvány), az Adra, valamint az UNESCO – segélyért és támogatásért lobbizik. Sok nemzetközi segélyszervezet mellett több ország is szolidaritást vállalt a Cseh Köztársasággal: gépeket, pénzügyi támogatást és munkaerőt ajánlottak fel. Jelenleg 18 ország közel kétszáz mentőmunkása segít a csehországi bajbajutottakon. Szivattyúkat, ipari szárítóberendezéseket, és egyéb nehézgépeket hoztak magukkal. A legnagyobb segítség az Európai Uniótól érkezett. Az EU segélycsomagját a távközlés, az ivóvíz-, illetve szennyvízhálózat, valamint a szennyvízelvezetés problémájának megoldására használják fel. Az Európai Bizottság közel 10 millió euróval növelte a Cseh Köztársaság PHARE-programból kapott támogatását is. Ezek a gyorssegélyek segítik a lakosság életkörülményeinek javítását, illetve a megrongálódott kulturális kincsek helyreállítását. A felajánlott támogatásokat koordináló cseh külügyminiszter köszönetét fejezte ki a szolidaritásért.
Prága a világ egyik legjobb metrórendszerével büszkélkedhet: gyors, tiszta, biztonságos és olcsó. Legalábbis az volt – az állomások harmada ugyanis jelenleg is teljesen víz alatt áll. A víz így gyakorlatilag az egész rendszert megbénította, a legfontosabb csomópontokat – Mustek, Florenc és a Múzeum megállót – víz borítja. Nélkülük nem lehetséges a vonalak közti átszállás sem. A város központját nehéz megközelíteni – a külvárosokban élőket gyakorlatilag elvágta a víz. A metró hiányából fakadó problémák enyhítésére száz buszból, illetve a használható villamosvonalakból álló rendszert állítottak üzembe. Aki a napokban Prágában buszra száll, sokkal inkább valahol Dél-Amerikában érezheti magát: akkora a tömeg, hogy az ember szinte még levegőt is alig tud venni. Sokan nem értik, miért történhetett meg mindez. Az orosz építés? rendszer első vonalát – a prágai metró nagyon hasonlít a moszkvaira – az 1970-es évek elején nyitották meg. Az akkori kommunista kormány azzal büszkélkedett, hogy nukleáris, vagy vegyi támadás esetén a rendszert le lehet zárni, s ezáltal ezreknek tudnak menedéket biztosítani. Akkor vajon most miért nem zárták le, ha pedig lezárták, hogyan került mégis víz a rendszerbe?
A metró üzemeltetői szerint még korai lenne megmondani, pontosan mi is volt a hiba. Az igazság az, hogy ők sem vették komolyan a figyelmeztetést, és nem zárták le a vonalakat, ahogyan pedig tenniük kellett volna. Ennek következménye az az óriási kár, aminek kijavítása több mint 100 millió euróba fog kerülni. A rendőrséget felkérték annak megállapítására, hogy kik voltak a felelősök – vagy inkább a felelőtlenek. A prágai metró valószínűleg csak hónapok múltával szárad ki annyira (egyes becslések szerint csak decemberre), hogy visszaállhat a normális működés: vagyis újra embereket szállíthat a középkori utcákkal, és zsúfolt átszállóhelyekkel tömött városban. Most csak annyi biztos: az ígéret, miszerint a metró visszatarthatja a poklot, csupán ígéret maradt.
A nemzetközi sajtó vezető cikkekben számolt be a 12 éves fókáról, Gastonról, aki az árvíz során szabadult ki a prágai állatkertből, és öt nap alatt 120 kilométert úszva jutott a németországi Drezda városába, ahol végül elcsípték. Sajnálatos módon a kimerült és rémült Gaston a Prágába történő visszaszállítást nem élte túl. Kimúlása szomorú módon tükrözi a prágai állatkert szerencsétlenségét is. Az állatkert alsóbb területeken fekvő része teljesen víz alá került – az intézmény vezetői és az állattartók készültek ugyan a vízszint emelkedésére – az évszázad árvízére azonban nem számítottak. A valóságra ők is csak későn ébredtek rá, akkor pedig már sok esetben hiába próbálták menteni az állatokat. Állításuk szerint például nem volt más választásuk, mint lelőni az állatkert 35 éves indiai elefántját, Kadirt. Az állatkertben 30 éve lakó elefánt költöztetése normál körülmények között több napig tartott volna: ilyen helyzetben, pár óra alatt egyszerűen képtelenség volt megmenteni. Egy másik kényszer? áldozat Lentilka volt, a víziló – vele azért kellett végezni, mert kiszabadulva óriási felfordulást és pánikot kelthetett volna a Moldva vizében. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az ár apadtával megtaláltak egy másik vízilovat, amit korábban halottnak gondoltak: az elefánt lakhelyének egyik feljebb eső részén feküdt, a talaj felett mintegy öt méterrel. Jóllehet ezernél is több állatot és madarakat sikerült biztonságba helyezni, mintegy tíz nagyemlős – többek között egy idősödő oroszlán, egy medve, és nyolcvan egzotikus madár – odaveszett. Az állatkert alsóbb részén fekvő – és ezért teljesen víz alá kerülő – majomház gorilla lakóit az utolsó pillanatban sikerült kimenekíteni, egyikük azonban, a látogatók között népszerű Pong, valószínűleg vízbe fulladt a mentések során. A kiszabaduló három fókából kettő már ismét az állatkertben van.
2002. 08. 23. (VI/34)
