Jordán pénzváltók iraki bankók mögött. Dől a pénz Fotó: Reuters
Az idő látszólag az iraki diktátornak dolgozik: 1998, a nemzetközi megfigyelők végleges kiutasítása óta hivatalosan senki nem ellenőrzi, hogy mi történik az országban. Mivel Szaddám a biológiai- és vegyifegyver-laboratóriumait részben mélyen a föld alá, részben pedig állandóan mozgásban lévő szállítóeszközökre telepítette, ezért a műholdas felderítés csak részleges eredménynyel jár. Az amerikai és brit elemzések szerint az Öböl-háborúban szétbombázott atomfegyverprogramot Huszein nem tudta felújítani, viszont az iraki kutatók nagy előrelépést tettek a harctéren is bevethető biológiai és vegyi fegyverek készítése terén.
Ezek felhasználásához persze rakéták is kellenének, amelyekből Szaddámnak legfeljebb néhány tucat áll rendelkezésére, azok is a régi Scudok felújított darabjai.
A diktátor ezért azt tervezi, hogy – a The Times értesülése szerint –, palesztin terrorcsoportokat fegyverez fel a tömegpusztító töltetekkel, hogy amerikai és izraeli célpontokat támadjanak meg. Mint ismert, Szaddám évek óta anyagilag támogatja a Hamasz és szélsőséges csoportok akcióit. Az öngyilkos merénylők családtagjainak előbb 10 ezer, majd az utóbbi hónapokban 25 ezer dollár támogatást ajánlott fel, és ezek az összegek – szemben más arab országok ígéreteivel – valóban meg is érkeznek a palesztin terrorszervezetekhez.
Nem csoda, ha Szaddám Huszein népszerűsége a palesztin vezetés és nép körében töretlen az elmúlt tíz évben. (Emlékezetes, hogy az Öböl-háborúban Jasszer Arafat hivatalosan Irakot támogatta.) Annál nagyobb feltűnést keltett a héten a Jerusalem Post híre, miszerint korábban a térségben a Nyugat legszilárdabb arab támogatójának számító jordán király "szorosan együttműködik" Szaddám Huszeinnel. Az amerikai kormány számára készült hírszerzői jelentés szerint Abdallah király bizalmas információkért cserébe nagy érték? "ajándékokat" kap Bagdadból, továbbá minden fórumon hangoztatja az Irak elleni támadással kapcsolatos fenntartásait. Abdallah szerint előbb meg kell oldani az izraeli–palesztin viszályt, ami – szkeptikus vélemények szerint – azt jelentené, hogy még Szaddám fiainak sem kell a hatalmuk elvesztése miatt aggódniuk. Emellett jordán üzletemberek egy kiválasztott csoportja papíron jordániai rendeltetéssel, valójában iraki célra vásárol embargós felszereléseket, amelyeket a Vörös-tenger menti Akaba kikötőjébe, és onnan Bagdadba szállítanak.
Abdallah barátsága a Huszein családdal régi kelet?: még három évvel ezelőtti trónra lépését megelőzően rendszeresen együtt vakációzott Szaddám két aranyifjú fiával, Udajjal és Kusaival. Mindhárman rajonganak a gyors sportkocsikért, és ez a szenvedély ma is összeköti őket. Udaj nemrég három – a hírek szerint még Kuvaitból lopott – Porschét ajándékozott a jordán uralkodónak, aki szívesen használja ezeket az autókat. Washingtont azonban ennél jobban aggasztja, hogy az Irak elleni hadműveletben nem számíthat komolyan Jordániára, pedig a szárazföldi támadás egyik iránya éppen az Irakkal szomszédos ország lett volna.
Jordánia megingása nem az egyetlen komoly csalódás a Nyugatnak. Ugyancsak a napokban közzétett amerikai értékelés a másik hagyományos szövetségest, Szaúd-Arábiát egyenesen "ellenséges" országnak minősíti, amelyben az uralkodó család számos tagja szimpatizál az al-Kaida terroristáival és Oszama bin Laden Nyugat-ellenes fenyegetőzéseivel.
A bizonytalan arab szövetségesek felértékelik Törökország stratégiai szerepét. A hírek szerint az Egyesült Államok nagy összeg? különsegélyekkel igyekszik az ankarai kormánynak segíteni, amelyet a belső iszlám radikális ellenzék mellett a gazdasági válság és a kurd szakadárok akciói is fenyegetnek. Az Európai Unió nyomására a török parlament a múlt héten eltörölte a halálbüntetést, ami azt jelenti, hogy a korábban elítélt kurd vezetőnek, Öcalannak nem kell tartania a kivégzéstől.
Az európai országok – Nagy-Britannia kivételével – azt szeretnék, ha a háború előtt még további diplomáciai próbálkozások történnének az ENSZ-ellenőrök visszaengedéséről Irakba. Ezt szimatolta meg Szaddám, amikor a múlt hét végén váratlanul üzenetet küldött Hans Blix korábbi főellenőrnek, hogy kész tárgyalni a szakértők újbóli fogadásáról. A Bush-kormányzat azonnal elutasította és "blöffnek" nyilvánította Szaddám újabb "macska-egér" játékát, ám az EU és az ENSZ óvakodott attól, hogy hasonló élességgel fogalmazzon. Az iraki elnök tehát joggal érezheti úgy, hogy "sikerült a lábát megvetnie az ajtóban" – mint a The Daily Telegraph kommentárja fogalmaz.
A sok vita közepette egyedül Izraelben tekintenek általános várakozással az Irak elleni akció elé. A Haarec cím? napilap angol nyelv? kiadásában megjelent vélemény szerint még ha azzal a veszéllyel járna is a támadás, hogy Szaddám bosszúból Izrael ellen fordul – mint tette ezt 1991-ben, amikor 40 Scud-rakétát indított izraeli célpontokra –, hosszú távon csökkenne az ország fenyegetettsége. Az Irak elleni támadás elhúzódása viszont nemcsak azzal a veszéllyel jár, hogy lehetőséget ad Huszeinnek a további fegyverkezésre, hanem a palesztin terrorhullám is folytatódhat, miközben Washington újabb és újabb "önmérsékletre" inti az izraeli kormányt, az arab "szövetségesek" érzékenységére hivatkozva. Az izraeli lapértesülések szerint egy esetleges támadás előtt Washington legalább 60 órával figyelmezteti Izraelt, ahol készen állnak arra, hogy egy-két nap alatt az egész lakosságot beoltsák az első számú biológiai fegyvernek tartott himlő és lépfene ellen. Ariel Saron kormányfő ugyanakkor jelezte, hogy országa ezúttal "nem fog karba tett kézzel ülni", ha Irak megtámadja.
2002. 08. 09. (VI/32)
